Január 20-án mutatja be a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház Hamvai Kornél Szigliget című darabját, melynek alapjául Michael Frayn – kortárs angol író, drámaíró – Balmoral című műve szolgált.

A darabról

A Szigliget című darab alapjául Michael Frayn Balmoral című műve szolgált, ám a Szigliget legalább annyira különbözik a Balmoraltól, mint a közismert Szigligeti Alkotóház a királyi rezidenciaként is működő Balmorál kastélytól, vagy a magyar humor az angoltól. Frayn a Balmoralban azon elmélkedik, hogy mi lett volna ha az 1917-es forradalom nem Oroszországban, hanem Angliában játszódik le. Hamvai Kornél pedig az ötvenes évekre helyezte a történetet, a Szigligeti Alkotóházba, 1953-ban. Ekkor Rákosi elvtárs nagyon helyesen úgy határoz, hogy kedvenc költőjét, Sass Tibort felterjeszti Moszkvába Sztálin-díjra. Személyesen intézkedik, hogy ehhez nemzetközi támogatást kapjon: a költővel egy idelátogató olasz riporter készít interjút. Ezen a napon mindennek hiba nélkül, terv szerint kell mennie. Csakhogy ellopták a kapucsengőt, rossz helyre kézbesítették a besúgó-jelentést, az államvédelmi kísérő elkallódott útközben, és Sass Tibor halott...

Interjúrészletek Hamvai Kornéllal:

A Magyar Narancsból 2002-ből:

"Azért mondom, hogy nem drámaíró vagyok, mert nem jut eszembe soha, hogy amit kitalálok, arra a drámai forma alkalmas leginkább, és hevesen frusztrál, hogy prózában többet tudtam volna kihozni az adott témából. Aztán mégiscsak drámaíró is vagyok, mert játsszák a darabjaimat, amik pályázatokra és rendelésekre születnek. Ha darabot írok, meg akarok felelni: először is fel kell gyújtani egy rendező és színigazgatója fantáziáját, hogy legyen belőle egyáltalán előadás, mert különben a darab nem létezik. Aztán szerepet kell írni, amiben a színész lehetőleg jól érzi magát, és szórakoztatni a közönséget, hogy az a két órája ne legyen elrontva. Nagyjából mint drámaíró tartom el magamat, a prózaírót, aki viszont a maga örömére ír, és csak titkon reménykedik, hogy valaki valami rejtélyes oknál fogva leemeli a könyvesbolt polcáról az élére állított könyvet. A prózánál, néha úgy érzem, nem is az elkészült mű a fontos, bár igyekszem olyan jól megcsinálni, ahogy csak tudom, hanem az a szabadság, amit az írásra szánt idő ad. Amíg azon gondolkodom és arról olvasok, amiről csak akarok, annyit, amennyit csak akarok. Így eltelnek évek, és nyilván kétszázvalahány oldalba ennek a töredéke kerül csak".

A litera.huról 2009-ből:

Hét éve nem adtál interjút. Beszédes hallgatás. Kerülöd az efféle nyilvánosságot. Benne van ebben a tartózkodásban, hogy a színházi munkáid (írás, fordítás) eleve egy szélesebb publikum felé nyitottak? Olyan jelenlétet biztosítanak, amely csökkenti az éppen adott alkotói hogylétedről való nyilvános számadást?

Hamvai Kornél: A mindenféle nyilatkozások is eltűnnek a süllyesztőben, mint a hallgatás, csak több erőfeszítéssel járnak és kínosabbak. „Jelenlét” meg „számadás”, valami rémületes fontoskodásnak tűnnek nekem. Az íróságból csak az írás érdekel. Az írásból meg, hogy nyomozom közben a világot.

Az említett, hét évvel ezelőtti beszélgetésben Csontos Erikának azt mondtad, hogy alapvetően prózaírónak tekinted magad. Mégis a drámaírói éned a megmutatkozóan hangsúlyosabb. Ennek praktikus-egzisztenciális vagy egyéb okai vannak? A színpadon létrejövő produkció varázsa belejátszik?

Hamvai Kornél: Most már nem tudom, mit mondhatnék, mert prózai mondatot nyolc éve le nem írtam. De saját darabom sincs több mint 5 éve. Nincs íráskényszerem, és nem érzem, hogy ha egy fél bekezdés belém ragad, az valami világegyetemi veszteség lenne. Azért néha csinálok valamit, tavaly például összecsomagoltam a három színikritikus-díjamat, és visszaküldtem nekik postán.

Van-e különbség prózai és drámai ötletek között? Mikor dől el, hogy miből mi lesz?

A színdarab kiindulópontja többnyire a színházi felkérés, a regényé az ötlet.

Háy János kérdezi Tőled: Amikor eljöttél a Nemzetitől, azt mondtad, ez pont jól jön, mert lesz időd hozzáfogni egy komolyabb prózához. Hogy állsz vele?

Vannak percek, amikor alakul a fejemben, és egész kedvem támad hozzá. De még főleg csak az alakul, hogy mire is vagyok kíváncsi.

Szigliget

balmorál két részben

Michael Frayn Balmoral című
darabjából írta: Hamvai Kornél

Szereposztás:

Malacsik István, mindenes - Kiss Ernő

Darányi Pál, gondnok - Farkas Ignác

Boncz Kálmán, író - Wellmann György

Lukics Mária, drámaíró - Kovács Olga

Tarló János, író - Gulyás Hermann Sándor

Pippolo Luigi, riporter - Urházy Gábor László

Furák Tamás, kritikus - Szakály Aurél

Szabó Vera, főhadnagy - Lőrincz Nikol

Rendőr - Hertelendy Attila

További elvtársak - Czegő Teréz, Katona Kornél

Díszlet: Mészáros Tibor

Jelmez: Húros Annamária

Dramaturg: Madák Zsuzsanna

Világítás: Gibárti Tibor

Ügyelő: Rákosa Tibor

Súgó: Kiss Szilvia

Rendezőasszisztens: Ferencz András

Rendező: Sztarenki Pál

Bemutató: 2012. január 20.