Rovó Rézi az Új Színház ügyelője. Színészként indult a pályája, változatlanul annyira szereti a színészeket, hogy portrékat fest róluk. Pályájáról a Vasárnapi Híreknek mesélt.
A Vasárnapi Hírek cikkét idézzük:
"Folyamatosan előjön és folyamatosan takarásba kerül, az ember azt érzi, hogy lebeg a légüres térben. A bizonytalanságnak az az abszurditása, ami megérint bennünket, felül- és alulmúlhatatlan" - mondja Rovó Rézi arról, hogyan érez a közelgő február 1-jével kapcsolatban, amikor Dörner György veszi át a színház igazgatását. Már sok igazgatója volt ebben az épületben: Kazán István, Nyilassy Judit, Keleti István, Meczner János, Székely Gábor, Márta István. "Ez hat, "a hetedik te magad légy"" - monja Rézi, akinek színésznőként indult a pályája.
"Játszottam az Arany János Színházban, a Rock Színházban, a Népszínházban, de úgy döntöttem, nem csinálom tovább, mert nagyon kiszolgáltatott az ember, borzasztóan sokan vagyunk, és nem is dolgozhattam színészként jó rendezőkkel. Jól döntöttem, mert Szőke István, Verebes István, Gárdos Péter mellett asszisztenskedhettem, aztán ügyelő lettem" - meséli. A felvetésre, hogy az ügyeléshez hihetetlen empátia kell hozzáteszi: "És a színész tisztelete, szeretete, hiszen ő minden előadáson az idegrendszerét viszi be a színpadra. Ezenkívül tapintatra, titoktartásra is szükség van, de mélyen tudok hallgatni. És persze humor is kell. Fontos, hogy mindenkivel személyes legyen a kapcsolat. Különböző szertartásaink alakultak ki a színészekkel. Koós Olgát például a Vérnász alatt a színfalak mögött, a sötétben, mindig kinyújtott kézzel vártam, és ő tudta, hol van a kezem. Amikor odaért, megszorítottuk egymás kezét. Bánsági Ildikónak - amikor A fösvényben kijön a nagymonológja után - rendszeresen kezet csókolok. Nem kiválasztottakkal vannak ezek a szertartások, hanem tényleg mindenkivel. Ha például egy fiatal színésznő nagyon izgul a premieren, úgy érzem, muszáj odamennem hozzá, és elmesélni a következő történetet. Jászai Mari áll a takarásban. Ott áll mellette egy fiatal színész. Jászai empatikusan megkérdezi tőle, hogy "fiatalember, izgul?" Mire azt mondja: "nem". Erre Jászai: "nem is lesz magából színész". Ebből, akinek elmondom, érzi, nem kell magát túlizgulnia, csak amennyire feltétlenül szükséges" - árulja el Rovó Rézi, aki este hatkor legkésőbb bent van a színházban.
"Fél hétkor pedig elindulok, és megnézem, ki nincs itt. Benyitok valamennyi öltözőbe. Az nem elég, ha a többiek azt mondják, hogy X. Y. itt van, már látták. X. Y. akkor van itt, ha már én is láttam" - magyarázza az Új Színház ügyelője, akivel egyszer tapasztalta, hogy egy színész elfelejtett bejönni. "Akkora fegyelmit kaptam, mint ide Lacháza. Azzal kell óvatosnak lenni, aki mindig itt van már este hatkor, ő, ha fél hétkor, amikor kötelező bent lenni, még nem jött meg, akkor tutira elírta az előadás idejét. Ilyen is volt már. De az előbbi esetben beugrasztottam az előadásba egy másik kollégát, aki véletlenül épp az épületben volt. Meg mentettem az előadást. Mégis fegyelmit kaptam, mert nem vettem észre, hogy nincs itt egy színész" - árulja el Rézi, aki fáradhatatlanul fest.
"Lefestettem például Takács Katit meg Bánsági Ildikót. Komoly küzdelmet vívok azzal, akit éppen festek. Megesik, hogy hajnali ötig sem tudok elaludni. Meg kell fogalmaznom, hogy ki is ő. Takács Katinál például az a minimum, hogy lángoljon a haja. Bánságinak pedig ragyognia kell. Katinak ajándékoztam a képet, de szinte fájt, hogy nem volt otthon. Korábban mindennap megnéztem, javítgattam" - fogalmaz Rovó Rézi, aki a Vasárnapi Híreknek arról is beszélt, hogy egyszer nyugdíjba kell menni.
Forrás: Vasárnapi Hírek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.