"...Feleseltél a másvilággal..." - Pesty-Nagy Kati írása

A székesfehérvári igazgatói pályáztatás során Pesty-Nagy Katit támogatta a társulat és a szakmai bizottság, aki tegnap arról számolt be, hogy úgy érzi, valaki vagy valakik mást szánnak a színház élére. Ezután derült fény arra, hogy múlt éjjel minisztériumi levelet kapott Székesfehérvár, miszerint az egyik pályázó nem rendelkezik az előadó-művészeti törvény által előírt szakmai gyakorlattal, ezért pályázata nem tekinthető érvényesnek, majd elhalasztották az igazgatóválasztást. Cikkünkben Pesty-Nagy Kati írását olvashatják a kialakult helyzetről.

Az előzményekről röviden

Nem választották meg a Vörösmarty Színház új igazgatóját a képviselők a székesfehérvári közgyűlés csütörtöki ülésén; a választás várhatóan jövő héten, rendkívüli közgyűlés keretében lesz. Ugyanis az ülést megelőző napon, szerdán késő este a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kultúráért felelős államtitkársága levélben jogi észrevételekkel kereste meg az önkormányzatot.

Az abban leírtak szerint az egyik pályázó nem rendelkezik az előadó-művészeti törvény által előírt szakmai gyakorlattal, ezért pályázata nem tekinthető érvényesnek. A képviselők idő hiányában nem tudták érdemben megítélni a jogi véleményt, ezért a közgyűlés egyhangú döntéssel az észrevétel alapos kivizsgálásáig elhalasztotta az új igazgató megválasztását.
A felelős döntés meghozatalához az önkormányzat köteles megvizsgálni a szaktárca jogi észrevételeit - mondta Cser-Palkovics András, a város fideszes polgármestere, aki javasolta, hogy a felvetődött kérdésekkel levélben keressék meg az illetékes államtitkárt, majd rendkívüli közgyűlésen döntsenek az új igazgató személyéről.
Az önkormányzat kommunikációs központjának az MTI-hez eljuttatott közleménye szerint Cser-Palkovics András úgy fogalmazott: az államtitkárság "furcsán időzített levelét tekinthetjük nyomásgyakorlásnak is, de a székesfehérvári színház vezetéséről itt helyben, Székesfehérváron születik döntés".
"A legnagyobb költségvetésű városi intézményt olyan vezetőre fogjuk bízni, aki helyben elnyeri a bizalmat. A felelős városvezetés azonban azt is jelenti, hogy egy ilyen súlyú kérdésben minden jogi körülményt megvizsgálva, minden észrevételre választ adva hozunk tiszta döntést" - idézte a közlemény a városvezető álláspontját.

pesty

Pesty-Nagy Kati a helyzetről - "...feleseltél a másvilággal..."

Lassan húsz éve lehetett, amikor minden téli hajnalon 5 óra körül ébredtem, s így kora reggelente s késő éjjel, mikor a próbákról hazaértem, mindig csak a koromsötét budapesti utcákat látva ingáztam Székesfehérvárra rendezőasszisztensként dolgozni...szerettem ott... F.Horváth Gyula jut eszembe, az a drága ügyelő, akit ma Iza szemében látok újra, a még szinte gyerek Zaki és Nonó, Ciluka és Szabó Gyula bácsi, aki a buszról mindig Érdnél leszállt... Aztán mi is felnőttünk. Sodort még arra 10 év múlva is az élet, rendezhettem diplomamunkaként egy Kis herceget, s akkor is azt éreztem, itt egy valódi Társulat működik.
Pár hónapja, október környékén pedig egy hívást éreztem, egy rezgést, hogy Fehérvár környékén újra szeretetre és szakmai megértésre lenne szükségük azoknak a művészeknek, akik még ott maradtak hittel, bizalommal egy igazi, élhető színház iránt. Döntöttem: pályáznom kell, felelős vagyok én is, mint mindannyian azért, hogy ha baj van valahol tegyünk, s ne csak jártassuk a szánkat.
Naiv voltam, nagyon. Hittem politikusok pályázati tisztaságot ígérő szavainak, hittem, hogy nincsenek lejátszott meccsek, bíztam abban, hogy
születhetnek még szakmai alapon döntések itt, ebben a furcsán porosodó országunkban is.
Aztán elég hamar összetört a kép. Számomra elképzelhetetlen helyzetekben találtam magam, ahol alkukról beszéltek alakoskodó, furcsa mosolyú lények. Két percenként hittem, hogy az ő szavaik hintáztató álsága engem is bemocskolhat, és szorongtam, rettegtem ettől, de próbáltam talpon és tisztának maradni teljesen. Tettem ezt úgy, hogy tudtam, a közvélemény férjem politikai nézeteit, dokumetumfilmjeit ismerve egészen biztosan engem tart majd a politikai hátszéllel rendelkező, protekciót élvező kiválasztottnak. Hogy ez mennyire nem így volt, ez sokak számára már talán világos. Küzdöttem, kitartottam, még akkor is, amikor már tudtam, hogy az én személyiségem, igazságkereső lényem nem felel meg nekik semmiképp, s ezért minden esélyem elszállt rég, de még mindig kötött az adott szó: tennem kell azokért, akik betegre sírják magukat a büfé sarkaiban kucorogva, ott Fehérváron, valamiféle morális válság miatt.
Aztán a szakmai meghallgatás ösztönző sikert hozott, s miután megtudtam, hogy az általam oly nagyra tartott Bálint András is támogatott szavazatával, megnyugodtam, hogy politikai befolyásról már végérvényesen nem beszélhet senki, ami engem illet. A Társulat szavazataival nem csak támogatott, de kötelezettséget is rótt rám, szerethető és büszke kötelességet, kiállni értük, s harcolni a végsőkig.
Ez a végső pillanat talán most jött el. Hivatalosan nem fogok visszalépni, kötelez mindahány voks, amit Tőlük kaptam, de lelkiekben azt a hitet, hogy tisztán lehet megmérettetni Székesfehérváron, el kell engednem.
Mindenki tudta, hogy Dr. Szabó Károlynak nincs meg a törvény által előírt 5 éves szakmai gyakorlata sem, s az is egyértelmű volt, hogy a Társulat nem támogatja Őt. A Polgármester mégis egyértelműsítette felém, hogy valami érthetetlen oknál fogva kizárólag neki hajlandó engedélyezni majd a Színház vezetését. Kérdés lehet, hogy az Államtitkár miért ilyen későn vette észre a jogsértést, de talán előrébb való az a kérdés, hogy az Önkormányzat jegyzője, aki a jogi kérdésekért felel, miért nem jelezte időben ezt? Hiszen neki, vagy kollegáinak ugyanúgy át kellett volna vizsgálnia az anyagokat. Nekünk is részletesen csatolunk kellett minden iratot, igazolást, Szabó Úrét gondolom nem kezelték kellő figyelemmel...
Nos, most végre az Államtitkár még időben felfigyelt, s kedvesen figyelmeztette a Polgármestert, hogy legyen oly nagyvonalú, s ne folytasson jogsértő magatartást a Közgyűlés. Megjegyzem nem vall kellő körültekintésre, hogy a Humánpolitikai Bizottságban sem tűnt fel a jogsértő pályázat, olyannyira, hogy ott először - a pályazati szakasz 3.fordulójában- már Szabó doktort hozták ki győztesként. Ez az első olyan forduló, amit már az Önkormányzat befolyásol, magyarán itt avatkozott be a politika azzal, hogy a szakmai bizottság és a Társulat által eddig számomra megszavazott első helyet egy könnyed mozdulattal a közgazdász, bankár Szabó Úrnak engedték át...

Persze ezt a szándékukat már a meghallgatáson is éreztették a képviselők felém, olyannyira, hogy ironikusan"hallgassuk meg a tanító nénit" jellegű beszólásokkal kísérték mondandómat, mígnem egy kedves úriasszony megelégelve képviselőtársai kellemetlenkedéseit, elnézést is
kért tőlem helyettük modortalanságukért.
Aztán, amikor csütörtökön reggel kiderült, hogy a kiemelt pályázat kieshet a rostán, köpni-nyelni nem tudtak, szünetet rendeltek el, s drága Kuna Károly művész Úr eleddig alig támogatott pályázatát tálalták fel, mint lehetséges befutót, mint rossz szakácsok a forró vizet. Drága Kuna Károly, olyan remek művész vagy, vigyázz, most Te következel.Voltam én is kiemelten remek pályázó december elején, s látod, ha nem tudnak sikeresen alkut kötni valakivel, akkor hiába szavazott rád a bizottság, a Társulat, úgy löknek el, mint a szemetet. Látszik a tekintetedben, hogy Neked a tisztesség a hitvallásod, vigyázz Magadra, én nagyon féltelek...
Mindezek után a Közgyűlés most még abban sem biztos, hogy nekik ezt az említett jogi aggályt figyelembe kell-e venniük. Érdekes város ez a Székesfehérvár, ahol bizonytalanok abban az emberek, hogy rájuk vonatkoznak-e a törvények, avagy mégsem...
Nos, ők bizonytalanok. Én meg egészen bizonyos lettem abban, hogy ezekben a mocskos játszmákban nekem, s nekünk színházi embereknek nem szabad részt vennünk. Valóban lehet, hogy az a jövő, hogy bankárok vegyék át a színházak irányítását, vagy éppen politikusok, ha ez csak ebben a formában működhet, szerintük. Mélységesen csalódott, kiábrándult és fáradt vagyok. Mélységesen bánom, hogy nem tehettem többet, s mélységesen aggaszt egy Társulat sorsa is. De nekem ebből a rossz meséből immár ki kell szállnom, mert végül még én is mocskos leszek.
Hivatalosan nem lépek vissza, a pályázatom érvényes továbbra is, hisz a Társulati 25 voks kötelez, de lelkileg el kell engednem azt a hívást, amit október táján éreztem, s nem jelenek meg többet ezek előtt a kiismerhetetlenül furcsa emberek előtt... S majd gondolok újra, ha Fehérváron jár az eszem, Cilukára, F. Horváth Gyulára, mert akkor eszembe jut majd a tisztaság, mindezek helyett....
Pesty-Nagy Kati
2012. január 19.