Kispolgárok - Zsámbéki-rendezés a Katonában

Gorkij Kispolgárok című művét mutatja be a Katona József Színház pénteken, az előadást Zsámbéki Gábor rendezi, akit a többszólamúság, a különböző igazságok egymás mellett létezésének a kérdése, az árnyalás lehetősége érdekelt leginkább a darabban.

Az egyik legtöbbet játszott darabról

Ha Maxim Gorkij (1868-1936) még az 1905-ös forradalom előtt halt volna meg – mint Csehov –, és ha műveiben nem utal a forradalom várható következményeire, akkor úgy tekintenénk rá, mint a klasszikus orosz irodalom nagy lezárójára. Azáltal azonban, hogy egy másik történelmi korszak írójává is vált, a modern orosz irodalom története is vele kezdődik. 
Amikor 1901-ben, a moszkvai Művész Színházban Nyemirovics-Dancsenko felolvasta társulatának a művet, azonnal viták támadtak Nyil figurájával kapcsolatban, akinek szövege a színészek szerint sok túl tendenciózus monológot tartalmazott – igaz, hogy ezek jelentős része később kikerült a szövegkönyvből a cenzúra – és Sztanyiszlavszkij – beavatkozását követően.
A viták ellenére a darab az ősbemutató óta az egyik legtöbbet játszott színdarab – minden bizonnyal annak köszönhetően, hogy a darabban ábrázolt család, a szülők, gyerekeik, és az ő ismerőseik élete ideológiai nézeteiktől függetlenül olyan alapvető és emberi kérdéseket vet fel, amelyek messze túlélték Nyil monológjainak problematikáját…
Noha Gorkij még egyértelműen hősnek tekinti az előző generáció és a fennálló rend ellen lázadó Nyilt, a figura igazsága az idők során a világ sok más jelenségével egyetemben viszonylagossá vált. A generációk közötti vita parttalanabbá vált, mint valaha. És a harcnak már nincsenek igazságai, jó és rossz, haladó és maradi oldalai.

1

Darabtörténet

A darabban hiába élnek a Besszemjonov-házban családtagok, lakók egy fedél alatt, mind idegenek egymás számára. Vaszilij Besszemjonov végigdolgozta életét, családot alapított, biztonságos otthont teremtett övéinek, taníttatta gyerekeit, mindezért állandó tisztelet várna el, de nem kapja meg és egyre kevésbé érti a világot. Családtagjai pedig úgy érzik, hogy folytonos számonkéréseivel megnyomorítja őket. Az egyén szabadságát el nem fogadó öregek ellenpontja Nyíl, a fogadott fiú: kötöttségeket felrúgó, a jövőbe vetett hittől mámoros, energikus ember. 

2

Alkotók a műről - "mindenkinek igaza van"
Zsámbéki Gábor elmondta: a többszólamúság, a különböző igazságok egymás mellett létezésének a kérdése fogta meg leginkább Gorkij művében. "Azt gondoltam: ez nagyszerű lehetőség arra, hogy egy pompásan felépített, rendkívül gazdagon megrajzolt figurákkal teli darabban a konfliktusokat ne bárdolatlanul és eleve eldöntött ítéletekkel állítsuk színpadra, hanem egyfajta kiegyenlítettség jegyében" - fogalmazott.
Bizonyos típusokkal és azok társadalmi működésével szemben a darab születése óta már vannak mindenféle tapasztalataink - mondta Nyíl (Ötvös András) figurájára utalva és arra a kérdésre válaszolva, hogy kik tudnak egy közösség szempontjából energiát adó, hasznos emberek lenni és kik egyáltalán nem. Régen Nyíl egyértelműen pozitív figuraként jelenhetett meg, a mostani rendezés már az eljövendő veszélyességet is szeretné benne megláttatni - tette hozzá.

3 Beszélt arról, hogy a darabban, minthogy nagy író írta, lehetőség van az árnyalásra. Abban is van igazság, amit az egyik szereplő, Tatyána (Fullajtár Andrea) mond arról, hogy Nyíl érzéketlen, túlságosan is csak a saját igazságát látja. "Tehát ebben az előadásban egy olyan Nyílt képzeltünk el, akivel tökéletesen egyetértünk, amíg a vele szemben álló rend kritikáját mondja. A cél az, hogy kétséget ébresszen bennünk azzal kapcsolatban, hogy mi fog történni akkor, ha átveszi az uralmat" - mondta a rendező, hozzátéve, hogy száztíz év alatt számos történelmi tapasztalatunk lett arról, mi történik, ha a Nyíl-félék átveszik az uralmat.

5
A rendező kitért arra, hogy a darab szereplői közül mindenki mond valami olyat, amelyről úgy érezzük, igaza van. Általában az egymásról, egymás ellen mondott véleményekkel érthetünk egyet, miközben azt gondoljuk, hogy aki mást tisztán ítél meg, mégsem képes arra, hogy a saját problémáját megoldja.
Mint mondta, ha arra gondolunk, hogy Tyetyerev, az alkoholista templomi énekes (Máté Gábor) milyen szellemesen, élesen és pontosan, ironikusan beszél a kispolgárságról, azzal is teljesen egyetértünk, de ha arra gondolunk, hogy bármit meg tud-e oldani nemcsak a saját életében, hanem bárki másnak tud-e segítőkezet nyújtani, akkor azt mondhatjuk, hogy arra teljesen alkalmatlan. Ez a fajta kiegyenlítettség az, ami igazán érdekelt a dologban, és - még stilárisan is - a tragikus és komikus elemek állandó billegtetése - mondta, hozzáfűzve, hogy ettől is olyan izgalmas és korszerű a darab.
A próbák során egyre inkább azt éreztük, hogy minden pillanatnak, mondatnak, akciónak van valahol egy ellentettje - mondta, hozzátéve, hogy ezeknek a megtalálása, kiépítése volt az igazi feladat.

4 Az előadás főbb szerepeiben Bezerédi Zoltán, Fullajtár Andrea, Kocsis Gergely, Máté Gábor, Ötvös András, Szirtes Ági, Rezes Judit, Pálmai Anna és Bán János látható. A díszlet Bagossy Levente, a jelmez Szakács Györgyi munkája. A darabot Radnai Annamária fordította.