Jérome Bel és Pichet Klunchun a Trafóban!

A konceptuális francia kortárs művészet provokatív csillaga Jérome Bel és a zseniális thai táncos Pichet Klunchun előadása humoros, őszinte, okos produkció arról, hogy a tradicionális és a kortárs konceptuális tánc igenis képes dialógusba lépni egymással - és ezzel mi, nézők járunk a legjobban!

Pichet, hadd mutassam be Jérome-ot, a provokatív francia kortárs koreográfust.

Jérome, ő Pichet, a hagyományos thai tánc egyik kiváló művelője.

Iszik valaki teát?

Szabó György szavaival

...A hozzánk érkező darab hatalmas siker és bizony már hosszú évek óta járja a világot. Az ázsiai tradíció és az európai kortárs koreográfia, valamint a kultúrák közötti mentalitásbeli különbséget veti össze groteszk munkájában. Míg a lenyűgöző, ázsiai Pichet Klunchunelképesztő minőségben táncol, vitázik és érvel, addig Bel válasza erre tipikus európai válasz. Párbeszédük során a gondolatok szuperszonikus gyorsasággal száguldoznak, miközben a világ kultúrájának értelmezései hihetetlenül érdekes megvilágításba kerülnek összevetéseik és egymás fricskázása során. Egymást nézeteit vizsgálják, és meglepőek azok a konklúziók, amelyeket végül is a nézők maguk vonhatnak le. Olyan érzése van az embernek a darab során, mintha a világ kitágulna, mintha az összefüggéseket távolról látnánk. - Szabó Györgybeharangozója itt folytatódik >>

Az alkotókról

Az egykori PARTS növendék, a thaiföldi Pichet Klunchun a hit és az ősi filozófiák között hidat verő klasszikus maszk táncnak az elkötelezett képviselője, a thai tánc legújítóbb szellemiségű művelője. Tudását a legjobb khon  mesterektől sajátította el, darabbeli kommentárjaival pedig olvashatóvá teszi az ősi mozdulatokat.

Jérome Bel sem ismeretlen Magyarországon, hiszen 1989-ben első darabját éppen itt, Budapesten készítette. Táncol, koreografál, Show Must Go On című produkcióját 2000 és 2005 között repertoárján tartotta a hamburgi Schauspielhaus; nemcsak Philippe Decoufléval dolgozott (az albertville-i téli olimpia megnyitóján), hanem Pina Bausch-sal és Bob Wilsonnal, 2010-ben pedig Anne Teresa De Keersmaekerrel is.

Amikor 2005-ben Jérome Bel Bangkokban dolgozott, kevésbé érdekelte a thai tánc, mint a tenger és a szigeteken eltölthető szabadság és mikor összeismerkedtek Pichettel – akivel megismerkedésük történetét játsszák el újra és újra –, semmit sem tudtak egymás kultúrájáról, tradícióiról (ha az egyik táncolt, a másik nem sokat értett belőle). Így aztán elkezdtek beszélgetni, magyarázni és megtanulni ki a másik és mit is képvisel. Ebből született az előadás, melynek során a két radikálisan különböző világból származó művész egy gyakran humoros és nagyon személyes tánc-dialóguson keresztül lassan megismerkedik egymással és egymás „hátterével”. Az interjúfolyamat során a kezdeti kölcsönös értetlenségből kialakul egyfajta izgalmas mozgás- és ötletcsere.

2008-ban Jérome Belt és Pichet Klunchunt az Európai Kulturális Alap Routes Princesse Margriet – a kulturális sokszínűségért díjával tüntették ki.

tanc

Interjúrészlet Jérome Bellel:

Mi a koncepciója a Pichet Klunchun és Én című produkciónak?

Ez egy megörökítése annak, amikor először találkoztunk Bangkokban. Arról a pillanatról beszélünk, amikor néhány évvel ezelőtt egymásra találtunk.

Tapasztalatai szerint vannak-e közös elemei a különböző táncoknak szerte a világon? Van párbeszéd a műfajok között?

Az én tapasztalatom szerint van néhány alapvető, univerzális érzelem, amelyet mindannyian megtapasztalunk, mint például a sírás vagy nevetés, de eltérő módon fejezzük ki, kultúránktól függően. Az európaiak egészen máshogy sírnak, mint az ázsiaiak. De az, amit eddig tapasztaltam a sírásról lehetővé teszi hogy megismerkedjek az ázsiai kifejezésmódjával. Az alapvető érzelmek nélkül, képtelen lennék megérteni miről szól a másik tánca. Pichet Klunchunnal közös darabunk épp ezt a témát boncolgatja, megpróbálunk létrehozni egy párbeszédet a különböző kultúrák között, mivel annyira bonyolultak és annyi félreértésre adnak okot. Nagyon óvatosnak kell lennünk.

Mindig is érdekeltek a különböző hagyományos táncok? Vagy a Pichet Klunchun és én az első kísérleted velük?

Nem, nagyon érdekelnek az extra-nyugati előadások. Az ázsiai tánc hihetetlenül gazdag, de egészen Indiától Japánig sokféle, gazdag színházi formát és koreográfiai formát találni. Az első hatás akkor ért engem, amikor Tokióban, elmentem megnézni egy kabuki előadást. Egy revelációval ért fel számomra: a színházi és a tánc csak egy elfogadott kódja, eszköz volt az előadó számára, amelyet a néző megtanult. Ez a gondolat később sokat segített a munkámban. (Forrás: www.funzine.hu )

JÉROME BEL (F): Pichet Klunchun és én

Tradionális és kortárs tánc találkozása és beszélgetése

Alkotók és szereplők / By and with:  Jérôme BEL és Pichet KLUNCHUN

Köszönet / Thanks to: Frie LEYSEN and Mark DE PUTTER

Produkciós Manager/ Production Manager: Sandro GRANDO