A nevét még nem mindenki ismeri, mégis Balsai Móni jelenleg az egyik legmenőbb színésznő Magyarországon. Játszott a Cannes-ban is vetített Csicskában, a Társas játék című HBO-sorozatban, hamarosan pedig a Liza, a rókatündér című felnőtt mesefilm főszerepében láthatjuk. A színésznő az Origonak mesélt.
Borzasztó fontos dolog nekem a bizalom. Ha azt látom, hogy aki velem szemben ül, kíváncsi rám, és nincsenek előítéletei, akkor mindent megcsinálok.
- Ötször nem vettek fel a Színművészetire, aztán önerőből felküzdötted magad, tavaly már Cannes-ban szerepelt a rövidfilmetek, megkaptad a Társas-játék című HBO-sorozat egyik főszerepét, most pedig a ti filmetek lett az első, amit Andy Vajnáék támogatnak. Diadalittas vagy?
Balsai Móni: Nem. Annak kellene lennem? Nagyon örülök annak, hogy sokat dolgozom, és annak, hogy a színház mellett az életemben egyre inkább jelen lett a film is. Az elmúlt egy év nagyon álomszerűen alakult. Kezdődött Tilla kisfilmjével (Till Attila a cannes-i filmfesztiválon is bemutatott Csicska című rövidfilmjében Balsai Móni játszotta a női főszerepet - a szerk.), amiben egy bugaci parasztasszonyt alakítottam, aztán jött a Társas játék (az HBO első magyar gyártású sorozata - a szerk.), ahol pedig egy teljesen jól szituált nőt. Dyga Zsombor filmjében, ami még készül, egy retardált, elmebeteg nőt kellett játszani.
- Mondtad egy interjúban, hogy rengeteg fájdalmaz okozott neked, mikor nem vettek fel a Színművészetire. Később megkaptad az elégtételt ezekért a fájdalmakért?
B. M.: Ez így nagyon sarkos. Az életem nyilván nem arról szólt, hogy ez nekem mennyire fájt. Nem cipelem magammal. Akkor nagyon rossz volt, mert az van az ember fejében, hogy ezt a pályát csak főiskolával lehet csinálni, ennek ez az útja. Fölvesznek, megfelelő tanárok foglalkoznak veled, elvégzed. Nyilván akkor is vagy kapsz munkát, vagy nem. Én a József Attila Színház stúdiójába jártam, és mikor elvégeztük azt a három évet, Léner Péter (a József Attila Színház akkori igazgatója - a szerk.) felajánlotta, hogy leszerződtet. Lehettem volna pesti színésznő, de én inkább azt választottam, hogy lemegyek Győrbe egy meghallgatásra. Kilenc évem múlt Győrben, ami csodálatos volt, jobbnál jobb szerepekkel. Nem hiába mondták régen, hogy fiatalon le kell menni vidékre. Ott mindent eljátszhatsz Molnár Ferenctől kezdve a kortárs drámán át a zenés vígjátékig. Nagyon sok jó emberrel találkoztam ott, Korcsmáros Györggyel (a Győri Nemzeti Színház igazgatója volt - a szerk.) például, aki bevállalt engem főiskola nélkül. Nekem a pályám mindig úgy alakult, hogy akikkel együtt dolgoztunk, azok elégedettek voltak velem, és ez később szült egy másik munkát.
Balsai Móni | Fotó: Hirling Bálint
- Olyan nem fordult elő, hogy találkoztál valakivel, aki nem vett föl, és mondta, hogy megbánta?
B. M.: Ilyen nem. De Ács Jánossal, aki a legutolsó próbálkozásomon benn ült a felvételin, rákövetkező évben már együtt dolgoztam.
- És mondta, hogy hülyeséget csináltunk?
B. M.: Nem, sose beszéltünk erről. Nekem ez nem is kell. Janival akkora szerelem lett, hogy utána minden évben dolgoztam vele, és hatalmas mesterem lett. Csodálatos apa-gyerek kapcsolat alakult ki köztünk. Az a lényeg, ami a jelen pillanatban történik. Nyilván jó lett volna közéjük tartozni a főiskolán, de nekem más meccseket kellett lejátszanom. Így több munka és több idő, de aztán, ha az ember csinálja a dolgát, akkor csak megtalálják az dolgok, amik neki valók.
- Carey Mulligan angol színésznő mondta egy interjúban, hogy több év telt el a karrierjéből, mire azt merte mondani, hogy ő a színésznő. Addig mindig valamit hazudott, mert nem akarta azt hallani, hogy "és miben láthattalak?" Neked mikor volt az a pont, amikor már kimerted jelenteni, hogy színésznő vagy?
B. M.: Ez érdekes dolog, mert tényleg így van. Mivel nem végeztem el a Színművészetit, azt mondtam magamnak, ha egyszer én kapok valamilyen díjat, és rajta lesz a nevem, akkor elhiszem, hogy színésznő vagyok. Az első díj aztán nagyon gyorsan jött: a Győri Nemzeti Színháznak van egy saját díja, amit a kollégák szavaznak meg minden évben egy embernek. A második évemet töltöttem Győrben, és állítólag egyöntetűen szavazták meg nekem azt a díjat. Milyen furcsa, hogy sokáig nagyon sokat dolgozol, és csönd van. Aztán hirtelen tavalyelőtt egyszerre öt díjat is kaptam: a korona volt a Jászai Mari-díj. Ugyanez van most a filmmel. A Valami Amerika 2-ben dolgoztam Herendi Gáborral, teljesen véletlenül, mert valaki kiesett, és gyorsan kellett találni valakit az ő helyére. A film legelején két percre tűnök fel, de valamiért Gábor ott megjegyzett magának, és a következő lehetőségnél - ez volt a Társas játék castingja - elhívott. (...)
A Társas játék-ban olyan karaktert játszol, aki sokáig nem lép ki a kapcsolatából, mert félti a biztonságát. Neked ez hogy van a saját életedben? Mennyire fontos a biztonság? Nyilván a szakmai életedre gondolok. Már utaltál rá, hogy nem mindig a biztonságos utat választod. Például, amikor elmentél Győrbe.
B. M.: Igen. Mivel családom nincs, most még lehetek nagyon bátor. De egészen más a helyzet, ha már felelősséggel tartozol valaki felé. Nekem Győrben az volt nagyon jó, hogy ott minden évben kaptam két fantasztikus feladatot, és mellette volt idő, hogyha bármi más jön, akkor azt el tudjam vállalni. Nekem fontos, hogy tartozzam valahova, de jó, ha el lehet menni egy kicsit tapasztalni, újdonságokat csinálni.
- Soha nem volt olyan, hogy azt érezted, hogy valahol többet voltál, mint kellett volna? Hogy már évekkel ezelőtt ott kellett volna hagyni?
B. M.: Nem. Sőt, hogy Győrből el kellett jönnöm, az nagyon fájt, de ezt dobta a sors. Nagy vándorút volt, mert Győr után Székesfehérvár következett, ahol nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettem volna. De most a Magyar Színházban vagyok, ami nekem olyan, mint Győr volt az első pár évben. Nagyon jó csapat sok fiatallal, jó munkák, nagy-nagy szeretet, összetartás. Nagyon szeretek itt lenni, büszke vagyok hogy Őze Áron és Guelmino Sándor (Guelmino Sándor távozik a Magyar Színházból, a szer.) csapatához tartozom. És itt is megtehetem, hogy elmegyek a Szkénébe próbálni olyan emberekkel, akikkel még nem dolgoztam.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.