A könyv utóélete - Beszélgetés Tóth Krisztinával a Pinceszínházban

Február 2.-án A könyv utóélete címmel rendeznek beszélgetést Tóth Krisztával Müller Péter Sziámi és Takáts Eszter közreműködésével.

"Tóth Kriszta versei úgy tudnak a magyar költészet legnemesebb hagyományainak közelében maradni, hogy közben folyton távolságteremtő gesztusokat tesznek. Egyszerre vallják és tagadják a Nyugat vers és formeszményét, leegyszerűsítve azt mondhatnánk, hogy az esztétista nemzedék Petrin és nemzedékén átszűrve jelenik meg ezekben a versekben, másrészt a Petri-féle versbeszéd a dalszerű megszólalás tiszta hangzásával dúsul." (Vári György: Óda a harmincas hölgyekhez)

A Szépírók Társasága 2004 óta szervez rendezvényeket A Könyv utóélete programsorozatban. Lehetőséget teremt a szépíróknak, hogy Magyarországon és a határainkon túl felolvasásokon, beszélgetéseken, rendhagyó irodalomórákon, fesztiválokon, alkotótáborokban személyesen találkozhassanak az olvasókkal.

fotó: Cserna Szabó András (www.tothkrisztina.hu)

A dallamok alatt című írásból - Interjúrészlet Tóth Krisztával:

Irigylésre méltó környezetben irigylésre méltó nyugodt élet? Egy szabadúszó magyar író boldog hétköznapjai?

Lehet, vannak, akik az írásból meg tudnak élni – nekem még nem sikerült. Ólomüvegablakokat készítek, hivatásszerűen: vannak időszakok, amikor meg tudok élni belőle, s van, amikor nem, mert egyáltalán nincs megrendelés. Csak az üvegezésre nem merném rábízni magam, mert elég hektikusan jönnek be munkák, szerencsére mindig van fordítás is mellette. Többnyire verseket fordítok, de tavaly egy regényt is átültettem, s most is vár rám egy regényfordítás; közben éjszakánként most épp nyolc ablakon dolgozom párhuzamosan. Mindemellett forgatókönyvet írok, csináltam egy ötödikes irodalom-tankönyvet, most írom a hatodikost. Ennyit az irigylésre méltó nyugalom hétköznapjairól.

Olyat hallottunk már, hogy egy költő vitézi harcokból vagy középiskolai tanításból él, de olyat még nem, hogy ólomüvegablakokat készít. Mikor dőlt el, hogy művészetekkel akarsz foglalkozni, s hogy jött épp az ólomüveg?

Az anyu ötvös, volt tehát családi indíttatás. A kisképzőben (Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola – a szerk.) ötvös szakra kerültem, bár szobrászatra felvételiztem, de őt ismerték, így automatikusan ötvösnek vettek fel. Képzőművésznek készültem, ekkor még szóba sem jött az irodalom. Az üveg mindig is nagyon tetszett, varázslatos anyag, tulajdonképpen így utólag sajnálom, hogy a középiskolában nem ezt a szakot választottam. Később, már felnőtként kellett megtanulnom az üvegművességet, de nagyon örülök, hogy rászántam magam. Felszabadító élmény kézzelfogható tárgyakat létrehozni, még akkor is, ha fizikailag fárasztó a munka. Nagyon sokat ad szellemileg, és közben valahogy karban is tart.

forrás. tothrisztina.hu

A sikerről:

Sikeresnek érzed magad? Mik szerinted a mai magyar irodalomban a siker kritériumai? Te magad a helyeden érzed magad? Úgy gondolsz magadra, mint sikeres fiatal magyar költőre?

Soha nem voltak olyan gondolataim, hogy fölébredtem volna reggel, s azt gondoltam volna, hogy én egy sikeres fiatal költő vagyok. Jókedvűen már ébredtem, és sikeresnek is éreztem magam, mondjuk olyankor, amikor valamit befejeztem, megírtam, és azt gondoltam róla, hogy ez most kész van. Ha ebből átjön valami, az szintén siker.

Ha valaki megkérdezi, mi a foglalkozásod, akkor mit mondasz?

Hogy üvegablakokat csinálok. Nekem ez a szakmám. Nagyon mulatságos, hogy évekig nem nagyon tudták a szomszédok, mivel foglalkozom. Mikor láttak a tévében, akkor kezdtem gyanús figura lenni, valami zavaros nő, aki ott van azzal a gyerekkel, néha elviszi az óvodába, ráadásul még író vagy micsoda. Mikor látták, hogy időnként megáll egy üvegszállító teherautó, s hatalmas ablakokat cipelek, akkor megnőtt a társadalmi presztízsem: ez a nő csinál valamit, dolgozik, van neki szakmája tehát. Akkortól már megálltak velem elbeszélgetni, megkérdezni, hogy van a Marci; akkor már nem voltam ilyen zűrös, gyanús figura. Jó, hát ír verseket is, de különben azért olyan megbízható, rendes ember, aki dolgozik.

(Az interjú eredetileg a litera irodalmi portálon jelent meg 2004. februárjában.)

A Könyv utóélete

február 2. csütörtök 18.00

Helyszín: Pinceszínház, 1093 Budapest, Török Pál u. 3. (a Kálvin térnél)

Vendég: Tóth Krisztina író, költő
Beszélgetőtársa: Darabos Enikő kritikus
Közreműködik Müller Péter Sziámi költő, énekes és Takáts Eszter dalszerző, énekes.
A belépés ingyenes, azonban regisztrációs jegyet kell igényelni a Pinceszínház pénztárában nyitvatartási időben (hétfő, péntek 14.00−19.00, kedd, csütörtök 11.00−19.00, szerda 14.00−21.00).