Hagyni kell őket dolgozni - Lukáts Andor a Trafóról

Lukáts Andor, a Sanyi és Aranka Színház vezetője szólal meg a Trafó-pályázat kapcsán.

- Miért érezted úgy, hogy meg kell szólalnod a Trafó-pályázat kapcsán?

Lukáts Andor: Egyszerű az oka. Ismerem és nagyra tartom ezt a két embert, aki nemsokára a Trafó élére áll. Horváth Csabával együtt vezetek egy fizikai rendező szakos osztályt. Kiváló tanártársnak tartom, szeretem az ízlését, a humorát. Bozsik Yvette-tel is sokszor dolgoztam. Nagyon szeretem a rendezéseit, a világát, gondolkodásmódját. Néhány éve közösen megpályáztuk a szolnoki színházat sikertelenül, egy méltatlan játszmában nem nyertünk. Mindketten igazi művészek, és függetlenként évek óta nem kapnak teret. Muszáj megragadniuk a lehetőségeket. Hiszem, hogy pályázniuk kellett a Trafóra. Disznóság, hogy azonnal rájuk zúdul a
rosszindulatú vádaskodás, egyszerűen méltatlan hozzájuk, hiszen csak az a "bűnük",
hogy pályáztak. A pályáztatás jó esetben szakmai, nem politikai kérdés, még akkor sem, ha a Trafó ügyet sokan politikai síkra szeretnék terelni. Ha pedig szakmai szemmel tekintek Yvette-ék pályázatára, azt látom, hogy egy olyan közösségi,
kulturális befogadóhelyet kívánnak megalapozni, ami sokszínű, és nyitott a magyar alternatív társulatokra.
Elismerem, hogy eddig is nagyon jó dolgok történtek a Trafóban, de
 mintha folyamatosan külföldi együttesek érkeztek volna játszani, így sok magyar formáció, alternatív együttes nem kapott lehetőséget. Ha az Yvette-ék ezen változtatni
kívánnak, az üdvözlendő, mert rettentő fontos, hogy újra legyen játszóhely a hazai tánc- és
színházművészet számára, ami jelenleg mostoha körülmények között kínlódik.

- Szerinted segítő szerepet kéne vállalniuk?

Lukáts Andor: Nem kéne, hanem kötelességük.

- Yvette-éket többször illette az a vád, hogy nem őriznék meg a Trafó profilját. Te hogy
látod ezt?

Lukáts Andor: Van, akinek tetszik, ami a Trafóban történt eddig és van, akinek nem. Ha kiírnak
egy pályázatot természetesen meg kell felelni a kiírásban található feltételeknek, de ez nem azt jelenti, hogy ismételni kell azt, ami előzőleg történt. Nyilván az Yvette-ék más koncepcióval rendelkeznek, mint Szabó Gyuri, hiszen más emberek, de ettől még nem fogják
száműzni azt, ami korábban jónak bizonyult. Az értékeket gazdagítani is lehet.

 Yvette és Csaba is negyven felé járnak, miért ne juthatnának végre egy olyan térhez, amivel saját belátásuk szerint tudnak gazdálkodni, ahova képesek befogadni olyanokat, akiket
eddig még nem fogadtak be sehova.

Van a Sanyi és Aranka Színház, ahova "koldusbotra" jutott kis társulatok kopogtatnak be, komoly nehézségek árán, pénz nélkül, mégis befogadom őket: meghat a tehetségük, és kiszolgáltatottságuk. Ha az ő sorsukon is könnyíteni tudnak az Yvette-ék, ha vendégül látják azokat, akiket érdemesnek tartanak a megmutatkozásra, a Trafó közkincsnek számíthat majd Budapesten.

Ugyanakkor Yvette és Csaba győzelme szerintem nem azt jelenti, hogy áthúzzák a múltat. Azok a nemtelen támadások, amik érik őket, az én szememben valami megfejthetetlen zsigeri indulatból kiinduló, meggondolatlan vagdalkozásnak minősülnek. Szerintem az Yvette-ék vállalható pályázattal nyertek, és be kell dugniuk a fülüket, mert különben a fölösleges vádak felmorzsolják az idegrendszerüket. Én mindenkit arra intenék, hogy próbáljon úrrá lenni az indulatain, és ha köze volt eddig a Trafóhoz higgyen abban, hogy ez a jövőben sem lesz másképp. Yvette és Csaba neve garancia a minőségre; de hagyni kell őket dolgozni.

Színház.hu