Pletykálnak Miskolcon - Neil Simon mesél

A Pulitzer-díjas és többszörös Tony-díjas szerző, Neil Simon 1988-as Broadway-produkciója, a Pletykák premierjére 27.-énl került sor a Miskolci Nemzeti Színház Kamaraszínházában. A bohózat a Broadway-n több mint 500 előadást ért meg. Miskolcon Korcsmáros György rendezésében került színre.

Alkotók a darabról

A bronxi születésű Neil Simon a nevettetés igazi nagymestere. Darabjai meghódították az egész világot, köztük Magyarországot is. A Furcsa pár, a Napsugár fiúk, a Sweet Charity, a Mezítláb a parkban mind jól csengő címek a színházba járók körében, akárcsak a legutóbb, Halasi Imre rendezésében Kassán bemutatott Pletykák. Neil Simon sikerdarabja a pletykáról szól. A pletyka természetrajzán keresztül szól a sznobságról, a prüdériáról, a naivságról, természetesen jó adag kellemes humorral körítve. Igazi örömjátékot kínál Neil Simon a benne szereplő színészeknek.
Egy elegáns New York-i villa házigazdái vacsorára hívják barátaikat. Ebben még semmi meglepő nem lenne, ha egy rejtélyes baleset kapcsán nem indulna meg a szóbeszéd lavinája. De megindul. Az egymás után érkező vendégek között halk suttogás kezdődik, amely felerősödik és terjed, egyre dagályosabbá válik a titokzatos eset hullámverése. A parti végén kiszálló rendőrség előtt már egy fantasztikus, hihetetlen történet kerekedik ki, pedig… Fergeteges komédia a Pletykák, avagy útmutató arra nézve, hogyan éljünk túl egy kellemesnek induló, de elképesztő kanyarokkal „életveszélyessé” váló baráti vacsorát.

Fandl_Ferenc_Jancso_Dora

fotók: Bócsi Krisztián

Neil Simon az írásról, színházról, színészekről - részletek Neil Simon New York Times Magazine-ben megjelent interjújából

1. New Yorkban nőttem fel, és tíz éven át a rádióban és a televízióban dolgoztam. Aztán azt mondtam magamnak, hogy ha nem szállok ki időben, és nem kezdek darabírásba, akkor életem végéig a My Three Sons (Az egyik legnépszerűbb amerikai családi tévésorozat volt; 1960 és 1972 között 380 részt adtak le belőle – a szerk.) forgatókönyveit írhatom, ezt pedig nem akartam.

2. Az a tapasztalatom, hogyha egy szituáció elég jól meg van írva, a feszültség olyan nagy lesz, hogy a közönség nevetni fog, akár van min nevetnie, akár nincs. Sokszor előfordul azonban, hogy a közönség a nevetés és a sírás határán áll, a legtöbben mégsem akarnak sírni. Ilyenkor kiragadnak egy pillanatot – egy mondatot, egy mozdulatot –, bármit, amin nevetni lehet. Egy idő után ez beépül a darabba. Estéről estére már várom is ezt a nevetést, amire kezdetben egyáltalán nem számítottam. A színházban nagyon sok múlik a nézőkön, és éppen mi késztetjük őket arra, hogy részt vegyenek ebben a folyamatban.

Írás közben leginkább az jár a fejemben, mi történik férj és feleség között a hálószobában. Nem a nyilvánvaló dolgokra gondolok, hanem arra, hogy valójában mit mondanak egymásnak.

3. Időnként látok olyan embereket a közönség soraiban, akikről az jut az eszembe, hogy a hálószobájukban nem történik semmi. Szerintem nem mondanak semmit egymásnak, talán egész életükben nem mondtak egymásnak semmit. Aztán elmennek a színházba, ahol arra kényszerülnek, hogy gondolkozzanak. Ez felrázza őket, bár ezt nem mindig szeretik. Ilyeneket mondanak: »Kellemetlenül érzem magam ettől a darabtól«.”

4.Tudom, hogy mikor írok a tudatalattimmal, mert amit tudatosan írtam, az később, amikor átnézem, ismerősnek tűnik. Mondjuk, nyolc hétig rá se nézek egy darabomra, és amikor előveszem, azt mondom: „Ennek semmi köze hozzám, ezt valaki más csinálta.” Felismerem, hogy tudatalatti írás, ami sok meglepetést okozhat. Olyan ez, mint a higany: nem mindig sikerül megfogni, sőt, voltaképpen nagyon nehéz. Nem tudom pontosan megfogalmazni, mi is az, de azt tudom, hogy az a parányi információ lelki szempontból nagyon fontos lehet: „Szóval ez az, amit addig rejtegettem.” Veszélyes játék ez. Ha nem ragadod meg a kellő pillanatban, később már hiába próbálkozol vele. Egyúttal azonban nagyon kimerítő is. Feleszmélek, és azt mondom: „Micsoda? Ez szörnyű volt! De végül is egy remek lehetőséget kaptál.”

neil_simon

5. Mondjuk, támad egy ötleted, egy nagyszerű ötleted. Írni kezdesz, már a huszadik oldalon tartasz, aztán valami eltávolít egy időre a munkától. És amikor újra előveszed, azt mondod: „Hogy írhattam ilyen szemetet?” Sok idő kell a megfelelő értékeléshez. Mielőtt újra elolvasnám, általában hónapokra, akár egy fél évre is félreteszem, amit írtam. És ha még akkor is jónak tartom, izgatott leszek: „Igen, már látom, hová tartok.” De ez az út rejtélyes módon véget is érhet. Könnyen elveszítem a hitemet.

6. Nagyon szeretek nőket megformálni. A nőkkel sokkal bizalmasabb viszonyban vagyok, mint a férfiakkal. A férfiak sokkal kevesebbet tárnak fel valódi érzéseikből, míg a nők – ha a helyzet megfelelő – megnyílnak. Számomra egzotikus dolog nőkről írni, mert annyira mások. A Furcsa pár, amely női főszereplőkkel most került újra színpadra, nem jó példa, mert fogtam egy férfidarabot, és átalakítottam női darabbá. Mintha egy festményről lekapartam volna a festéket, és újrafestettem volna.

7. Ha nézeteltérésem támad egy színésszel, leállítom magam, és egyszerűen otthagyom. De az mindig ámulatba ejt, ha olyan rendezőt kapok, akit kedvelek, aki szereti a darabomat és mindent ért abból, amit elgondoltam, azt is, amit a színész nem. Azért nem fogok soha darabot rendezni, mert ha nézem, hogy mit csinál a rendező, folyton azt mondom: „Erre így soha nem is gondoltam.”

8. Nem tudom, milyen lehet nem írni. Nem írok az év minden napján, időnként szüneteket tartok, de üresnek érzem magam, ha éppen nem dolgozom semmin. A csel éppen az, hogy csak a munka kedvéért nem szabad belebonyolódnunk valamibe, ami nem működik. Ugyanakkor nagyon boldog vagyok, ha elmondhatom, hogy támadt egy ötletem, amin érdemes dolgozni. Ezt aztán félretehetem, és lehet, hogy egyáltalán nem is kell dolgoznom rajta – az ötlet kiforr magától, míg én a tengerparton vagyok, vagy éppen teniszezem. Forrás: New York Times Magazine, 1985. május 26., Fordította: Duró Gábor

Kis_Domonkos_Mark_Vida_Peter_Szatmari_Gyorgy_Fandl_Ferenc

Neil Simon:
PLETYKÁK
bohózat két részben
Fordította: Téli Márta
Chris Gorman   JANCSÓ DÓRA    
Ken Gorman   FANDL FERENC
Claire Ganz   FABÓK MARIANNA
Lenny Ganz   VIDA PÉTER
Ernie Cusack   SZATMÁRI GYÖRGY
Cookie Cusack   SERES ILDIKÓ Jászai-díjas
Glenn Cooper   KIS DOMONKOS MÁRK
Cassie Cooper   PATAKI SZILVIA
Welch, rendőr felügyelő   MOLNÁR SÁNDOR TAMÁS
Pudney, rendőr őrmester   CSIZMADIA MÓNIKA
Díszlet- és Jelmeztervező:   LACZÓ HENRIETT
Színpadmester:   SZOBONYA FERDINÁND
Ügyelő:   LICHTENSTEIN PÁL
Súgó:   BALÁZS ÉVA
Rendezőasszisztens:   RADNAI ERIKA
Rendező:
KORCSMÁROS GYÖRGY
Bemutató előadás: 2012. január 27. 19 óra