'Isten létezése egy fogadás' - Karamazov testvérek Kecskeméten

A kecskeméti Katona József Színház Richard Crane: Karamazov testvérek című darabját mutatta be pénteken a Ruszt József Stúdió Színházban. A darab renezője és szereplői is nyilatkoztak az előadásról, arról mit is jelent a karamazovság.

„Ebben a regényben minden benne van, ami a világról tudható” (Kurt Vonnegut)

Alkotók a műről

Dosztojevszkij utolsó regénye egy apagyilkosság történetét dolgozza fel, a szörnyű esemény kapcsán azonban sok minden másról is mesél: családról, szerelemről, boldogtalanságról, pénzről, hatalomról, erőszakról, hitről és Istenről. A cselekmény okán kérdez és válaszol, filozofál, megbünteti és felmenti szereplőit.  A szeretettelen és szeretetlen apa minden tettével maga ellen fordítja fiait. Anyai örökségüket visszatartja, a családi kötelékeket elszakítja, és fia szerelmét is igyekszik megszerezni. A testvérek pedig mintha egy szakadék fölött kifeszített kötélen táncolnának: a mélységben a fenyegető karamazovság várja őket, amelybe minden pillanatban belezuhanhatnak.

Béres Attila rendező a darabról

"Ez az angol író nem egyszerűen színpadra alkalmazta a regény cselekményét, hanem kiemelte a négy testvért, hogy az ő szemszögükből mutassa be az eseményeket. Ez a négy szereplő elevenít meg minden más figurát, az apa pedig – aki gyilkosság áldozata lett – végig jelen van a színen egy kabát formájában. A darab legfontosabb kérésköre a hit – és ez az, ami egem foglalkoztat itt és most. A hit fogalma, Isten, illetve az egész emberi létezés története erősen devalválódott a XXI. században. Már a XX. században is rothadt, de mostanra szétcsúszott, teljesen szétesett. Ez a darab kísérletet tesz arra, hogy a négy különböző életfelfogású, gondolkodásmódú testvér szemszögéből megfejtse a megfejthetetlen kérdést: van-e Isten, és ha van, akkor hol van? Valahogy úgy érzem, hogy Crane szerette Pascal már-már közhelyessé váló tételét, miszerint Isten létezése egy fogadás; és jobb arra fogadni, hogy van, mert kevesebbet veszíthetünk, mint ha arra fogadunk, hogy nem, de az ellenkezője derül ki, mert akkor önmagunkat veszíthetjük el. Olyan világban élünk, ahol a hit egyfajta felmutatott érték – igaz ez a XXI. századi Magyarországra, de Európára is. Fontosabbak a „plakatírozott” értékek a reális értékeknél. Egy ilyen világban pedig végtelen bátorságra vall, hogy a kecskeméti Katona József Színház olyan darabot mutat be, amely az igazi értékek és életlehetőségek kereséséről szól. Mindeközben – csak, hogy kedvet csináljak a nézőknek – ez a darab egy krimi is. Arra tesz kísérletet, hogy a maga fura, expresszionista módján felfedje az apagyilkosság részleteit."

“A majdnem üres térben négy ember a legszemélyesebb belső gondolatait tárja ki a közönség elé. Ebből a fájdalmas személyességből kell mindennek megfogalmazódnia. Iszonyatosan mély, személyes, önvallomásos színészi játék szükséges ehhez, és úgy vélem, a darab szereplői fantasztikusan játszanak”.

Négy színész az előadásról

- Mindannyian több karaktert is játszotok ebben az előadásban, de a legfontosabb szerep a négy Karamazov testvér megformálása. Ki kit játszik, s ki hogyan jellemezné a szerepét?

Csémy Balázs: Én Ivan Karamazovot alakítom, a középső testvért, aki a tagadást képviseli. A többi testvér meg van győződve arról, hogy Iván ateista.

Fazakas Géza: Szmerdjakovot játszom. Ő a „be nem vállalt fiú”, akinek az anyja bolond volt, megerőszakolták, s így született. Szmerdjakov egy földhözragadt, kisebbségi komplexusokkal küzdő férfi.

Orth Péter: Engem Aljosa szerepében láthat majd a közönség. Ő egy fiatal papnövendék, aki már gyermekkorában a vallás felé fordult, ebbe burkolózott be. Naiv, ártatlan, jóindulatú ember. De egyszer csak leomlik a világ, amit maga köré épített…

Szikszai Rémusz: Én pedig Dmitrijt, a leszerelt katonatisztet játszom a testvétek közül. Dmitrij vérbő, iszákos, kártyázós és nőzős férfi, akinek van egy nagy vitája az apjával. Vélhetően ő követi el a gyilkosságot.

- A történet egyik fő eleme a hit, a másik pedig az apa-fiú kapcsolat ábrázolása. Mennyire kell beleépíteni egy ilyen előadásba a színészek apa-fiú viszonnyal kapcsolatos saját tapasztalatait?

Orth Péter: Természetesen ezeket az élményeket is érdemes elővenni, és kölcsönadni a történetnek.

Szikszai Rémusz: Ha engem kérdezel, valóban a hitről, az Isten és ember közötti kapcsolatról van szó, hiszen ez is egy apa-fiú kapcsolat. Nem tudom, hallottak-e arról a nézők, hogy Oroszországban Dosztojevszkijt nem is az irodalomórákon, hanem filozófia órán tanítják. Bizonyos értelemben igazuk is van, hiszen sajátos világlátással, elképzeléssel bírt arról, hogy miként épül fel a világunk. Szerintem nincs is olyan ember, aki ne gondolkodott volna már azon, hogy szüleitől látott minta alapján, vagy azzal szöges ellentétben fogja felnevelni a saját gyerekeit. Ebben a történetben ez is benne van.

Orth Péter: Ugyanez igaz az istenkeresésre – ezzel egyszer csak elkezd foglalkozni az ember, tudni akarja, mi miért van úgy, hogyan áll össze a rendszer. Mindenki megpróbál rátalálni valami egyetemes igazságra – ez is fontos mozgatórugója az előadásunknak.

Fazakas Géza: Ez az átirat egy tömény sűrítése Dosztojevszkij regényének, amelyben négy ember egy olyan történetet játszik el, ami az egész világról szól. A Karamazov testvérek története valamennyi szülő-gyermek kapcsolatra utal: archetípusokat mutat be.

Szikszai Rémusz: Igen, a sűrítmény jó szó. Két és fél hónap olvasás-élményt nem lehet sem filmen, sem színpadon visszaadni. De a színháznak pont az a lényege, hogy összesűrítse az eseményeket, és Crane átirata nagyon jó összegzése annak, ami a Karamazov testvérek lényege.

KARAMAZOV TESTVÉREK

Szereplők: Csémy Balázs, Fazakas Géza, Orth Péter, Szikszai Rémusz

Díszlettervező: Horesnyi Balázs

Jelmeztervező: Kiss Borbála
Ügyelő: Berki Zoltán

Súgó: Patyi Szilvia
Rendezőasszisztens: Frigyesi Tünde
Rendező: Béres Attila

Forrás: Színház.hu, Délmagyar, Kecskeméti Katona József Színház