Két bemutató és három vendégjáték jön a Nemzetiben

Két bemutatóval és három vendégjátékkal várja közönségét a Nemzeti Színház februárban, emellett rendhagyó szakmai programot, íróbörzét is tartanak.

Mi vár a Nemzetiben februárban?

Bródy Sándor A tanítónő című klasszikus színművét Novák Eszter rendezésében mutatják be a nagyszínpadon február 3-án, pénteken. Bródy Sándor száz éve írt "falusi életképe" ma is minden elemében ismerős: a korrupció, a zaklatás, az álszent gőg, irigység, unalom - minden olyan, mint ma, de még a boldog békeidők finomabb árnyalataival. Tóth Flóra szerepében egy fiatal egyetemista, Szilágyi Csenge debütál.

Ulrich Hub Náthán gyermekei című művének magyarországi bemutatóját február 4-én, szombaton tartják a Gobbi Hilda Színpadon. Az ifjúsági előadás, amely 12 és 16 éves kor között ajánlott, a bibliai Náthán és családja történetét próbálja közérthetően, a fiatalok számára megragadhatóan értelmezni és előadni. A vallási hovatartozás, a hitek egymás mellettiségének lehetőségeit vizsgálja az előadás Kulka János főszereplésével, Gigor Attila rendezésében. Az ifjúsági előadáshoz drámapedagógiai foglalkozás is kapcsolódik, amelyre az iskolák a Nemzeti Színház közönségszervezésén jelentkezhetnek - áll a színházközleményében.
Mint írják, a Nemzeti Színház továbbra is fontos feladatának tartja a kortárs magyar dráma ügyének támogatását, ezért február 6-án rendhagyó szakmai programot, Dorottya-napi íróbörzét szerveznek drámaírók, színházvezetők, dramaturgok és színházi rendezők számára. A rendezvénnyel szeretnék elősegíteni a kortárs magyar színpadi művek és a színházi szakemberek találkozását.
Februárban három vendégjáték révén a budapesti közönség is megismerkedhet vidéki és határon túli színházak munkájával: a szombathelyi Weöres SándorSzínház társulata Jordán Tamással a főszerepben Az ügynök halálát játssza február 28-án, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata repertoárjából pedig a Bányavirág és a Platonov című előadás lesz látható február 18-án és 19-én a Nemzeti Színházban.

A vendégjátékokról

Az ügynök haláláról 

„Valló Péter gondolkodtat, és remekül építkezik. A kamaraterem ideális helyszín a kísérletezésre, a rendező él is ezzel. Nincs frontális színészi munka, a nézők masszája héjként öleli körbe a játékteret, amelynek közepén az amerikai álom kopottas szimbóluma, egy Chrysler kabrió áll (néha forog). A nyitott tetejű státuszszimbólum az ügynök életének legfőbb színtere, lelke, teste és szíve. A kisember egyetlen kapaszkodója, amit ünnepnap fényesre waxolhat, és ha a baj van, alá lehet bújni, és mindig lehet rajta valamit bütykölni. Eggyé váltak. - Az utalás egyértelmű, a dráma voltaképp az ügynök elméjében, közvetve pedig a sztrádán zajlik, útban a halál felé. De mi van az autón túl? Szűkös élettér, családi falanszter, hitelre vett falatnyi lebetonozott udvarral. Az elviseléséhez pedig a rózsaszín álmok, a nagy hazugságok, hogy egyszer majd leszek valaki, hogy minden jobb lesz. Közben pedig irigykedhetünk, vajon mit tudnak a sikeresek, az élet császárai. Akiknek jobban megy a soruk, akik jutottak egyről a kettőre, akik valahogy meggazdagodtak. Az ügynök kínlódik, de nem érti, mi vele a baj? Ő és fiai miért nem lettek sikertörténetté? Mi a titok? Rágja magát, keresi a kikutat, emlékeiben kotorászik, közben vezet, és suhan el az élet. A kulcs Jordán Tamás kezében van (és nagyon jó helyen). Ügynöke szerethető karakter, nagyon is hétköznapi figura, megalázott, megtört, sértett magyar hivatalnok, aki valamiért színesebb és locsogóbb, viccesebb és emberibb annál, minthogy igazi törtető, tenyérbe mászó képű ügynökmajom válhasson belőle. (…)Ilyen ez, ha egy jó darab jó rendezővel és színészekkel találkozik: fejbe ver.” (nyugat.hu)

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata két előadását hozza el Budapestre.

Február 18-án Székely Csaba: Bányavirág című drámáját, mely a Yorick Stúdióval együttműködésben készült, a Gobbi Hilda Színpadon láthatják a nézők.

A darab Székelyföldön játszódik, ahol kétszer nagyobb az öngyilkosságok aránya, mint egész Romániában. Az egykori bányász, Vajda Iván a bánya bezárása óta reményvesztett munkanélküliként éli mindennapjait, és gondozza beteg édesapját. Nem azzá vált ez a világ, amivé szerette volna. Hozzá hasonlóan kiutat keres szűkebb környezete is: féltestvére, Ilonka, barátja, Mihály, szomszédjai, Illés és Irma. Mindenki a maga módján.

A szerencsétlen sorsok és a sok lemondás ellenére a Bányavirág nem komor darab. A fekete humor erőteljes jelenléte segít megfelelő távolságból szemlélni azt, amiben élünk. Nagy Botond, a helikon.ro internetes oldalon így ír a Bányavirágról: „Az utóbbi évek egyik legjobb vásárhelyi produkciója született meg, amelyet a nagyszerű szöveg, a precíz rendezés, a parádés előadásmód és a pazar humor jellemez, sodró, magával ragadó és könnyesre kacagtató tragikomédia a húsz-huszonegyedik század fordulójának erdélyi, székely-magyar örök aktualitásba vesző kérdéseiről. Pálinkával, rengeteg pálinkával öntözötten.”

Február 19-én a Nagyszínpadon Csehov: Platonov című művét mutatja be a marosvásárhelyi társulat. A Platonov Csehov kevésbé ismert, és ritkábban játszott darabja. A dráma alapproblémája az, hogy egy olyan világban, amelyben az élethelyzetek nagyon erősen meghatározzák az emberek életlehetőségeit, hogyan lehet létezni, megőrizni az egyéniséget és a nemesebb ambíciókat, mi hiteles és mi hamis az emberben, az emberi kapcsolatokban. A Platonov a magányosság különös tragikomédiája, ahol a címszereplő egyfajta abszurd anti - Don Juanként jelenik meg. Menekül az őt üldöző nők elől, de ezekben a szerelmi viszonyokban éli át létezésének leglényegesebb vonását: a magányt. Zappe László, a Népszabadság kritikusa a Platonovról: „Csehov darabjaiból könnyű kielemezni a bennük rejlő komédiát, amit a szerző is emlegetett, de általában nem sikerül eljátszani. Harsányi Zsoltnak most sikerült a három és félórányi játékidő nagy részében fönntartania a groteszk, olykor bohózati kedélyt.”