A magyar színházi életről közölt egyoldalas körképet hétvégi számában a Le Monde című napilap. Ebben Schilling Árpád úgy fogalmaz: "Elértük az apátia mélypontját".
Schilling Árpád, fotó: hvg.hu
A mértékadó francia újság külön interjút közölt Schilling Árpáddal, amelyben a "Franciaországban legismertebb magyar rendező" a kulturális életben tapasztalható apátiáról beszélt. A körképet jegyző Brigitte Salino kritikus szerint "a hatalom nacionalista beavatkozásával szemben a színházi élet a tiltakozás és a kompromisszum között keresi az útját". Véleménye szerint a Trafóban történt igazgatóváltás "rávilágít a kultúra összetett helyzetére Magyarországon, ahol a politikai hovatartozás és a művészi tétek összekeverednek". Úgy látja, hogy miközben folyik egy belső háború a színház és a tánc között, a hatalom nacionalista pályára kívánja állítani a kulturális intézményeket. Egyes művészek a lelküket is eladnák, azokat viszont, akik elutasítják a kompromisszumokat, munkanélküliség fenyegeti - állítja a színházi újságíró, aki az Új Színház "szélsőjobboldali igazgatóságának" kinevezését nem szakmai, hanem politikai döntésnek tartja.
"Elértük az apátia mélypontját"
Schilling Árpád pedig közölte: "Szégyen, hogy az értelmiségi réteg nem exponálja erősebben magát. Ez jóval Orbán előtt kezdődött. A liberális-szocialista kormány nyolc éve alatt, 2002-től 2010-ig, ezek az emberek elkezdték feladni a küzdelmet a korrupcióval és a hasonló rossz struktúrákkal szemben. De ma elértük az apátia csúcsát. Néhányan félnek, sokan mondják: „Minden erőfeszítés hiábavaló, mert a rendszer elakadt.” Hogy semmi ne legyen rendbe téve, a ma ismert piszkos politika felszínre hozta az összes féltékenységet, idegességet, a kis személyes szemétségeket. De szerencsére vannak azért olyan művészek, akik dolgoznak. És előkészítik a jövőt".
Schilling arról is beszámolt, hogy ami őt érdekli, az egy, a civil szférát erősítő független kultúra megszilárdítása, vagy legalábbis létrehozása. A kérdésre, radikalizálta-e ez a munkáját úgy felelt: "Három és fél éve csak a társadalommal foglalkozom a munkámban. Megpróbálom felébreszteni a fiatalok érdeklődését. Az utolsó előadásban, A papnőben tizenhat tizennégy éves szerepelt. Ennek alapja egy liberális tanár és egy, az iskolába kerülő pap közti konfliktus. Hogyan reagálnak a gyerekek? Milyen hibákat követnek el a felnőttek? Minthogy egy kis faluban hoztuk létre az előadást, elemeztük a fiatalok kiábrándult jövőképét is. A vidék kérdése fontos problémakör, és nagyon érdekel. Az utóbbi húsz évben a politikusok nem láttak távolabb Budapestnél. Elhanyagolták a vidéket, ahol az ország szegénységének 90%-a lakik. Ez központi probléma: hozzátartozik az Orbán hatalmában alapvető szerepet játszó katasztrofális gazdasági helyzethez".
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.