Aki megette a kelléket - Lázár Egon mesélt

Lázár Egon december végén múlt 90 éves. 1976-óta volt a Vígszínház gazdasági igazgatója, és 89 esztendősen még betöltötte ezt a posztot. De tanácsadóként most is naponta bejár, és ott van minden főpróbán, premieren. Budapest díszpolgára. Egon bácsit a Vasárnapi Hírek kérdezte.

A Vasárnapi Hírek cikkéből:

- A színészet már régen is közel állt önhöz, még az ukrajnai hadifogságban színészkedett. 
Lázár Egon: Ez akkor, "44 és "47 között a túlélést jelentette. Magunk írtuk a darabokat is, amiket játszottunk, és mindig beleírtunk valamilyen "kelléket", amelyet a színpadon meg lehetett enni. Mondjuk a Hacsek és Sajó jelenetben nem azt kértük a pincértől, hogy hozzon egy kávét, hanem, hogy levest hozzon. 

- Nem sokkal aztán, hogy visszatért a hadifogságból, színházban kezdett dolgozni. 
Lázár Egon: Egy régi barátom, aki a Városi Színház - a mostani Erkel - gazdasági igazgatója lett, kért meg arra, hogy segítsek neki. Ez körülbelül egybeesett az államosítás időszakával. Hamarosan az Operaházhoz csatolták az Erkel Színházat, így átkerültem az opera gazdasági titkárának. Aztán baráti kérésre a Déryné Színházhoz mentem, majd a Vidám Színpadon lettem gazdasági igazgató. A Vígszínházhoz Várkonyi Zoltán szerződtetett. Ott dolgoztam évtizedekig, aztán egyszer észre kellett vennem, hogy én vagyok a gazdasági igazgatók doyenje, a hadifogságot is beleszámítva, több mint hetven év folyamatos munkaviszonnyal. 

egon

- Mibe szólhat bele egy színházi gazdasági vezető, és mibe nem? 
Lázár Egon: Minden olyanba, ami nem művészeti kérdés, a működésbe, a produkciós keretbe, a protokoll- és reklámköltségekbe. De a műsortervbe, a premierek kitűzésének időpontjába, a szereposztásba soha. 
- Soha nem érezte, hogy önnek ez már nem megy, sok új dolog van? A számítógéphasználat például rögtön ment? Kiismerte magát az adójogszabályokban? 
Lázár Egon: Valószínűleg fokról fokra kevesebbet tudtam magamévá tenni a legújabb dolgokból, de a meglehetősen komoly szakmai gyakorlat és tapasztalat és a munkatársaim rendkívüli segítőkészsége, szaktudása az utolsó pillanatig átsegített azon, ha valamit homályosnak éreztem. 
- A Víg hatalmas intézmény, tehát nyilván nem azért tartották, mert a múltjára való tekintettel kínos lett volna elküldeni. Ha csődbe vitte volna a céget, biztosan megválnak öntől.
Lázár Egon: Egyfajta biztonságot jelentett a személyem, mert tudta Várkonyi, és tudta Marton László is, akivel több mint 30 évig igazgattuk a Víget, hogy nem viszem az erdőbe a színházat, időben szólok, hogyha valamit lépni kell. Eszenyi Enikő is hasonlóképpen gondolta ezt, amikor átvette az igazgatást. De aztán Enci mondta, hogy egyszer a revizorok fölhívták a figyelmét arra, hogy általában a kórházak igazgatói legkésőbb hetvenéves korukra elmennek nyugdíjba, és én már csaknem két évtizeddel átléptem ezt a határt is. Ezt megbeszéltük, és abban maradtunk, hogy nem megyek el a Vígtől, hanem a gazdasági tanácsadói munkakört látom el. 
- Úgy hallom, hogy változatlanul naponta bejár. 
Lázár Egon: Igen, mintegy 6 órát bent töltök a színházban. 

A folytatás itt olvasható.