Márta István, az Új Színház távozó igazgatója szombaton, a Varázshegy premierje után búcsúzott el a társulattól és a vasárnap tartott kulisszajáráson a közönségtől. Cikkünkben videókat is találnak.
Így búcsúzott Márta István:
"Köszönöm mégegyszer mindenkinek, aki részt vett a produkcióban, műszaknak, kellékországnak, öltöztetőknek, díszítőknek, hangosítóknak. 29.-én végső kulisszajárást tartunk és 30.-án, a Don Carlossal az utolsó helybeni előadást tartjuk, majd 31.-én elutazunk Újvidékre, ahol az Erdő című darabot adjuk elő. A darabok egy részét még februárban megtekinthetitek, de márciustól a repertoárdarabok nem mennek tovább.
Nehéz 13 esztendő után búcsúzni, nehéz búcsúzni a társulattól. Természetesen a társulat iránti tisztelet és az épület iránti felelősség azt jelenti, hogy el fogok látogatni a színházba, be fogok ülni előadásokra, kíváncsi vagyok. Nyilván az fog az eszemben járni, hogy a kulisszák mögött itt maradtak a barátaim, a tettestársaim, akikkel 13 éven keresztül együtt voltam. Fájdalmas időszak lesz... Most jöttem rá annak a közhelynek az igazságára, hogy más művészeti ágakkal szemben a színház valóban a pillanat művészete. Ez a pillanat az én életemben 13 évig tartott, csodálatos élményeket kaptam, közel 90 darabot mutattunk be, 90 történetet, sorsot, példázatot. Ezektől a példázatoktól és azoktól, akik előadták őket, én több lettem, megtanultam valamit, ami nem a szakmám, hiszen se színész, se rendező nem voltam életemben, bár rendeztem. Oly módon kaptam emberséget és impulzusokat a színháztól és minden egyes embertől, hogy ezért csak fejet tudok hajtani mindenki előtt.
Nyilván rengeteget tévedtem, bűnöztem a társulattal szemben, én magam is felelősnek tartom magam ezért az egészért. Bizonyos helyzetekben nem hoztam meg olyan stratégiai döntéseket, amelyeket meg kellett volna hoznom. Vagy gyáva voltam, vagy gyönge voltam. Egy színház -bármennyire is nem szeretnénk-, egy hierarchikus felépítésű, szerkezetű valami és mindig az igazgató felel mindenért. Ez esetben, hogy így jártunk mindannyian, én is felelős vagyok. Bocsánatot kérek a társulattól és mindenkitől, ha az elkövetkező idők nem úgy sikerülnek, ahogy megszokhattátok. Búcsúzóul kívánok mindenkinek kitartást, cinizmusmentes hitet továbbra is a színházban, bármi történjék. Azt a tehetséget, tartást, amit a társulat felmutatott az utóbbi időkben, úgyse tudja elvenni senki és nem is vesztitek el. Ennél sokkal nagyszerűbb emberek vagytok és sokkal többet tudtok a színházról, az életről".
Megtartotta az utolsó kulisszajárást:
"Én úgy gondolom, hogy ezt csak méltósággal, sőt, némi iróniával lehet megtenni, hisz ezt a fajta abszurd drámát - mondhatni bohózatot - máshogy nem lehet kibírni" – ezt mondta Márta István a régi Új Színházban tartott utolsó kulisszajáráson vasárnap. "Ne fordítsák el fejüket a színháztól. És ezt mindenki úgy érti, ahogy akarja" – ezekkel a szavakkal köszönt el a közönségtől az Új Színház távozó igazgatója.
Forrás: Színház.hu, hír24
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.