Négy koreográfus a Trafóról

Egy, a Revizoron megjelent interjúban négy koreográfus nyilatkozott arról, hogy Bozsik Yvette nyerte a Trafó igazgatói pályázatát. Králl Csaba kritikus interjújában Pataky Klári, Juhász Kata, Szabó Réka és Gergye Krisztián szólalnak meg.

A Revizor cikkéből:

Pataky Klári: Engem felhívott Yvette, beszélt a terveiről, és közölte, hogy az egész szakma mögötte áll. Még azt is nevesítette, ki javasolta neki, hogy pályázzon. Nem vagyok büszke magamra, mert amikor rám zúdította, hogy Szabó Gyuri kifejezetten kártékony, hogy el kell távolítani, mert rossz hírünket kelti külföldön, és ő az egyedüli, aki szembe mer szállni vele – nem mondtam azonnal nemet. De miután letettem a telefont és elgondolkoztam azon, mi hangzott el, arra jutottam: én nem akarom, hogy a Trafóban több hazai koreográfus legyen. Mert szerintem a Trafó nem arra való. És ha személyesen nehezményezem is, hogy ritkán lépek fel ott, fontos, hogy megmaradjon az a profilja, hogy kiváltság oda bekerülni. Feltettem magamnak azt a kérdést is: akarom-e, hogy Yvette és Horváth Csaba legyenek a Trafó vezetői? Mert bár a fiatalok támogatására hivatkoznak, de végiggondoltam, hogy Yvette például egyetlenegyszer látta a munkámat, a Színművészeti Egyetem felvételi vizsgáján, és azóta se. Az viszont megkérdőjelezi számomra a vezetői alkalmasságát, ha a szakma nagy részét nem ismeri. Amikor Yvette a jövő generáció támogatásáról beszél interjúkban és a pályázatában, szeretném, ha elmondaná azt is, kit látott utoljára. Sokan egyébként – szerencsésen – azért maradtak ki a megkeresésből, mert nem is ismeri őket. Régen rossz, ha a fellépők listáját a hozzá való lojalitás határozza meg, nem pedig a szakmaiság. Pár nappal később aztán felhívtam, és közöltem vele, hogy átgondoltam, és nem szeretném aláírni a nyilatkozatot. A legfurcsább az volt, hogy nem is volt kíváncsi a miértre.

Juhász Kata: Kapkodom a fejem, és nem értem, mi történik! Az egyik pillanatban leváltják a Magyar Koreográfusok Társasága éléről Fodor Antalt és Bozsik Yvette-et. A másik pillanatban meg ugyanazok támogatják Yvette-et a Trafó élén. Egyik esetben sem volt semmiféle előzetes szakmai párbeszéd, így nem is születhetett konszenzus. Gerillaharc folyik, egy „aki nincs velünk, az ellenünk van” hangulat alakult ki úgy, hogy közben még azt sem lehet tudni, ki kivel tart. Ebben a légkörben sajnos nemcsak a szakmai, de az emberi értékek is odavesznek és ebben a politikának megbocsáthatatlan bűnei vannak. Félek. Engem is felhívott Yvette telefonon, amiben – mivel jó munkakapcsolatban állunk – semmi meglepőt nem találtam. Elmondta, hogy felhívták a minisztériumból, hogy adja be a pályázatot, és maga mögött tudhat sokakat a szakmából. Kértem, küldje át a pályázatát, szeretném elolvasni. Ő azt válaszolta, azt nem szeretné. Erre megköszöntem, hogy megkeresett, és azt feleltem, hogy anélkül viszont nem tudom támogatni.

Szabó Réka: Én a szakma azon részéhez tartozom, akinek semmilyen információja nem volt Yvette terveiről. De mivel a Trafó az egyetlen olyan befogadó hely, amely nemzetközi presztízzsel bír, ezért azt gondolom, hogy a Trafó közügye a szakmánknak. Hibának tartom, hogy nem avatta be a szakmát a terveibe, nem engedett teret a kérdéseknek, és nem próbált szakmai konszenzust teremteni a pályázata mögé. Rossz érzéseket kelt bennem az is, hogy folyamatosan hivatkozik a szakma egy részére, de nyilvánosan megnevezni senkit nem akar, a támogatói nyilatkozatok sem publikusak. Ez sok találgatásra és pletykára ad okot, sokkal tisztább volna, ha ezek az emberek vállalnák magukat, kiállnának a nyilvánosság elé. Káros a titkolózás és sejtelmesség, bizalomvesztő helyzetet teremt. Szép szavakat és általánosságokat mindenki tud írni, de konkrétumok, tények kellenének, amiről vitatkozni lehet. Yvette pályázatának viszont minden vonatkozó része titkos.

Gergye Krisztián: Ha Yvette egyenként hívta fel azokat az alkotókat, akiknek a támogatását vagy együttműködését remélte, ebben semmi kivetnivalót nem látok. Az már azonban téves kommunikáció, ha az amúgy is megosztott, saját aprópénzét féltő táncszakmát most hirtelen egy összetartó egységnek gondoljuk, vagy annak gondoltatják velünk. Nem beszélve arról, hogy akkor én ennek az egységnek nyilván nem vagyok a része, mert engem nem kérdezett meg senki. Nem értem, miért van szüksége Yvette-nek erre a felmentésre. Pályázott, nyert, őszintén nem érdekel innentől kezdve, milyen indokok és/vagy felkérések ösztönözték. A jelen helyzetben álljanak ki magukért, ne bújjanak el senki háta mögé, mert ettől válhat gyanússá az összes, a pályázatában leírt elképzelés is. Egy kulturális intézmény igazgatóját nem szükséges szeretnünk, elég, ha tisztelhetjük majd az elért eredményei miatt. Egy színházigazgatói posztra mártírként, önáldozatként bevonulni nem lehet. Én olyan igazgatót szeretnék látni a Trafó élén, aki ezt a szerepet szakmai elhivatottságból, a kortárs művészetek iránti elkötelezettségből igenis akarja, nyíltan harcol érte, és kőkeményen megvalósítja majd az elképzeléseit. (...)

A folytatást itt olvashatják.