Tasnádi István: picit mindannyian elbizonytalanodtunk

1996-ban mutatták be első drámáját, a Kokainfutárt; azóta nincs évad, amelyben ne kerülne színre új darabja vagy adaptációja. A Krétakör állandó szerzője, három saját drámájának pedig rendezője volt. Legutóbb az East Balkán című, a fiatalok éjszakai életéről szóló darabját mutatták be a Bárkában. Rúdtáncos kamaszokról, a közéleti szerepvállalásról és a kortárs magyar drámák helyzetéről beszélgettünk vele.

Kovács Bálint cikkéből:

"A színházcsinálásban egyre kevésbé érdekel a realizmus"

Az East Balkán kapcsánTasnádi István elmondta, magát a szubkultúrát akarta erős képekkel megmutatni, mert a szülőknek legtöbbször fogalmuk sincs, hogy min pörög a gyerek, hogy milyen kísértéseknek van kitéve, hogy nekik szülőkként milyen láthatatlan ellenséggel kell megküzdeniük. "Akit otthon gyerekként kezelnek, az belépve ebbe a közegbe csajjá válik. A 13-14 éves kislány - akit babaként kezelnek otthon - felteszi a sminket, miniszoknyát vesz, kimegy a hajógyári szigetre white partyra, és azt fogja mondani: ilyen az igazi élet. Ugyanakkor el kell engedni őket, mert a teljes tiltás a legnagyobb hiba" - fogalmazott az író, akinek fontos, hogy minden ilyen drámának legyen olyan színházi értéke, amit pusztán a dokumentumok nem tudnának megadni. "A színházcsinálásban egyre kevésbé érdekel a realizmus, mert érdekes történeteket máshol, színházon kívül is kaphat az ember - színházban kell a plusztartalom. Valami, ami a szórakoztatás mellett leterhel, kizökkent, ami egy kicsit bonyolultabbá teszi a dolgokat" - tette hozzá Tasnádi, aki elárulta, a Finitót azért írta versben, mert ugyanaz a szöveg prózában egyszerű rádiókabaré volt. 

"A rendezés 0-tól 24 óráig tartó lelkisegély-szolgálat"

A Fédra Fitnesst, a Kupidót és a Paravarietét ő maga állította színpadra, de arról vallott, nem szeret rendezni, és nem is nagyon fogja a jövőben forszírozni, annak ellenére sem, hogy a háromból két előadást évek óta sikerrel játszanak. "Ez nem nekem való; az írói habitusom nem teszi lehetővé, hogy rendezővé váljak - nem a manuális részére gondolok, mert tizenöt év alatt kiváló rendezők mellett azt azért elsajátítottam. Hanem a rendezés pszichológiájára: nincs kedvem egyszerre lenni minden színész szeretőjének, zsarnokának, ellenségének és szívbéli barátjának, akit éjjel kettőkor is felhívhat. Pedig a rendezés 0-tól 24 óráig tartó lelkisegély-szolgálat" - mondta Tasnádi István, aki saját bevallása szerint drámaírást akkor vállal, ha eszébe jut-e róla egy egyedi ötlet, egy szemszög, egy megszólalás, amit személyesen tud hozzáadni. 

"Nincs meg az a társulat, az a közösség, az a közlésvágy"

"Most már sok színházban dolgoztam, sok emberrel van kapcsolatom, így a felkérések mellett nagyon kevés idő marad arra, hogy megvalósítsam a saját dédelgetett ötleteimet. Már ritkán élem meg annak a szabadságnak a luxusát, amikor úgy foghatok hozzá egy darabhoz, hogy kész lesz, amikor kész lesz, és annyi női és annyi férfi szereplő van benne, amennyit én akarok, nem pedig ahányan az adott társulatban vannak" - árulta el az író. Szerinte ez összefügg azzal is, hogy most nincs meg az a társulat, az a közösség, az a közlésvágy, ami a Krétakör idején megvolt.

"Egy picit mindannyian elbizonytalanodtunk a szakmában; nincs meg az a nagy mondanivaló, amitől eldobnék kapát-kaszát, és azt mondanám, hogy mindenki hagyjon békén, elélek kenyéren és vízen, csak ezt megírhassam. Talán jön majd egy impulzus - nem feltétlenül valamilyen pozitív végkifejlet, hanem akár a mélység szélsőséges megtapasztalása -, ami mozgósítja azokat az energiákat, amelyek megvoltak a pályám egy fontos szakaszában" - véli Tasnádi.

"Félek, hogy nincs igazam"

Arról is mesélt, miért nem vonzza annyira a közelmúlt, mint téma."Részben azért, mert ha egy formát már kipróbáltam, azt nem szeretem megismételni, tehát nem szeretnék újra egy HazámHazámat írni, mondjuk az azóta eltelt időről. Egyébként is a közelmúlt a legnehezebb; a 80-as évekről talán már lehetne pontosan, elemzően beszélni, mert arról már lehámlott az összes indulat, érzelem, sallang, és maradt a kontúr, ami jól kivehetővé teszi a lényeget. Nem vágyom arra, hogy mondjuk a 2006-os zavargásokról írjak, de kíváncsian várom Csurka István Gyurcsány Ferencről szóló darabját, ha tényleg létrejön, mert ha nem lenne benne az az őrület, amivel valószínűleg tele lesz, akkor ez egy tök jó dolog lenne. Tulajdonképpen valahol ez lenne a színház lényege" - mondta Tasnádi. Azt is hozzátette, nem véletlen, hogy mostanában ifjúsági témákkal foglalkozik. "Most már nem tudnék egy állító mondatot sem leírni; nem tudok jó szívvel odaállni semmi mögé, nem tudok ítéletet hirdetni. Nem azért, mert tartok tőle, hogy megbüntetnek vagy indexre tesznek, hanem mert attól félek, hogy nincs igazam" - közölte Tasnádi, aki irigykedve nézi azokat, akik még most is ki tudják jelenteni, hogy ez és ez így van, írjunk alá petíciót, vagy vonuljunk miatta az utcára. 

"Én Dörnerék pályázatán akadtam ki"
"Van, amit aláírtam, és van, amit nem. Az újnáci színházról szólót például nem: bár abszolút felháborít az ügy, de úgy érzem, a tiltakozás ebben a formában olyan síkra viszi el a vitát, amitől a tiltakozók álláspontja rögtön támadhatóvá válik. Én Dörnerék pályázatán akadtam ki; azt gondolom, ha azt vettük volna alapos elemzés alá, az mindennél többet mondott volna. De abban a pillanatban, hogy a vita nem a szakmáról szólt, feladtuk a magas labdát, és nyugodtan válaszolhattak a jól megszokott frázisokkal, hogy "a balliberálisok csak azért dühöngenek, mert elvették a játszóterük egy részét". Más kérdés, hogy ha csak a pályázatról lett volna szó, ugyanúgy nem történt volna semmi, mint ahogy most sem történt" - mondta Tasnádi István, aki úgy látja, ebben az évadban az eddigi évekhez képest iszonyú kevés új szöveget mutattak be, mert ugyan kiírták a Katona József-pályázatot, de csak áprilisban, amikor a színházak már lezárták az évadot. "Ennyire szoros az összefüggés a támogatás és az új darabok születése között, ennyire egyértelmű, hogy ezt támogatni kell. Főleg most, amikor a finanszírozási rendszer miatt folyamatosan telt ház előtt kell játszani - ez nagyon veszélyes a kortárs drámára nézve. Most pedig még szó sincs arról, hogy kiírják a Katonát; ha ez nem történik meg egy hónapon belül, a következő évad is ugyanilyen szomorúan fog kinézni" - összegzett az író.

A teljes interjút a Magyar Narancs múlt heti számában olvashatják.