Mácsai, Csákányi, Marozsán egy sorozatban szerepel

Enyedi Ildikó rendezőnő a magyar HBO készülő új sorozatának, a Terápiának egyik direktoraként ült vissza a rendezői székbe. Az ősszel képernyőre kerülő tévésorozat forgatási szünetében mesélt a Magyar Nemzetnek arról, kikkel dolgozott együtt és mire számíthatnak a nézők.

Arról, mitől lehet érdekes vagy újszerű az eredetihez képest a sikersorozat újrázása a rendezőnő elmondta: “A Terápia valóban egy külföldi sorozatlicenc, amelyből többek között Golden Globe-díjas amerikai változat is készült már Gabriel Byrne főszereplésével. Bevallom, először én is azt hittem, hogy csak az alapötletet fogjuk használni, s új tartalmat írunk hozzá, ezért rögtön elkezdtem eltérő karaktereken, más cselekményszálakon gondolkodni, s meglepetést szerzett, hogy igazából remake- et csinálunk. Az alapanyag viszont olyan erős, a negyven rész szerkezete annyira átgondolt, finom áthallásokkal dolgozik, hogy a kételyeim gyorsan elillantak” – mondta Enyedi Ildikó, aki elárulta a magyar változaton nagyon jó csapat dolgozott: Tasnádi István, Szekér András, Baráthy György, Gigor Attila, Kovács Krisztina, amire szükség volt a karakterek és a történések honi viszonyokhoz való igazítása miatt.

enyedi

“Amikor felmértem, hogy egyáltalán mi is ez a feladat, úgy álltam hozzá, mintha egy nagyon jó színházi munka lenne. Több tekintetben is: egyrészt nem mindig sikerül jó színdarabot rendezni, másrészt a színészek felkészülése nagyban hasonlít a színházihoz. Mindegyik epizód gyakorlatilag egy-egy nagymonológ: kitárulkozás a pszichológus előtt. Ez utóbbi szerepe a legnehezebb. Hallgatás, megértés és terelgetés, finom reakciók szövetéből kell megteremtenie egy nagyon komplex, sokat sejtető, a néző kíváncsiságát ébren tartó karaktert. Így a páciensszerepek végső soron olyanok, mint egy-egy nagyária egy operában, s így is viszonyulnak hozzá a színészek. Visszatérve a történethez és dramaturgiájához, nagyon imponáló volt a sorozat szerkezeti alapötlete. Ritkán fordul elő, hogy a filmidő és a játékidő egybeesik, itt pedig valami ilyesmi történik. Különböző terápiás üléseknek lehetünk tanúi, s miközben nézzük, az az érzésünk, hogy itt a két ember között valóban megtörténik valami. Annak idején, amikor először hallottam a sorozatról, s még nem láttam, azt kérdeztem, megjelenik- e a képen mindaz, amiről beszélnek? S bár erről szó sincs, amikor megnéztem, engem is odaszögezett a székhez - már-már spártai minimalizmusa ellenére. Az ebből fakadó hitelesség az egésznek a kulcsa, ha ez nincs, akkor kudarcot vallottunk. Emiatt különösen fontos volt, hogy ne csak egyszerűen jó színészeket kérjünk fel, hanem olyanokat, akiknek nagyon sűrű jelenlétük van a vásznon. Egy sorozatba úgy általában beleugrani egy színésznek mindig rejt magában kockázatokat. Ez a sorozat speciális ilyen szempontból is: a szerepeket én egyszeri ajándéknak, jutalomjátéknak tekintem a színész számára. Nem sorozatszínészet folyik itt, hanem olyan elmélyült műhelymunka, amire a játékfilmben is ritkán van lehetőség, mert mindennél jobban függ a produkció sikere a jó művészi teljesítménytől. A Terápiában Mácsai Páltól Nagy Ervinen, Nagy Zsolton és Marozsán Erikán keresztül Csákányi Eszterig remek gárda gyűlt össze, s az ő alakításukon múlik, hogy igazán lebilincselő sorozatot gyártsunk. A válogatott színészgárda egyetlen hátulütője, hogy elfoglalt művészekről lévén szó a ráérésekhez, a színházi előadásokhoz kellett igazodnunk, s azzal forgatnunk, aki éppen szabad” – fogalmazott Enyedi Ildikó, aki Gigor Attilával együtt rendezi a sorozatot.