Mégis lesz Jadviga párnája - Új helyen Závada darabja

A Kék Művészügynökség szerződést bontott Závada Pál megbízásából az Új Színházzal, hiszen az író nem engedélyezi darabjainak bemutatását. Hargitai Iván rendezésében mégis elkészül a Jadviga párnája. A tervezett előadásról Orlai Tibort és Závada Pált kérdeztük.

Hogy került el a darab az Új Színházból?

Mit tehet egy ügynökség

A Kék Művészügynökséget, hiába, hogy több mint tíz éve létezik, Pécsi Júlia vezető ma is egyfajta missziónak, érdekvédelmi helynek tekinti, ugyanis szerinte a megrendelők egy része nem örül annak, ha a kiszolgáltatott színész és alkotó helyett gazdaságilag vagy jogilag képzettebb emberrel kell tárgyalni. Az ügynökség neves jogászokkal dolgozik, de bizonyos helyzetekre így is nehéz felkészülni. Például arra, mi történik akkor, ha a résztvevők politikai okokra hivatkozva kívánnak szerződést módosítani vagy bontani. 

Az ügynökségnek van olyan színésze, aki a Dörner György vezette színházbanmorális okból nem szeretne fellépni. Cserhalmi György a Don Carlos című darabban Posa márkit alakítja, a szerződése júniusig szól, amit csak nagy nehézségek árán tudna egyoldalúan felbontatni. 

A Kék Művészügynökség vezetője korábban arról számolt be a Népszavának, olyasmit azért bele tud venni a színészek szerződésébe, hogy ha a színház vezetésében vagy az előadásban részt vevő művészek között változás történik, akkor a szerződést a felek újraértelmezhetik. Az ügynökség úgy védi a színészeit, hogy a szerződésüket egy évadra köti.

Závada esete az Új Színházzal

Závada Pál nevében például kénytelenek voltak szerződést bontani. A nagy sikerű regényből, A Jadviga párnájából színdarab készült, melyet az Új Színházban terveztek bemutatni. A színdarab megírására a szerződés megköttetett. Aztán közös megegyezéssel föl is bontattatott, miután a főváros február elsejei hatállyal Dörner Györgyöt nevezte ki az Új Színház vezetőjének. A darab megírására felvett pénzt Závada természetesen teljes egészében visszafizeti, hiszen a Kossuth-díjas írónak fontos, hogy a számára elfogadhatatlan helyzetből tisztán és a saját akaratából kerüljön ki. Kifejezve, és tudtára adva mindenkinek, nem akarja, hogy a Dörner-féle színházhoz bármi köze is legyen. 

Mégis bemutatják a Jadviga párnáját

Závada Pál darabját Hargitai Iván rendezte volna, és mint azt a Színház.hu-nak megerősítette, rendezi is fogja. A darabnak új játszóhelyet találtak. Közszínház helyett egy magánszínházat, az Orlai Produkciót. "Akkor állapodtunk meg az íróval, amikor jogtiszta helyzet teremtődött Závada Pál és az Új Színház között. Terveink szerint 2012 őszén fogjuk megtartani a bemutatót a Jadviga párnájából. A szereposztás alapvetően más lesz, mint az, amit az Új Színházban elképzeltek, de több színész is érkezik tőlük a produkcióba. Jadvigát Ónodi Eszter, Ondrist Pál András fogja játszani. További szerepekben Takács Kati, Gáspár Sándor, Szikszai Rémusz, Cserhalmi György, Lábodi Ádám lesznek láthatók és lehet, hogy Pokorny Lia is csatlakozik hozzájuk. Szokolay-Dongó Balázs írja a darab zenéjét és Lőkös Ildikó lesz a dramaturg" - árulta el a Színház.hu-nak Orlai Tibor.

Ónodi Eszter (Fotó: Tuba Zoltán)

Villáminterjú Závada Pállal a darabról:

Milyen nehézségek elé állítja a Jadviga párnájának adaptálása?

Závada Pál: Nehéz beszélnem erről a darabról, hiszen még sem olvasni nem lehet, színpadon egyáltalán nem próbálta ki magát, sőt még egy dalát sem játszotta-énekelte le senki. Megírtam, sőt többször is átírtam már, de hát a bemutatóig nyilván folyton változni fog, addig alakítok rajta a rendezővel, a dramaturggal együtt. És lehet, hogy a tényleges nehézségeket is csak utólag lehet majd mérlegelni – ha egyáltalán.

A Jadviga párnája elég szövevényes. Hogy tudja feldolgozni a regény szövetét?

Závada Pál: Megpróbáltam kigondolni, miről szóljon a darab, és ehhez milyen alakokat, eseményeket, jeleneteket érdemes kiemelnem, milyen problémák köré kell szőnöm a szálakat, és eközben igyekeztem eloldozni magam a megírt regénytől. Nem érdekelt az, hogy valami „hű lenyomatát” próbáljam visszaadni a színpadon a saját könyvemnek. Inkább arra törekedtem, hogy egy olvasmányélmény nyomán (mintha a történetnek csak olvasója lennék) ki tudok-e valami eredetit találni egy másik műfajban. Nyilván nem lehetek annyira független, mint bárki más, aki a sztorit – akár az enyémet is – csak az újságban olvassa félhasábos terjedelemben, és abból ír darabot. Az a drámaíró teljesen szabad, aki egy ilyen ötletből indul ki, vagy csak egy vázlatos mesét kap – én viszont nem csak egy regényszövetet viszek a darabírásba, hanem a regény megírásának, egy teljesen más alkotói folyamatnak az emlékét is, és ez nem szabad, hogy bármiben is gátoljon. Most nyilván meg kéne fogalmaznom, hogy mennyiben különbözik a darab az eredeti műtől, de erről is csak akkor tudok majd beszélni, ha terítékre kerül, és bárki szembesülhet vele, miről is van szó.

Annak idején, a regénybéli erotikával kapcsolatban úgy fogalmazott: „Nem is szerepet szántam neki, hanem beoltottam vele a regényt; nem volt ellenemre, hogyha szétárad a sorok között és egy ilyen áterotizált szöveg állhat elő”. Az erotikát hogy menti át a darabba?

Závada Pál: Szerencsére ez nem csak rajtam múlik, hiszen a színház, ugye, a legnemesebb értelemben vett kollektív alkotói folyamatok műfaja, szemben az írással, amely a magányé, akárhogy is csűrjük-csavarjuk. Úgyhogy darabírás közben leginkább arra törekszem, hogy legalább tűrhetően ideális helyzeteket teremtsek a rendező, a színészek, illetve a szintén alkotó zenészek számára, hogy az előadás, a színészi játék átitathassa magát, a maga előadásmódját akár erotikával is – úgy, ahogy elsősorban a rendező majd ezt megkívánja.

Mekkora szerep jut majd a zenének az előadásban?

Závada Pál: Jelentős dramaturgiai szerepet szánunk a zenének, amit Szokolay Dongó Balázs és Bolya Mátyás együtt szereznek és játszanak el majd más zenészekkel együtt. A dalok, amelyekhez szövegeket írok, és amelyeket a színészek majd elénekelnek, olykor inkább áriák, sok esetben általuk halad majd előre a drámai történés. Izgalmasnak ígérkezik a muzsika, közép- és dél-európai (legtöbbször szlovák) népzenei gyökerekből táplálkozik, de megszólalása eredetinek és modernnek ígérkezik – noha meghangszerelve, teljes pompájában még én sem hallottam.

Szükséges-e szorosan együttműködnie a zeneszerzőnek és az írónak?

Závada Pál: Nem feltétlenül, de most kíváncsi vagyok, hogyan tudunk együtt dolgozni – eddig ideális légkörben folyt a munka. A Magyar ünnep idején, Bella Mátéval nem dolgoztunk közösen, külön-külön ugrottunk bele a sötétbe, mert szorított az idő. Máté anélkül írt zenét a szövegeimre, hogy lett volna alkalmunk a kettőt összecsiszolni. De szerencsére jól sült el a dolog, amiben komoly szerepe van az előadóknak, a színészeknek és az énekeseknek, zenészeknek – no meg Alföldi rendezői hozzáállásának. Hálás vagyok Bella Máténak, mert sokoldalú volt, rugalmas, és izgalmas muzsikát komponált. A Magyar ünnepben az is varázslatos, hogy élő énekkar és zenekar szól, ami manapság nagyon ritka.

A Jadviga párnájánál is így lesz?

Závada Pál: Még nem dőlt el, talán vegyes módon fog megszólalni a muzsika.

Úgy tudom, Ónodi Eszter lesz Jadviga...

Závada Pál: Akkor jó! Ezek szerint elfogadta már a fölkérést. Én nem akartam egyébként beleszólni a szereposztásba, ezt a rendező kompetenciájának tartom – döntését aztán az ad hoc társulat producere, esetünkben a kitűnő Orlai Tibor próbálja tető alá hozni. Ónódi Esztert régóta ismerem, majdnem az összes szerepében láttam, igen nagyra tartom, úgyhogy örülök neki.

Aggódik az ember?

Závada Pál: Nem szeretne az ember mint szerző így, mindenekelőtt – hónapokra még a premiertől – pszichiáteri díványra feküdni, kifecsegni szorongásait, jaj, csak ne legyen se giccses melodráma, se unalmas, se felületes, se kedélytelen, satöbbi, úgyhogy aggályoskodásait megtartja magának.

Forrás: Színház.hu, Népszava információ