Kegyetlenül magas mérce - Méhes László mesélt

A Vígszínház vezető színésze volt, majd főrendezője, igazgatója a József Attila Színháznak, ahonnan viharos körülmények között távozott. Ma szinte csak rendez, Veszprémben a Marica grófnő című nagyoperettet, aminek február 10-én lesz a premierje. Méhes László színházról, szerepekről mesélt.

Balla Emőke interjúja a naplo-online-nak készült:

- Sokáig hűséges maradt a Vígszínházhoz, remek szerepeket kapott. Miért hagyta ott?

ML: Egyre több rendezői felkérést kaptam, ami kizárja, hogy minden órában a színház rendelkezésére álljak. Úgy éreztem, becsületesebb, ha azt mondom Marton László igazgatónak, hogy elmegyek. Nagyon megértő volt.

- Sokat foglalkoztatott színész, a Vígszínház egyik alapembere volt. Hiányzott valami?

ML: Semmiféle hiány nem volt bennem, sőt, kifejezetten jól éreztem magam. Vonzott a rendezés, ami annyiban más, mint a színészet, hogy átfogóbban, mélyebben kell gondolkodni a színház egészéről. Erőteljesebb alkotói feladat.

- Egyéni ambíció vagy valaki ambicionálta?

ML: A pályámon sok fordulópont volt, és szinte minden fordulópontnál ott állt egy ember, Iglódi István. Tanárom volt a főiskolán, tőle kaptam az első főszerepet a Vígszínházban, ő mondta, hogy rendezzek, készítsek koreográfiát, azt is, hogy nyírjam le kopaszra a fejem. Ez ugyan kicsi dolognak tűnik, mégis jelentősen formálja, módosítja az ember személyiségét. 1994-ben Iglódi kért fel, hogy rendezzek egy vizsgaelőadást a végzős főiskolai osztályában.

- Azóta folyamatosak a rendezői felkérései.

ML: Igen. Otthagytam a Vígszínházat, elkezdtem dolgozni a József Attila Színházban, főrendező lettem, ma szinte kizárólag rendezek.

Méhes László (Fotó: Gáspár Gábor)

- Ön említette a József Attila Színházat. Beszélhetünk erről?

ML: Mindenről beszélhetünk.

- Rövid és viharos időszak volt a színház élén.

ML: Ahogy telik az idő, egyre inkább tisztul a kép. Átvettem úgy egy intézményt, hogy különböző okok miatt nem tudtam annak anyagi hátteréről; durván fogalmazva, nem árulták el nekem. Döbbenetes megrázkódtatás volt számomra, amikor megtudtam, milyen állapotban van a színház. Lépéskényszerben voltam, tudtam, hogy a színházat, a társulatot meg kell menteni, a fővárosi vezetésnek azonban más céljai voltak. Először bezárásra ítélték, utána pedig egy fura befogadó színházat képzeltek el. Azt gondoltam, számít valamit, hogy a 270 millió forintos adósságból 160 milliós adósságot ledolgoztunk, harminc százalékkal több lett a jegybevételünk, növekedett a nézőszámunk, és a csökkentett támogatás mellett is tudtunk volna dolgozni. Nem számított. Politikai döntés volt, ennek így kellett lennie. Az utolsó leheletemig küzdöttem, elvesztettem a csatát.

- Megviselte?

ML: Nagyon. Egyrészt azt láttam, hogy bizonyos döntéshozók szemében semmit nem jelent a színház, másfelől neveltetésem okán szociálisan érzékeny vagyok. Belehaltam, mi lesz 110 ember sorsa.

- És az ön sorsa?

ML: A küzdelem hevében, az iszonyatos energiák és erőfeszítések közepette pontosan tudtam, hogy a József Attila Színház közösségéből én vagyok a legszabadabb. Éreztem, ha felállok, ugyanúgy folytatódik tovább az életem. Jelen pillanatban 2013. március 31-ig napra pontosan be van osztva, hová megyek dolgozni: ezután kezdek Győrben, utána Révkomáromban, aztán Pécsett, majd egy színészi szerep, később Zalaegerszegen vár feladat.

- A fővárosi színházak kapcsán sokat hallunk összevonásokról, bezárásokról. Önnek mi ezekről a véleménye?

ML: Hosszú beszélgetés lenne, ha ebbe belemennénk... Röviden azért elmondom: technokrata emberek, akiknek a színházi kultúra semmit nem jelent, számsorokat néznek és azok alapján döntenek. Azt gondolják, nincs szükség ennyi színházra. Én pedig úgy gondolom, hogy ez az Európában irigylésre méltó színházi szerkezet, ami a magyar állampolgárok szórakozási és kulturális igényei szerint alakult, évszázados érték. Ezt lebontani halálos vétek, ha lebontjuk, többé nem épül újjá. Sokat beszélünk nemzetről, magyarságról, identitásról. Mihez kötődik az identitás? Mitől vagyunk magyarok? A kultúránktól, nyelvünktől. Erdélyben mitől marad magyar a magyar? Attól, hogy egy anya megfogja a gyereke kezét, és havonta egyszer elviszi egy magyar nyelvű gyerekelőadásra.

- Lassan érkezzünk Veszprémbe... Először van itt?

ML: Másodszor. Pár évvel ezelőtt a Fiatalság, bolondság című darabot rendeztem...

A teljes interjút a naplo-online.hu internetes portálon olvashatják...

Már elkészültek a Marica grófnő című nagyoperett jelmezei, a tervező Horváth Kata. A premier előtt pár nappal egyre nagyobb az izgalom a stáb körében. Az első jelmezes próbáról és az előkészületekről ízelítőül íme néhány werkfotó:

1.

2.

3.

Forrás: Veszprémi Petőfi Színház