Ősbemutatóra került sor a Vörösmarty Színházban: Csikós Attila darabját, a Két összeillő embert Telihay Péter rendezte, a darab Domján Edit és Szécsi Pál szerelmét örökíti meg.
„Sok híres, nagy színésznőnk meghalt, és - legyünk őszinték - el is felejtettük őket. Editet nem. Itt maradt közöttünk, nem is annyira az alakításai, mint inkább a mosolya, a lénye és a hangja. Az idő csak lassan halványítja az emlékét, s talán még az új generációk is őriznek magukban egy fakó és csalóka Domján Edit-képet.” (részlet: Müller Péter: Kígyó és Kereszt c. könyvéből)
Alkotók a darabról
Szécsi Pál és Domján Edit is megalkuvás nélkül keresték hivatásuk határait. Domján Edit felejthetetlen tehetségű színésznő, Szécsire sokan úgy emlékszünk, mint egy kihajtott gallérú jampira, de a dalszövegekből egy mély gondolkodású férfi alakja rajzolódik ki. Domjánnal való találkozása valóban két összeillő ember találkozása volt. Szerettek élni, és ez az életigenlés hatja át az előadást is. De sorsszerű találkozásuk után velük együtt kell megértenünk, hogy nem sikerülhet… elégnek ebben a szerelemben. Kapcsolatukat egy új magyar drámában, sok dal felidézésével mutatja be a Pelikán Kamaraszínház.
Telihay Péter az ősbemutatóról
A Két összeillő ember számtalan személyes ponton érint engem, ezért nagyon közel került hozzám a történet. Sokat tudok Domján Edit és Szécsi Pál kapcsolatáról a saját életemből: mindenki kicsit magára ismerhet benne. Picit rólam is szól, és a személyesség elengedhetetlen feltétele annak, hogy a történet felragyoghasson.
A darab számtalan ponton létező életrajzi elemeket használ. Amikor elkezdtem kutakodni, számomra is sok újdonság derült ki Szécsiről és Domjánról. Csikós Attila darabjában sok, kevésbé közismert életrajzi adat szerepel. De kettejük élete önmagában is egy nagyon komoly dráma. Kapcsolatuk az idegrendszer rezdüléseivel, az érzelmek drámájával különösen átitatott történet. Annak ellenére, hogy mindkettejük sorsa nagyon szomorú, rengeteg a humor az előadásban. Kapcsolatukban volt egy nagyon boldog, mégis szertelen periódus, amely remek drámai alapanyag: a témaválasztás nagyon színházszerű, dramatikus. A közönség remekül fog szórakozni, nevetni, a közismert dalok önmagukban is nagy élményt jelentenek, azon túl, hogy mindig kioldják majd a történet tragikumát.
Váradi Eszter Sára a darabról
A rendezőnek, Telihay Péternek az az elképzelése, hogy ne valamiféle panoptikumot idézzünk: ez számunkra is nagyon szimpatikus. Ez azt jelenti, hogy - bár a kettejük történetét meséljük el - nem arra törekszünk, hogy pusztán bekukucskáljuk két ember szerelmi életébe. Azt szeretnénk, ha a két nagyszerű művészember tragikus vergődése a néző számára is felidézné azokat a helyzeteket, amelyek hétköznapi emberekkel is gyakorta előfordulnak egy-egy kapcsolatban. Egy szenvedélyes férfi és nő találkozása, küzdelme egymásért, a szerelemért, tele van olyan momentummal, ami ismerős mindazoknak, akik átéltek hasonló, elsöprő érzelmet. Ez a darab sok olyan kérdést feszeget, ami a kapcsolatokban sűrűn felvetődik... Például mások is őrlődnek, hogy a karriert, a munkát vagy a családalapítást helyezzék-e előtérbe, de amiatt is: miként lehet ezt a kettőt egyáltalán összhangba hozni.
Úgy gondolom, hogy aki színpadon szerepel, az az átlagosnál érzékenyebb ember. Egy szenzibilisebb lelki alkatnak - ha nem kapja meg azt a kapaszkodót, szeretetet, amit igényelne - könnyebben vehet tragikus fordulatot a sorsa. Sokat beszélgettünk erről Keller Janival: az is szóba került, hogy mi szerencsésnek érezhetjük magunkat, mert mindkettőnknek csodálatos családja van... Nem is tudom, elárulhatom-e, mert ez azért személyes, intim dolog, de korábban olykor én is zűrös lány voltam. Nekem óriási szerencsém volt, mert egy-egy nehezebb periódusban mindig a helyes útra billentettek a barátok, a családtagok. Hálás vagyok a sorsnak, hogy találkoztam a férjemmel, mert ha az embernek nincs biztos háttere, ahova jó hazamenni, ahol megnyugodhat és feloldódhat, akkor nagy bajba kerülhet... Rendkívül nehéz dolog az életben olyan embert találni, aki támogat, és közben persze, biztat is: azaz azt is hagyja, hogy a másik szabadon szárnyalhasson. Domján Editnek és Szécsi Pálnak ez nem adatott meg: és ha két szenvedélyes, magas hőfokon élő ember találkozik, szinte elégetik egymást.
KÉT ÖSSZEILLŐ EMBER
Domján Edit: Váradi Eszter Sára
Szécsi Pál: Keller János
Zenei vezető: Ruff Tamás
Rendezőasszisztens: Németh Mariann
Rendező: Telihay Péter
Következő előadásidőpontok: 02.19, 02.25 19:00
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.