Bors Mátéként ismerte meg az ország. Mostanában mintha eltűnt volna, de ahogy a minap beválasztották a Nemzet Színészei közé, felfokozott érdeklődést mutatott iránta a média. Saját bevallása szerint a cím elnyerésével semmi nem változott az életében. Érzi az idő múlását, mindjárt 76 éves lesz, ám egy jutalomjátéknak még örülne. Sztankay Istvánnal beszélgetett a Szabad Föld.
(...)
– Nemzeti, Madách, József Attila Színház, mindenhol huzamosabb időt töltött. Hűséges típus?
Sztankay István: Nem volt okom hűtlenkedésre, mivel számítottak rám. Én pedig testemet-lelkemet adtam, hogy a lehető legjobbat hozzam ki magamból. Addig maradtam egy társulatnál, amíg nem történt olyasmi, ami miatt jobbnak láttam továbbállni. Ezt általában jókor ismertem fel. Különben nem is baj, ha az ember időnként változtat. Egy új helyzet ösztönzőleg hat, kirángat a mocsárból.
– Jellemző önre a hűség a magánéletben is?
Sztankay István: Kezd veszélyes vizekre evezni!
– De hiszen nem titok, három felesége volt…
Sztankay István: Valóban. Először Mészöly Julit vettem el, még a főiskolán ismerkedtünk meg, de hamar szétváltak útjaink, kiköltözött Amerikába. Azután Kun Magda lett a feleségem; amikor megszülettek gyermekeink, felhagyott a színészettel, sajnos már meghalt. Harmadjára Sárközy Györgyi kozmetikussal kötöttem házasságot. Utána is voltak kapcsolataim, és most sem vagyok egyedül. Ennél többet nem szeretnék elárulni a magánéletemről, érje be ennyivel.
– Mennyire kritikus önmagával szemben?
Sztankay István: Elismerem a hibáimat. Sokáig vívódom, ha rosszul sülnek el a dolgok. Azon is el szoktam gondolkodni, hogy egy társaságban megfelelően viselkedtem-e, persze utólag már nem tudok rajta változtatni. Ami pedig a mesterségemet illeti, ott sem voltam mindig tökéletes. Nem tagadom, olykor engem is elkapott a hév.
– Mit lát reggel a tükörben?
Sztankay István: Egyre szörnyűbb alakot. De ez nem is csoda, mivelhogy február 14-én leszek 76 éves.
– Mégis, mikor kezdett visszább venni a lendületből?
Sztankay István: Egyre kurtább szerepeket kínáltak, majd azok is elfogytak. Nem bánom, mert így több időm jut a pihenésre. Természetesen a fizikai erőnlét, a teherbíró képesség is számít. Bár érzem az öregedés hátrányait, ahhoz azonban még elég jó állapotban vagyok, hogy színpadra lépjek. Pályám során sokféle darabban megmutatkoztam, nincs hiányérzetem, de annak azért örülnék, ha valaki gondolna rám egy briliáns epizódszereppel. Azonnal elvállalnám, az lenne a jutalomjátékom.
– Mire mondhatja azt, hogy már csak ezért is érdemes volt élni?
Sztankay István: Büszke vagyok a gyerekeim sikereire. Ádám a 168 Óra újságírója, Orsolya jelenleg a zalaegerszegi színházban játszik. Annak is örülök, ha a jó és a rossz dolgok kiegészítik egymást, hiszen semmi sem egyértelműen fekete vagy fehér. Nem zavarja, ha rágyújtok?
– Ez már a második cigaretta, amióta beszélgetünk. Nem nagyon vigyáz az egészségére!
Sztankay István: Pedig egyszer már sikerült leszoknom, amikor néhány éve szívpanaszokkal kórházba kerültem. Szerencsére nem történt nagyobb baj, hiszen élek és virulok. Aztán egy szép napon ismét megkívántam a cigarettát, és azóta sem tudok tőle szabadulni. Mentségemül szolgál, hogy nem szívom egyik szálat a másik után.
– Mivel lehet önt megbántani?
Sztankay István: Ez változó. Itt van például a népszerűség kérdése. Sokszor jó lenne hétköznapi emberként elvegyülni a tömegben, de ez nem mindig sikerül. Ha ujjal mutogatnak rám, azt bizony bántásnak veszem. Annak sem örülök túlságosan, ha olyasvalakivel kell egy társaságban lennem, akit nem szívlelek. Amúgy igyekszem kerülni a konfliktusokat.
– Haragtartó?
Sztankay István: Szeretem tisztázni a nézeteltéréseket. Amennyiben erre esély sincs, akkor odébbállok.
– Hogyan oldja a bánatát? Megiszik egy konyakot?
Sztankay István: Még az is lehet.
– Vagy nekiáll szőnyegrojtokat igazgatni?
Sztankay István: Hajdanán valóban ez volt a passzióm. Megnyugtatott. Régi rádiókat, zseblámpákat is gyűjtöttem. Itt rejtőznek valahol a szekrény mélyén.
– Annyi mindent elmesélt már az életéről. Maradtak még titkai?
Sztankay István: Nyilván van egy határ, ameddig elmegyek. Mindent nem árulok el magamról, úgyhogy hiába is próbálkozik, nem tud kihúzni belőlem titkokat. De ha már ilyen kitartó, annyit azért elárulok, néha kifejezetten rossz a kedvem, noha nem vagyok egy búskomor ember. Nem rajongok a muszájfeladatokért sem. Egyébként ugyanolyan vagyok, mint bárki más.
– Érdekli a politika?
Sztankay István: Nem lehet kikerülni. Még kedvenc politikusom is van. Újságot olvasok, tévét nézek. Sőt, ha kimegyek az utcára vagy betérek egy trafikba, ott is hallok ezt-azt. De senkivel sem szoktam leállni megbeszélni az élet dolgait. Arra ott vannak a családtagok, a barátok, esetleg a kollégák. Bár nem tudunk beleszólni az események menetébe, azért nem árt tisztában lenni az ország helyzetével.
Forrás: Szabad Föld
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.