Peter Weiss magyar-német származású világhírű szerző drámáját mutatja be csütörtökön az Újvidéki Színház: a Marat the Sade című előadás rendezője Urbán András.
Az új bemutatóról röviden:
A mű a hatalom különféle megnyilvánulásait kutatja két szélsőségesen eltérő személyiség alakján keresztül: az egyik Jean-Paul Marat, a francia forradalom hőse, a másik De Sade márki, akiről a szadizmus kapta a nevét - írta az újvidéki Magyar Szó szerdai száma a darab bemutatójának előkészületeiről.
A művet Urbán András állította színpadra. Ez az első olyan magyar nyelvű Urbán-rendezés a Vajdaságban, amely nem a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban készült.
"Érdekelt, milyen szinten van a tudatunk és "nemtudatunk" azokról az eszközökről és hatásokról, amelyek a társadalmi változásokat befolyásolják, hogyan kell kezelni a változást kikényszerítő problémákat, hol húzódnak a társadalmi cselekvés határai. Érdekelt, mennyire vagyunk tudatlanok ezekben a kérdésekben, érdekelt az erőszak, a gyűlöletbeszéd és persze a humor is, csakúgy, mint az elégedetlenség, a lojalitás, a hűtlenség és az álomittasság. Izgatott mindezt úgy értelmezni, mint a társadalmi lét általános magatartásformáját" - magyarázta a rendező.
Góli Kornélia, az előadás dramaturgja szerint noha a darab a világtörténelem egy szegmensét öleli fel, az emberiséget foglalkoztató fontos kérdéseket emeli előtérbe, például azt, hogy a forradalmi pillanatokban ki áll a jó, és ki a rossz oldalon.
Az előadás zenéje elsősorban a dráma énekhangra írt dalának átiratán alapul, ebből keletkezett az előadás hangszeres zenéje, amelyet Mezei Szilárd jegyez. "A komponálás során a rendező utasításainak megfelelően két aspektust igyekeztem kidomborítani: az egyik a tragikus és drámai megvilágítás, a másik, ezzel párhuzamosan az ironikus és melankolikus, de semmiképpen sem a cinikus rálátás" – mondta Mezei.
A címszerepekben Magyar Attilát (De Sade) és Hajdú Tamást (Marat) láthatja a közönség. Az előadás pénteken és február 23-án is látható.
Az új bemutatóról hosszabban:
Urbán András, rendező:
Az Újvidéki Színház ebben az évadban olyan darabokat állít színre, amelyeknek a címében valamilyen név van. Korábban már gondoltam rá, hogy megrendezem a Marat/Sade-ot. Ezt megemlítettem Gyarmati Kata művészeti igazgatónak és ő fellelkesedett. Mivel erről az ötletről még korántsem mondtam le, annak ellenére, hogy nincsenek ún. kedvenc darabjaim, a választás adott volt. Egyébként Szabadkán nemrég állítottam színpadra a Julius Caesar című darabot, amely egy merényletről, egy kivégzésről szól, amiről a Marat/Sade is… Érdekelt, hogy milyen szinten van a tudatunk, illetve „nemtudatunk” azokról az eszközökről és hatótényezőkről, amelyek befolyásolják a társadalom változásait, hogyan kell hozzányúlni a változást igénylő problémákhoz, hol vannak a társadalmi akció határai... Érdekelt, hogy mennyire vagyunk tudatlanok ezekben a kérdésekben. Érdekelt az erőszak, a gyűlöletbeszéd. Persze, a humor is. Mindent összevetve, természetesen a költészet és azok az emberek, akikkel dolgozom. Elégedettség, lojalitás, hűtlenség, álomittasság… Mindezt hogyan szétzúzni, pontosabban hogyan ezt úgy értelmezni, mint a társadalmi lét általános magatartásformáját. A népi bölcsesség azt diktálja, hogy az embernek fel kell találnia magát, alkalmazkodnia kell. A mi sajátos hozzáállásunk pedig, hogy szétverjük a fejünket, a „saját fejünket”. „Forradalom”? What is this? Minden egyén egy külön sejt, hasonlóan a terrorista szervezetekhez. A tevékenység engedélyezett. A koncepció ösztönöz…Ez az első magyar nyelvű rendezésem, amelyet nem a Kosztolányi Színházban készítek. Az együttműködés az Újvidéki Színházzal lenyűgözően nagyszerű. Az emberek nyitottak, próbáljuk megérteni egymást. A színésznők és színészek odaadóak. A realisztikus hagyomány az ellenségünk! Az előadás csak színház! A „Romboljatok le mindent!” társadalmi akció első foka.
Góli Kornélia, dramaturg:
Számomra az a fontos a szöveg kapcsán, hogy amellett, hogy a világtörténelem egy szegmensét tekinti át az emberiség fontos kérdésével foglalkozik. Az emberiség általános problémájával, azzal, hogy ha valaki gazdag, akkor valakinek szegénynek kell lenni. Az egyik ember mindig "megeszi a másikat". És csak nézőpont kérdése, hogy a forradalom pillanatában ki a jó és ki a rossz. Mert mindig két oldal van, és ez a két oldal összecsap. Mi is megéltünk egy forradalmat és gondolunk róla valamit, de vajon mit gondol róla egy kívülálló? És amiről beszélek, még csak nem is politika, nem korkép, nem kórkép, hanem az ember maga.
Mezei Szilárd, a zeneszerző:
Az előadás zenéje elsősorban a Marat/Sade dráma énekhangra írt dalának az átiratán alapszik, ebből keletkezett az előadás hangszeres zenéje. A komponálás során követtem a rendező utasításait és ennek két aspektusát próbáltam kidomborítani: az egyik a tragikus és drámai megvilágítás, ezzel párhuzamosan pedig az ironikus és melankolikus – de semmiképpen nem cinikus – rálátás. Az én hozzájárulásom a munkafolyamat második részében kezdődött, miután már megérlelődött az elképzelés és a rendező színre állította az előadást, de a zene fő motívumai már az improvizáció során, a próbák alatt kezdtek kifejlődni. Azt akartam, hogy az előadás zenéjének a fő jellegzetessége az egyszerűség és a mértéktartás legyen.
Magyar Attila, színész - De Sade márki megformálója:
mi az hogy kint és bent ? ki van "belül", s honnan kezdődik a "kívül"
az emberiség soha nem fér a bőrébe, s kitermel magából De Sade-okat és Marat-kat. Úgy látszik szükséges, elkerülhetetlen (Jó-rossz !!!???) a dialektikus fejlődéshez... fura párhuzam ez jómagam s de Sade között... lehetőséget kaptam az élettől, a Jó Istentől e, hogy művészként kiálthassam bele a világba a gondolatokat ... rájöttem, nem is olyan rossz dolog ez hogy a "Színház rácsai" választanak el valós borzalmak porondjától... a gondolatok megírva, s most saját "rabtársaimmal "és egy izgalmas rendező közreműködésével életre kel, s úgy érzem olyan élmény van születendőben, amihez még nagyon izgatottan várom az előadás végéről a fejek felett lehulló bárdként lebegő kérdőjel közepette ránk meredő tekinteteket... ahhoz hogy...
Hajdú Tamás, színész - Jean Paul Marat-t alakítja:
Cél a kollektív értelem megváltoztatása és felvilágosítása. Minden területen megsemmisíteni a monokráciát és esélyt adni a népnek, amely rosszabbul él, mint bármikor máskor. Erre az elsőszámú ember Marat. Forradalmár, aki kész arra, hogy kibírja a legfájdalmasabb tortúrát, elég bátor ahhoz, hogy harcoljon az igazságtalanság ellen, habár tudja, hogy ez a biztos halálba vezet. Ilyen emberek nem születnek minden nap.
Forrás: Színház.hu, Újvidéki Színház