'Ripityára törjük fogalmainkat' - Szabó Máté mesélt

Őszinte nyelvről és hamis öndefiníciókról beszélgettünk Szabó Mátéval, aki a Nézőművészeti Kft-nek rendezte meg Harold Pinter darabját, A gondnokot. A bemutató február 17-én lesz a Szkéné Színházban.

Hogyan találtak egymásra a Nézőművészetisekkel?

Szabó Máté: Mucsi Zoltánnal és Katona Lászlóval már volt közös munkánk, amelyben nagyon jól egymásra tudtunk hangolódni, Gyulay Eszter dramaturggal régóta ismerjük egymást, Scherer Péterrel most dolgozom először.

– A három színész évek óta együtt csinálja a Nézőművészeti Kft. előadásait, elég erős jelenség az ő együttesük a hazai színházi életben. Hogyan jött az ötlet, hogy hosszabb távon is együttműködjön velük?

Szabó Máté: Mindannyian úgy gondoltuk, hogy sokat tudunk kihozni egymásból, és ezt szeretnénk különféle előadásokban kipróbálni. Ők bizonyos típusú színházi emberekkel szeretnek dolgozni. Kíváncsiak azokra, akik rájuk kíváncsiak. Megpróbáljuk alaposan megérteni, mitakar a másik. Sok tekintetben együtt, lépésről lépésre alakul az eredmény.

– És mennyire van benne ön is? Sokoldalú színházi ember, játszott, rendezett nagyszínházban és kicsiben, vidéken és Budapesten, csinált felolvasószínházat, írt darabot.

Szabó Máté: Volt egy erős képzetem a pinteri szöveget olvasva, magamban láttam és hallottam őket, most pedig megpróbálom hallani magamat és Pintert, akinek az instrukcióit talán túlságosan tiszteletben tartom. Mint amikor egy barokk muzsikát barokk zenekarral adnak elő. Rengeteg beszélgetéssel teltek a próbák, megpróbáltuk közel hozni magunkhoz az anyagot. Példákat vittünk a Pinter által megírt helyzetekbe, saját történeteket. Külső hallgatónak nagyon vicces lenne egy ilyen próba.

szabomate

– Vagyis kettős dramaturgiával közelítettek a darabhoz?

Szabó Máté: Azt hiszem. Ők szeretnek benne lenni a helyzetben, belülről kitapogatni a kontúrokat. A térkép a szöveg, a szerző által leírt szünetek.

– Úgy hangzik, mint a kottaolvasás.

Szabó Máté: Pinter maga is úgy beszél a darabjáról, mint zeneműről. Nála fontos a szöveg ritmusa, a szünetek hatása. A kotta arra szolgál, hogy kívülről rálássunk. A történetet meg kell látnunk az abszurd helyzetek sorában. Azt, hogy a lényegtelen dolgokról elhangzó mondatok hogyan tartoznak az egyik vagy másik emberhez. Kicsit olyan, mint az a gyerekkori rejtvény, amikor a számokat összekötve kirajzolódik egy arc vagy mondjuk Donald kacsa.

– Mennyi teret engedtek az improvizációnak?

Szabó Máté: A próbák folyamán a saját példáinkkal járjuk körbe a helyzeteket, gondolati improvizációval élünk. Természetesen ezek nem maradnak benne az előadásban; pontosan követjük a szöveget.

– Miért A gondnokot választották?

Szabó Máté: Szerettek volna egy már megírt darabot játszani, ugyanakkor Pinternél minden a szavak mögött történik. A szöveget közelebb hoztuk az eredetihez. Afordítás sok esetben gazdagabb nyelvi réteget hozott be, Pinter azonban szándékoltan rontott verbalitást használ, valaki azt írta róla, hogy a legsilányabb nyelv, ami színpadon valaha elhangzott. Én nagy munkával éppen ezt a silányságot próbáltam visszahozni. A 20. századi, szocio-környezetben játszódó angolszász darabok magyar fordításában kialakult egy furcsa, irodalmi nyelvezet, amely a külvárosi létmódot hivatott érzékeltetni. Az ilyen fordítást olvasva mindig úgy éreztem, hogy így senki sem beszél. Az angol eredetit olvasva megjelennek a valódi emberek, így amellett döntöttem, hogy ezt a nyersebb verziót használjuk. Pinterfigurái egyik napról a másikra élnek, a kifejezésmódjukis egyszerűbb. Éppen ezeknek a fordulatoknak az ismétlődése, ritmusa izgalmas: ahogyan ugyanazokat a szavakat, fordulatokat használja az egyik, és ahogyan a másik ugyanazzal támad vissza. Az kelti életre a helyzeteket, hogy az egyik kisbicskával szúr, és azt hogyan adja vissza a másik: ha rugós késsel vagy tőrrel teszi, az már nem ugyanaz, mintha a másik fegyverével.

– Bevonják a nézőt a játékba?

Szabó Máté: Csak annyiban, hogy a nézőtér a színpadkét oldalán van, középen egy sávban helyezkedik el a játéktér. Ez Khell Csörsz díszlettervező ötlete volt, olyan, mintha benne lennénk a történetben.

– Így legalább két nézete van minden jelenetnek.

Szabó Máté: Bizony. Azt tapasztaltuk, hogy nem kell szembefordulva látnunk a párbeszéd résztvevőit: ha az egyik háttal áll a nézőnek, a másik szeme tükre is szépen közvetít mindent. Izgalmas ez a nyújtott tér, visszaadja a valódi szoba szűkösségét, egy térben tartja a nézőt és a játszókat.

– Mit jelenít meg Pinter gondnoka?

Szabó Máté: A darabbéli szereplő különös présbe kerül. Az egyik testvér feltétel nélkül befogadja, a másik pedig kegyetlenül megalázza, amiért betolakodott, de mindkettőtől hasonló ajánlatot kap: legyen a ház gondnoka. Az angol kifejezés feltételez egy személyt, aki gondoskodik valamiről vagy valakiről. A gondnokság tevékenységi körét egy hajszál választja el a semmitől. De ezen a hajszálon múlik itt minden.

– Mennyire idegen vagy éppen ismerős a mai magyar közönségnek az abszurd?

Szabó Máté: Teljesen abszurd világban élünk nap mint nap, ráadásul belülről kiválóan meg tudjuk magyarázni a döntéseinket, amelyek összességében ide vezettek. Mindenkinek tiszta, logikus mentségei vannak, hogy ő – személy szerint – miért nem felelős. Nehezen megmagyarázható, hogy sok jó szándékú lény együtt hogyan hozhatott össze ilyen borzalmas életet, amiben ma élünk. Ez önmagában is abszurd. Amit szajkózunk magunkról, nem azonos azzal, amit együtt produkálunk. Valamelyik hamis. És mivel az a valóság, amiben élünk, igenis ilyen, kénytelen vagyok azt gondolni, hogy az önmagunkról alkotott képünk hibás. A gondnok erről is szól: naponta törjük ripityára a fogalmainkat.

Szerző: Götz Eszter