Sztankay István: "mindig csak egy szerelmem volt"

Sztankay István színészi teljesítményét számos díjjal ismerték el, mígnem 2012 januárjában Garas Dezső helyére lépve, a nemzet színészeinek sorába emelkedett. E jeles alkalomból ült le beszélgetni egymással apa és fia, Sztankay Ádám. Lapszemle.

A life.hu interjújából:

Valahol azt nyilatkoztad: a kitüntető címeddel járó összegből szívesen finanszíroznál olyan eljárást, amely változtatna a testmagasságodon. Röviden: hosszabb szeretnél lenni. Még mindig nem vagy túl ezen a marhaságon?

Már rég nem érdekel a dolog. Ha figyelmesen megnézzük: nagyon kompakt, arányos alkatom van. Igazán elegáns.
Tény, másik interjúban úgy fogalmaztál: gyönyörű férfi voltál.

Még most is az vagyok, csak már nehezebb észrevenni.

Bea, a párod mindig azt mondja: a száznyolcvan magas, negyvenkilós szőkék az ideáljaid. Bea szőke, csinos, de fotómodellekkel nem szeretne versenyezni.
A nők legyenek arányosak, aranyosak. Ám a száznyolcvan centi mindenképpen csacskaság: olyan magasságba fel sem látok.

sztankay2

Rengeteg nőd volt, ugye?

Nem, dehogy. Mindig csak egy szerelmem volt, akihez hű voltam, de közben elég hülye is, mert mindig megcsaltak. Akkor aztán továbbléptem.

Egyelek meg. Nekem másként rémlik.

Erről nem beszélünk, jó?

A mamával haláláig magázódtatok. Elmondjam én a sztoriját, vagy bevállalod?

A mamátok mindig azt mondta: ott azért még nem tartunk, hogy tegeződjünk.
Egész pontosan az első szerelmes éjszaka után mondta.

Na!

Aztán maradt a magázódás, két gyerek után is. Biztos volt ebben játékosság, de azt is jelezhette: olyan pasi vagy, akitől picit óvakodni kell. Egy szívtörő.

Sosem beszélek a privát életemről. Ne élj vissza a helyzettel. Lényeg, hogy két gyermekem van: te és Orsi húgod. Mindketten közös mamától.

(....)

Ugye tudod: szokták firtatni, hogy egy magadfajta istenes embernek miért vannak ilyen szabadszellemű gyerekei?

Pedig nem bonyolult. Az én édesapám, a ti nagyapátok egy nagyon emberséges, ugyanakkor mélyen hívő görög katolikus kanonok volt. Követtem a hitében, és sokáig azt gondoltam, hogy a hivatásban is követni fogom, de aztán a színház felé indultam, ami nem is akkora kitérő. Tudod, szokták mondani a színészre: Thália papja. Másfelől: ti a húgoddal a művészetben korlátokat nem ismerő, alkotó emberek gyerekei vagytok. Naná, hogy szabadabb szelleműek annál, mint amennyire én képes lehetek a hivatásomon túli életemben. Egyébként a kitüntetésem alkalmából pont te írtad meg ezt a paradoxonszerűséget a portrémban.

Bírom, hogy megjegyezted, de evezzünk más vizekre. E világon immár felülmúlhatatlan szakmai elismerésed után mi lenne a három kívánságod a mesék birodalmában?

Még egy kis időt szeretnék egészségben, és nektek még több sikert a magánéletben, szakmában. A harmadik: semmiképpen nem lenne jó betegségben hosszan élni. (...)

sztankay4

Megőrjítettél, amikor időnként azon filóztál: neked nem kéne lottó ötös, egy jó kis négyes elég lenne. Ez hogy jutott eszedbe?

Számold ki, sokkal valószínűbb. Igaz, az se jött össze soha, de könnyebb volt elképzelni.

A kitüntetésed napján Tordy Géza engem ért el elsőnek, és miután gratulált hozzád, elég rendesen felhúzta magát. Kérdezte, miért nem látogattuk meg nyáron a Balatonon, ahogy ígértük. Azt feleltem: ha meleg volt, akkor azzal jöttél, hogy hőségben a fene sem utazgat. Amikor borúra állt, azt fújtad: rossz időben csak a hülyék mennek a Balatonra. Papa, miért nem lehet téged kirobbantani a lakásból? Utoljára két éve voltál hajlandó három napot eltölteni egy tihanyi panzióban. Beának nem kis munkája volt benne, hogy legalább annyi összejött.

Ugyan már, alig vagyok a lakásban. Legfeljebb reggeltől estig. Nincs mese, szeretek itthon ágyba bújni, és itthon ébredni. Az utazás olyan macera: csomagolni, cipekedni, lepakolni, aztán a végén mindent összeszedni, hazacűgölni. Eszement dolog.

Téged nem érdekel már a világ?

Dehogynem. 

A teljes interjú és a folytatás itt olvasható.

forrás: life.hu