Nagy Péter életének meghatározó állomása volt a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban eltöltött három év. Ott ismerkedett meg Bagó Bertalan rendezővel, akinek nagyon sokat köszönhet: ő volt az, aki megmutatta neki, miért érdemes színésznek lennie. De Bereményi Gézával is itt hozta össze a sors. Cseh Tamás halála után Bereményi dalszövegíróként sokáig hallgatott, a csend azonban nemrég megtört: legújabb dalszövegeit Nagy Péternek írta. Kivételes helyzet.
"Még a zalaegerszegi színház társulatának tagja voltam, amikor Bereményi Géza az Apacsok című darabot rendezte. Ebben dolgozhattam vele először. Nagy találkozás volt, egymásra hangolódtunk az első perctől fogva, pedig nem egy korosztály vagyunk. Közeli barátokká váltunk. Amikor tehette, Géza mindig hívott különböző munkákra. Legutóbbi filmjének a forgatási szünetében ültünk egy szigligeti borozóban. Ott fakadt ki nekem, hogy már-már elvonási tünetei vannak, annyira hiányzik neki a dalszövegírás. Mondtam neki, hogy ne gondolkozzon, hanem vágjon bele. Írni, na jó, de kinek? Rávágtam, hogy írjon nekem. Hát így kezdődött. Aztán az élet alakította tovább az egészet, mi meg hagytuk magunkat sodródni. Egy szintén zalaegerszegi kötődésű, Gézával közös barátunk, Dobri Dániel írta a zenéket. Ma már szerzőpárosnak is lehet őket nevezni" - mesélte a Magyar Nemzetnek Nagy Péter, aki szerint a világ úgy tárul fel a dalokban, ahogy Bereményi Géza látja és ha akad benne fikció, az a költészetéből fakad. "Géza számára egyértelmű volt, hogy ezek közéleti dalok legyenek, és már akkor, azon az említett délutánon megszületett a címe is ennek az estnek: Hideg van. Ponttal a végén. Ebben a két szóban összesűrítve, azt hiszem, minden benne van" - teszi hozzá a színész. Szeptember óta próbál megszakításokkal, a dalok fele már színpadkész. Ha minden jól megy, akkor március elején lenne az első koncertjük, aztán turnéra indulnak.
A kérdésre, mi köti össze Bagó Bertalannal, úgy felelt: "Számomra akkor, amikor Bagó Bertalan távozott, nem volt kérdés, hogy én is eljövök Zalaegerszegről. Engem az foglalkoztat, ahogy mi együtt gondolkodunk a színházról. Jelenleg szabadúszó vagyok, de nagyon vágyom társulatba. Bagó Bertalan társulatába. Bár ha úgy vesszük, akkor most is ott vagyok, hiszen amikor csak lehet, együtt dolgozunk. Legutóbbi Új Színházas rendezésében, a Don Carlosban én játszom a címszerepet, de benne vagyok a Thália Színházas Csónak, avagy előttünk a vízözön című előadásban is. A színészi pálya átalakulóban van. Egyáltalán nem tudni még, milyenné válik. A színház a legősibb mesterségek közé tartozik, épp ezért meg kell találnunk azokat a lehetőségeket, amivel életben tudjuk tartani. Bíznunk, hinnünk kell egymásban, értelmet kell adni az együtt töltött pillanatoknak. Ez a közös munka záloga. És pont ez az, ami Bagó Bertalan műhelyében létezik".
Nagy Péter szerint míg kedve van, és el tudja mondani a szerepeivel azt, ami a szívét nyomja, addig van értelme. "De mindennap szembesülni kell azzal, hogy olyan értékeket teszünk most éppen mi magunk tönkre, ami nélkül nem lehetünk egész emberek. Úgy látom, nem állunk ki olyan erősen a kultúránkért, ahogy kellene. De én ennek ellenére optimista vagyok. A színház eddig soha nem hagyta magát: mindig megtalálta azokat a formákat, amelyben továbblétezett. Olyan a színház, mint a víz, amely a legkisebb repedést is megtalálja, és végül hihetetlen erővel tör magának utat" - fogalmazott a színész.
forrás: Magyar Nemzet
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.