Dörner György egyes darabokban még lehet, hogy alkalmazná a színművészt, de Galkó naplója szerint az Új Színház társulatában ezentúl olyanok dolgoznak majd, akik, hisznek Istenben, és akik tudják, hogy léteznek másfajta dimenziók, amiket nem tudunk tapasztalni.
Dörner György nem számít Galkó Balázsra
Dörner György, az Új Színház igazgatója beszélgetésre hívta be Galkó Balázst, ahol a színész állítása szerint közölték vele, hogy felmondják határozatlan idejű szerződését, és legfeljebb egy-egy darabban alkalmazzák majd külön szerződéssel.
Galkó a Színház.hu-hoz és az Indexhez eljuttatott naplóbejegyzése szerint Dörner irodájában azt mondta neki, hogy itt más színház lesz. "Itt mostantól csupa olyan ember lesz a társulat tagja, aki hisz Istenben, aki tudja, hogy léteznek másfajtadimenziók, amiket nem tudunk tapasztalni, olyanok is...".
Galkó elárulta, hogy nem érte váratlanul a döntés, miután több kormányellenes megmozduláson részt vett az utóbbi időkben, és aktívan közreműködött az éhségsztrájkoló köztévések által alapított Tiszta Kezek mozgalomban is, illetve az Új Színház új vezetése elleni demonstráción is megjelent. A színész a Színház.hu-nak megerősítette, hogy jelenleg nincs ajánlata, és nem tudja, mihez fog kezdeni.
Galkó Balázs naplójából:
2012-02-10. – péntek
Reggeli, kis jóga, kaja, kis pálinka, 11-re megyek „szerződtetési tárgyalás”-ra… Perc-pontosan érkezek. A tikári előszobában leülök. Kis várakoztatás után behívnak az igazgatói irodába.
-Szervusz, foglalj helyet!
Kézfogás Dörnerrel és Pozsgayval ( az Új Színház főrendezője). Leülök.
Innentől a párbeszéd csak Dörner és köztem zajlott…
Dörner György, az Új Színház igazgatója: - Hát, mi legyen?
- Hogyhogy mi legyen?
- Maradsz, vagy mész? Mit akarsz?
- Maradok.
- Tessék?
- Maradok.
- Márta Pista azt nyilatkozta, hogy mindenki elmegy.
- Nem hiszem, én legalább is nem mondtam senkinek ilyet.
- De, azt mondta, ott van a Fidelio címlapján a társulat fényképe, és ez a szöveg.
- Gratulálok, de ez a Fidelio szövege, és nem a Pistáé!
- Nézd! Mi nehéz helyzetben vagyunk, mert nem tudtunk beszélni veletek, nem engedtek be a színházba. Ezért nem tudjuk, kire, kikre számíthatunk.
- Rám igen, rám számíthattok, bár azt nyilatkoztam annak idején, hogy én „kenyérgyáva” vagyok, de szerintem a színház elsősorban nem politikai, hanem esztétikai kérdés, nevezetesen, hogy egy előadás jó é, vagy nem.
- No, igen és hát én láttam itt minden előadást, egy csomó nem jót, sőt kifejezetten rosszakat is…
- Szerinted.
- Igen, szerintem. Nézd, neked van egy határozatlan idejű szerződésed. Én ilyet senkivel nem fogok kötni, nem akarok kibaszni az esetlegesen utánam jövő igazgatóval. Én ilyen szerződést neked nem tudok fölajánlani, semmilyen szerződést sem. Legfeljebb, ha szükségünk lesz rád, szerződtetünk.
- Ez azt jelenti, hogy nem akartok velem dolgozni?
- Dehogynem, ha lesz olyan szerep, amire szükségünk van rád, majd hívunk. Például a következő szezon első bemutatója lesz egy Nyírő József novelláiból készülő színdarab; a Jézusfaragó ember… abban van egy öreg székely, aki mesél… Azt bőven el tudom képzelni, hogy te legyél.
- Ezek szerint nem akartok szerződtetni.
- De, csak más formában. Mint darabszerződésest. Nézd, sem a te egzisztenciális problémádat, sem Magyarország gazdasági helyzetét nem én fogom megoldani.
- Én sem. Szóval?
- Balázs itt más színház lesz… Itt mostantól csupa olyan ember lesz a társulat tagja, aki hisz Istenben, aki tudja, hogy léteznek másfajta dimenziók, amiket nem tudunk tapasztalni, olyanok is…
- Gyuri! Én tizenéve jógázok intenzíven, eléggé – amennyire magyar nyelven lehet - elmélyedtem a jógikus, és a Buddhista filozófiában, ezek nagyon sokat tudnak a másféle dimenziókról, én – mint azt ti is nyilván tudjátok - háromszor végigmondtam József Attila minden versét, nekem ott (tizenhat órás versmondás alatt!!) valós transzcendens tapasztalataim lettek… De hagyjuk. Szervusztok.
Kézfogás, távozás…
Utóirat.
Valamikor a „tárgyalás” közben elmondtam a következő történetet:
Kábé hat évvel ezelőtt, a parlamenti választások után Sándor Erzsi (aki pl. Eperjes /Szamóca/ Károly osztálytársa volt a Színművészeti Főiskolán), meghívott a Petőfi rádióba egy beszélgetésre négy színészt, akik valamilyen módon részt vettek a választási kampányban. Ezek: Kovács Kriszta, (MSzP), Bubik István – Isten nyugtassa – (MDF), Eperjes Károly (Fidesz), és szerénységem; Galkó Balázs (aki a kampányban közvetlenül nem vettem részt, - bár kértek - de amikor Kövér László azt a bizonyos „köteles” beszédet elmondta, Jancsó Miklós – atyai jó barátom – fölhívott: „Most se jössz?” Mentem. SzDSz) A beszélgetés során Szami azzal rukkolt elő, hogy egyedül a Fidesz képviseli, védi a magyar kultúrát… Mire én – kissé indignáltan –: Szami baszd meg! Én egyedül több magyar költő írta verset tudok fejből, min az egész parlament, több magyar népdalt, (Ének-Zenei általános iskolába jártam) mint a Fidesz frakció, noch da zu, meg tudom különböztetni a rábaközi viseletet és táncot a kalocsaitól. Miért CSAK a Fidesz képviselné a magyar kultúrát. Én ezzel a tudással milyen kultúrát képviselek?
KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.