„A kezdetektől a végéig” címmel, eddig nem ismert kép-és hangfelvételek társaságában a Szegedi Egyetemi Színpadról, Paál Istiről beszélget felVági Laci és Balog József 2012. február 16-án 19 órától a szegedi Grand Caffé-ban.
A két beszélgetőtárs az estről:
Kapkodni a fejet a sárkányleheletbűzös világban. Zihálva nézni, ahogyan fölmarja tiszta cselekedetű, szép emberek ép tekintetét. Mozdulna kéz, nyúlna utána, tartaná még, védené őrzőn, s csak lehull bénán, tehetetlen. Aztán megállni, percre csupán, csöndben maradni, mély levegőt venni. Sóhaj lesz abból. Az emlékezésé. A nem múló barátságé. A lemondásé. A remény sóhaja, hogy talán majd mégis…
Vági László (forrás: promenad.hu)
Volt egyszer egy színház. Még az idők kezdetén, 1965-ben indult, és tíz éven át volt verőere a hazai kereső színházaknak. Fiatal, lélekben erős, igazságra, szépségre, jóságra törekvő hitű majdhogynem gyerekek, éppen csak felnőttek. Az egykor méltán nagy hírnevet szerzett Szegedi Egyetemi Színpad. Paál István, Isti tartotta tenyerében ezt az apró csodát. Korszakalkotó előadásaik: Örök Élektra, Óriáscsecsemő, Kőműves Kelemen, Petőfi-rock. Wraclawban, ’74-ben Jerzy Grotowski, a kor kimagasló rendezőóriása elragadtatásában beáll a darabuk végén velük játszani. Laboratóriumi színház és még több annál. Dúró Győző szavaival „teremtő rendező” a fiatal Paál Isti. Elsősorban közösséget teremt. Sajátságos színpadi munkamódszerét csak saját, összeforrt csapattal hozhatta világra. Olyan emberek kohézióját kovácsolta össze, akik ma is, 40-50 év távlatából is egymásra tekintenek. A nagy csapat tagjai voltak –teljesség nélkül- Dózsa Erzsébet drámatanár, Fehér Ildikó színművész, Ács János rendező, Árkosi Árpád rendező, Kohler Katalin tanár, Krékits József pszichiáter, Solténszky Tibor dramaturg, Papp László tanár, Varga Gyula orvos, Dúró Győző dramaturg, Vági László filmrendező, zeneszerző, Geréb Ágnes szülészorvos.
Bennük még ma is ott él Isti hagyatéka. Egy fiatal férfié, aki teremtett, majd elhagyta teremtményét. A Napot akarta elérni, s zuhant szárnyak nélkül. A vég végéig. Barátja, Vági Laci, most felébreszti egy estére a legendát. Hogy feledés ne szégyenítse. Képekben, szavakban. Hogy élt egyszer a világon valahol…
Kapcsolódó anyag:
Paál István - Kőmíves Kelemenné, 1974
Múltidéző | 2011. december 11. vasárnap, 20:38
A Kőmíves Kelemenné legendás előadása volt 1974-ben a Szegedi Egyetemi Színpadnak. Paál István pedig felejthetetlen alakja a magyar színháztörténetnek. Sándor Erzsi műsorában megszólaltatja az előadás ...»
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.