Ez nem a Barátok közt - A Kamaraszínházról Németh Kristóffal

Nemrég még éhségsztrájkot fontolgattak a Budapesti Kamaraszínház művészei, ma már azon gondolkodnak, miként lehetne megmenteni saját színházukat. Erről mesélt Németh Kristóf, a társulat frissen megalakult művészeti tanácsának tagja a Színház.hu-nak.

Nemrég azt terveztétek, hogy éhségsztrájkba kezdtek. Mi történt azóta a Kamaraszínházban?

Németh Kristóf: A NEFMI úgy döntött megkegyelmez nekünk az évad végéig. Január elején tartottunk egy társulati ülést, ahol megegyeztünk: mindenképpen teszünk valamit azért, hogy a színház hosszútávon fennmaradhasson, és permanensen fogjuk képviselni magunkat, ezzel is segítve az igazgatónk munkáját. Így alakult egy művészeti tanács, melynek tagja Bank Tamás, Mihályi Győző, aki a vendégművészeket képviseli, Krisztovics Sándor a színházunk szakszervezetének egyik vezetője és én. Mi az összes baráti, szakmai kapcsolatunkat bevetve próbálunk lobbizni annak érdekében, hogy ne hulljunk el. Úgy gondoljuk, hogy a kardinális kérdések a fehér abrosznál dőlnek el, nem az utcán, ezért nem szabad szemérmeskedni, ki kell állni magunkért. Néhány nappal azután, hogy megkaptuk a bizalmat és elkezdtünk dolgozni, már Szőcs Géza államtitkár úrnál ülhettem, akivel átbeszéltük a Kamaraszínház ügyét, a teljes pénzmegvonás okát, és meghallgatta az érveinket. Január 25-én a minisztérium közzétette, hogy 147 millióval támogatja a Vagyonkezelőn keresztül a színházunkat. Szerintem most, amikor ezerfelől hallani kommunikációképtelenségről óriási eredmény, hogy művészemberek és politikai döntéshozók partnerként tudnak működni.

Az az érzésem, mintha hiányozna a történetből egy láncszem. Először kiderül, hogy nincs pénz, se párbeszéd, majd mégis lesz. Miért a fordulat?

Németh Kristóf: Én egy egyszerű színész vagyok, aki sodródik az eseményekkel.

Ezt nem hiszem el.

Németh Kristóf: Ezt megköszönöm neked. A kérdésre röviden az a válasz, hogy egy csomó ember összefogott, és próbált küzdeni azért, hogy egy ügy tovább mehessen. Egy zátonyra futott hajót sikerült visszavontatni a nyílt tengerre.

Ez nagyon költői.

Németh Kristóf: Akkor fokoznám. A kollegáimmal hasonló kötelékek fűznek egymáshoz minket, mint egy családot, hiszen együtt töltjük a legtöbb időt. A mi szakmánk hasonló a katonáéhoz, vagy az orvoséhoz, hiszen mi is napról napra leizzadunk, szó szerint, és próbálunk értéket képviselni, közvetíteni, felmutatni. Ezt mindannyian halálosan komolyan gondoljuk, itt tényleg barátok között vagyunk, de ez nem a Barátok közt. Ezért az értékért, egymásért, és azért, hogy partnereket találjunk, mindent bevetettünk. Én az elmúlt esztendőkben azt tanultam meg, hogy az ember ne csak szemlélője, hanem aktív szereplője legyen annak, ami vele történik a színházban, az országban, a magánéletben. Szerintem kutya kötelességünk mindent - ami fizikailag, szellemileg, és persze erkölcsileg felvállalható – megtenni, általában és a Kamaraszínházért. Amit elértünk, azt mindenképpen pozitívnak értékelem, persze nemsokára jön egy szakadék.

Mire utalsz?

Németh Kristóf: Arra, hogy elfogy ez a pénz. A minisztérium azt mondta: évad végéig, és nem tovább. Ha ezt nem vesszük tudomásul, akkor buták vagyunk. Idézem a klasszikust: aki időt, nyer, életet nyer. Ez történt velünk. A következő hónapok feladata, hogy kitaláljuk, mi lesz ősztől.

Milyen lehetőségeket látsz?

Németh Kristóf: Százat, de annak az esélyét, hogy a minisztérium továbbra is fenntartja a színházat, nullára értékelném.

Mennyi esélyt látsz arra, hogy a főváros átveszi a Kamaraszínházat? A Szőcs Gézával való találkozás után arról nyilatkoztatok, hogy lobbiztok a fővárosnál a régóta szóban forgó átvételről, és ha 2013-ig kihúzná a színház, akkor sem a fővárosnak, sem a minisztériumnak nem kerülne pénzbe, hiszen az életbe lépő előadó-művészeti törvény szerint kiemelt kategóriába kerülne. Ráadásul a Kamaraszínház szerződése szerint a minisztérium addig köteles működtetni, amíg a főváros át nem veszi.

Németh Kristóf: Pontosan. Az említett kitétel elvileg jogi kapaszkodó lehet számunkra, de gyakorlatilag nem az, mert ha a nemzetgazdaság váratlan helyzetbe kerül, a szerződés felülírható. Ez a megállapodás egy szándékot fejezett ki több, mint 10 évvel ezelőtt. A minisztérium azonban csak most jutott el oda, hogy profiltisztítást végezzen, hogy kivesse magából azokat az intézményeket, amelyek inkább a fővároshoz valók. Tegyük hozzá őszintén, nincs különösebb ok arra, hogy megtartson két budapesti színházat..

Hármat…

Németh Kristóf: Kettőt. A Kamaraszínház és a Játékszín más helyzetben van, mint a Magyar Színház, ezért nincs nagy balhé náluk. A tulajdonosi jogokat a Magyar Színház esetében a minisztérium gyakorolja,és közvetlenül finanszírozza, minket azonban a Nemzeti Vagyonkezelőn keresztül finanszíroz, ugyanis a Játékszín és a Kamaraszínház Nonprofit kft-ként működik. Másik soron vagyunk regisztrálva! Ez itt a rákfene, hiszen 2012-től „a mi sorunkon” történt komoly elvonás. Ehhez képest, úgy tudom 2013-tól a minisztérium át kívánja venni az Operettszínházat és a Trafót.

Felmerült a három színház (a Játékszín, a Kamaraszínház és a Magyar Színház) összevonásának lehetősége. Erről mit tudtok?

Németh Kristóf: Nyilván hallottunk az ötletről a sajtóban és „folyosói pletykák” útján. Ha emlékeim nem csalnak, láttam egy levelet – a minisztérium egyik munkatársának szignójával -, miszerint Őze Áron az összevonás módjának kidolgozására nem kapott megbízást, az igazgató úr ezzel kapcsolatban legfeljebb a magánvéleményét közölte a sajtóval.

Ezzel szemben Őze Áron azt nyilatkozta, felkérést kapott az összevonás végiggondolására, egy koncepció elkészítésére.

Németh Kristóf: Én egy egyszerű színész vagyok, nem tudom, mi rejlik emögött.

Mindenesetre a minisztérium mentőövet dobott nektek, de ahogy az utcai akciótok során mondtad, a pénzből egyelőre nem láttatok semmit.

Németh Kristóf: Igen. Úgy tudom még nem született szerződés arról, hogy a megítélt támogatás miként és milyen ütemezésben kerül a színházunkhoz. Ez azért szomorú, mert ezen a 120 ezer forintos nettó béren múlik családok megélhetése, hiteltörlesztése és ezt most már második hónapja nem kapják meg. Persze pontosan tudjuk, hogy az, amivel mi foglalkozunk nem lehet fontosabb, mint az egészségügy, az iskolák, a nyugdíjasok, a rokkantak, a fiatal pályakezdők ügye. De muszáj felhívnunk a figyelmet a mi helyzetünkre, már csak azért is, mert a színház megállította a jegyértékesítést február elejére. Így az eddigi teltházak helyett átlag 14 embernek lehetett volna játszani ebben a hónapban. Ha nem visszük hírét utcai akciónknak és ha nem beszélünk arról, hogy már lehet nálunk jegyet kapni, nem lenne értelme játszani. Most újra van kiért dolgozni. Most reménykedünk abban, hogy 2013-tól kiemelt státuszt nyerhetünk. Tudomásunk szerint konkrét felterjesztésre április környékén kerülhet sor. A társulat elszánt.

Tóth Berta / Színház.hu