Szabó: nem ismeri a Trafót Bozsik és Horváth

A Trafót tizenhárom éve elindító Szabó Györggyel, akitől nyáron Bozsik Yvette veszi át a vezetést a 168 óra beszélgetett.

Részlet a 168 óra interjújából:

A döntés nem érte váratlanul: hosszú ideje sejtette, pályázata hiábavaló.

Szabó György: 2010 októberében tudtam már. Azon voltam, hogy kerüljön nyilvánosságra, kit szeretnének a helyemre. Így jutott el igen gyorsan a parlamenti pártokig az ügy. 2011 tavaszán Szőcs Géza már sejteni engedte a Trafó sorsát, bár akkor még Bozsik Yvette mellett Markó Ivánban gondolkodott. Bozsik neve is nehezen köthető a Trafó profiljához, ám Markóé semmiképp sem fűzhető össze ezzel az intézménnyel. Vádoltak néhányan azzal, hogy kampányt indítottam Bozsik ellen. Ez valótlan állítás, hisz külföldön voltam akkor, ott értesültem az egészről.

szabo

A Trafóval, a műsorpolitikájával vagy Szabó Györggyel volt baj?

Szabó György: A jelenlegi kultúrpolitika szinte mindenhol vezetőcserét hajtott végre, így áldoztak be engem is. Emellett néhány sértett művész, aki nem vagy csak ritkán kapott fellépési lehetőséget a házban - főleg azért, mert nem fért bele a Trafó profiljába - lobbizni kezdett a helyért. A politika pedig - a szakmai érdemeket figyelmen kívül hagyva - rosszul döntött.

Mégis beadta a pályázatát. Miben bízott, milyen esélyt adott magának?

Szabó György: Már akkor érezhető volt, hogy a politika dönt, amikor a Dörner színház- igazgatói kinevezése ellen indított petícióról Bozsik Yvette csendben levétette a nevét. Világos volt a képlet, de a múltunk, az eredményeink és a szakmai tisztesség megkövetelte, hogy beadjam a pályázatot.

Szakmai önérzet, dac, presztízskérdés?

Szabó György: Sok minden. A Trafó nagyon jó lett az elmúlt években. Kezdett olyanná válni, amilyennek már kezdetekben megálmodtam. Mostanra ért be a rengeteg munka. Egyre szélesebb körben lettünk izgalmasak, sokan jöttek be azok közül is, akiket korábban nem érdekelt a kortárs művészet. Év végére a látogatóink száma meghaladta az ötvenezret, ez harmincszázalékos növekedést jelent. A fiataloknak is fontos bázisuk lett a hely. A külföldi szakma is arra biztatott, harcoljak a Trafóért, sőt petícióban tiltakoztak a döntés ellen.

Bozsik nagy ígéreteket tartalmazó pályázatát számos kritika és bírálat érte. Ön milyennek tartja?

Szabó György: A legnagyobb baj az, hogy nem ismeri a helyet, hiszen az elmúlt tíz évben alig járt itt. Horváth Csabát is úgy kellett rábeszélni, hogy jöjjön, nézzen. Teljesen tájékozatlanul adták be a pályázatot, nem ismerik a Trafó működését. A győzelem ára a Trafó függetlenségének feladása volt. Hiányzik a koncepció, csak ígéretek vannak. Nem mérték fel, hogy a tervezett két társulat miként tud majd egymás mellett működni. Szűkülni fog az intézmény profilja, hiányzik az innovatív szemlélet is. Ígér Bozsik Yvette például nemzetközi sztárokat: azokat, akiket a nyolcvanas években én hívtam a Petőfi Csarnokba. Számára itt állt meg az idő. Hiányozni fog a képzőművészet. Megtörik az, amit eddig építettünk. Új nyelvet fognak itt beszélni, s félő, hogy eddigi közönségét is elveszti a ház.

A folytatást a 168 óra nyomtatott számában olvashatják.