Nem sokat tudtam Büchner Woyzeck-jéről, nem olvastam, korábban nem is láttam sehol. Ahogy Tom Waits is nyilatkozta, neki is csak mesélték a történetet egy bostoni kávézóban. Hasonlóan értesültem róla én is, az egyik barátom mondta, hogy a Katonában bemutatják a Woyzeck-et, Ascher Tamás rendezésében, Waits-dalokkal, menjek el, mert jó lesz. Kicsit furcsálltam, hogy a Katonában majd énekelnek, és ráadásul angolul, de a plakát nagyon megfogott - szerintem zseniálisan sikerült elkapni az őrületet Keresztes Tamás arcán - és felkeltette érdeklődésemet.
Tavaly novemberben ott is voltam a bemutatón, és valóban nagyon tetszett az előadás. Emlékszem, amikor elkezdődött, a legelső jelenet számomra lehengerlő volt, hirtelen annyi impulzust kapott a szemem és a fülem, hogy azt sem tudtam, hogy hova nézzek. Elek Feri úgy énekelte Tom Waits:Misery is the River of the World című dalát, hogy először azt hittem, csak rátátog a dalra. A színészek mozgása, az akrobatikával megspékelt táncos elemek, Horváth Csaba fejéből pattantak ki. Nagyon látványos az elnagyolt mozdulatok kavalkádja, ami egyébként végig kísérte az előadást. Úgy gondolom a rendező, remek csapatot választott, nagyon jól meglátta a karaktereket a színészekben.
Most úgy hozta a sors, hogy rövid ideig a Katonában vagyok gyakorlaton, és gondoltam, megnézem, hogy három hónap alatt milyen változások történtek. Meg kell mondjam, hogy sok, több kis apróság, de a legszembetűnőbb a vége-jelenet, ami a bemutatón még kissé zavaros volt, most már szépen letisztult. A kezdésnél deja vu érzésem volt, szerintem nagyon el van találva. Az eleje ad egy egészen különleges hangulatot, ambivalens érzésekkel fűszerezve. A mulatság és a szorongás közötti állapot váltakozását, ami jelen marad végig.
Keresztes Tamás alkatával és a mozgásával is nagyon jól hozta a zavarodott Woyzeck figurát, akiben egyre jobban erősödik a kettős természet, és nehezen tűri a kísérleti nyúl szerepét, ráadásul közben még gyermeke anyja, Marie is másfelé kacsintgat. Jordán Adél pedig egyszerre testesíti meg a nőt, az anyát, és a félrelépő felet. Remek az összhang közte és Keresztes között, aminek az utolsó jelenet a csúcspontja. Személy szerint az egyik kedvenc szereplőm Fekete Ernő, nagyszerűen alakítja a megszállott és kissé bolond Doktort. A Kapitány-Doktor kettőse zseniális, ők hozzák a humort az egyébként nehéz darabban. Az egyik leglátványosabb jelenet pedig az Ezreddobos és Woyzeck duója, ahol a férfi porig megalázza a már addig is megszégyenített főszereplőt. Nagy Ervin itt is lubickol a nagyképű macsó szerepében.
Attól függetlenül, hogy ez a szívemnek egy nagyon kedves előadása, még mindig éreztem helyenként egy kis döcögést, viszont az első és az utolsó jelenet nagyon szép és hatásos keretet ad az egésznek. Összességében ez egy nehéz előadás: kevés szöveg, befejezetlen mondatok, szimbólumok, paradoxonok, utalások, ismétlések, emberi és állati ösztönök közötti párhuzamok... Rengeteg kérdés merül fel az emberben, amit később fejtegethet. Katona-fanoknak mindenképpen kötelező, és azoknak is, akik nem feltétlenül a habkönnyű szórakozást kedvelik, és kíváncsiak egy nagyon jól összerakott előadásra.
Írta: Brozsek Niki
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.