Olasz film, a Cesare deve morire című alkotás kapta a legjobb filmnek járó Arany Medvét a 62. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon, a Berlinalén szombaton.
Shakespeare Julius Ceasar című művén keresztül mutatja be az olasz börtönök és az ott raboskodó bűnözők tragikusnak mondott helyzetét a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon, a Berlinalén a legjobb filmnek járó Arany Medvével kitüntetett Cesare deve morire című film, a Taviani fivérek munkája.
A filmet egy börtön szigorúan őrzött szárnyában forgatták, a munkálatok több mint fél évig tartottak. Az alkotás szereplői rabok, néhányan életfogytig tartó büntetésüket töltik. Többen a szervezett bűnözés világából, például a camorra soraiból kerültek a fegyintézetbe.
Vittorio és Paolo Taviani a film berlini sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott, Shakespeare gyerekkoruk óta része volt életüknek, eleinte egyfajta mítosz volt számukra, most, idősebb korukra viszont úgy érezték, változtathatnak az író sorain és világán. "Fontos újra és újra felfedezni Shakespeare-t" - mondták. Érdekes ötletnek tűnt számukra egy börtönben bemutatni az író egyik darabját és filmet forgatni belőle, erre pedig a Julius Caesar látszott a legalkalmasabbnak.
A rabok - egyben színészek - jól tudtak azonosulni a szerepekkel, párhuzamot vontak saját életükkel - vélekedett a rendezőpáros. A foglyok Shakespeare soraival beszéltek gyilkolásról, hatalomról, erőszakról.
Tavianiék válogatást tartottak a börtönben, így választották ki filmjük legtöbb szereplőjét. Van köztük olyan, például a Brutust alakító Salvatore Striano, aki már szabad, de korábban nyolc évet raboskodott. Szabadulása után a színészetnek szentelte magát, tanárokhoz járt. Mint mondta, rettenetes volt számára visszatérni a rácsok mögé a forgatás idejére. A munkálatok alatt egyre közelebb érezte magát Shakespeare darabjához, úgy érezte, mintha az író "üzenne" neki. "A börtönben lévők megváltást remélnek, érzéseiket, érzelmeiket fejezték ki a filmben. Köszönet jár ezért a rendezőknek" - emelte ki a színész.
A rendezők szerint a rabok - akik már többször játszottak börtöndarabokban - jól játszották szerepüket, de nem a hagyományos értelemben. "Amikor egy színész azt mondja, megöltem Caesart, fájdalmat érezni a hangjában. A rabok saját múltjukat, szenvedéseiket sugározták, mélyen érzelmi szinten adták vissza a szerepeket". Az alkotók szerint a Cesare deve morire "arról is szól, hogyan fedezik fel a rabok a művészet erejét".
A 76 perces alkotás fekete-fehér képkockákból áll, a Taviani testvérek azért döntöttek emellett, mert ez szerintük kevésbé realisztikus. "A színek természetességet tükröznek, mi nem akartuk most ezt, a fekete-fehér film talán keményebb is. Egyedi hangvételt akartunk" - mondta Paolo Taviani.
A filmben a rabok saját nevüket vállalva tűnnek fel és saját dialektusukban adják elő soraikat. Ebben komoly munkája volt Fabio Cavalli társ-forgatókönyvírónak, aki rendkívül alapos kutatómunkával szabta a szereplőkre Shakespeare művét.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.