"Ha az országos színházi rendszerből pénzt vonnak el a döntéshozók, akkor valószínű, ez inkább a fővárosi színházakat fogja sújtani" - véli Csomós Miklós kulturális ügyekért felelős főpolgármester- helyettes, aki szerint ha a főváros pénzügyi helyzete nem javul, a közeljövőben több budapesti színház is bezárhat. Lapszemle.
"Nem vagyok derűlátó"
Szőcs Géza kulturális államtitkár február elsején egy konferencián úgy fogalmazott: a válság miatt a jelenlegi kulturális intézményrendszer nem tartható fenn, új elvek mentén újra kell szabni a kultúrát. Arra, hogy ez a kérdés napirenden van-e Budapesten, Csomós Miklós igennel felelt a Magyar Nemzetnek.
"Budapest is nehéz pénzügyi helyzetben van, és egyes híresztelésekkel ellentétben a fővárosnak nincsenek komoly tartalékai arra, hogy a BKV problémáját megoldja. Nemcsak azt kell újragondolni, a főváros kulturális intézményeire szükség van-e ilyen formában, állami vagy önkormányzati feladat-e például a közgyűjtemények fenntartása, hanem azt is, az államnak vagy a fővárosnak van-e minderre elegendő forrása. (...) Az előadó-művészeti törvény szerinti finanszírozás módosítása is 2013. január elsejétől lép életbe, de még nem világos, a színházainknál e változás pénzügyi szempontból mit jelent. Nem vagyok derűlátó. Nem valószínű, hogy a főváros pénzügyi lehetőségei 2013-ban nagyságrendekkel jobbak lesznek, inkább lehet, hogy a fővárosiszínházak az állami finanszírozás részéről rosszabb helyzetbe kerülnek. Erre utalnak azok a nyilatkozatok is, amelyek szerint a magyar állam sokkal több pénzt költ a színházi rendszer működtetésére, mint amennyi pénze valójában erre van. Mivel vidéken egy-egy régiót szolgál ki egy városi teátrum, könnyen azt mondhatják, hogy Budapesten több színház van, ezért kézenfekvő lesz majd a döntéshozóknak: ha a színházi rendszerből pénzt vonunk el, akkor ez inkább a fővárosi színházakat sújtsa. Remélem, nem így lesz, de elképzelhető" - fogalmazott a főpolgármester-helyettes.
Kényszerből, nem jókedvből
Hozzátette, hogy a legtöbb színházuk a múlt évihez nagyságrendileg hasonló önkormányzati támogatást kap. "E színházak állami forrásból, saját bevételből és a társaságiadó-kedvezményből, a taóból is működnek. Bérleti díjat továbbra is szedünk a színházaktól. Reméljük, hogy teátrumaink a társaságiadókedvezményből származó támogatással 2012-ben is szinte százszázalékos mértékig számolhatnak. A Madách Színház és a Fővárosi Operettszínház csupán minimális önkormányzati támogatásban részesül, a Centrál Színház pedig 2011-hez képest jelentősen kevesebb fővárosi támogatást kap. Kényszerből, nem jókedvből hoztuk meg ezt a kultúrpolitikai döntést: a főváros most olyan komoly nehézségekkel küzd, hogy minden nem kötelező feladatra szánt pénzét mozgósítania kell. Egy bábszínház, egy gyermekszínház, egy nemzetközileg elismert prózai színház nem bír ki olyan elvonást, mint a zenés színház vagy a bulvárszínház: a támogatáscsökkenést a jegybevételével és a tao-kedvezménnyel e három teátrum tudja még a leginkább kompenzálni" - magyarázta Csomós.
Miért húzódik a színházak átadása?
A Magyar Nemzet arról is kérdezett, hogy miért húzódik az Operett és a Trafó átadása a Nefmi fenntartásába, illetve a Pesti Magyar, a Budapesti Kamaraszínház és a Játékszín fenntartói feladatainak átadása a fővárosnak. Erről Csomós Miklós elmondta, nem tudja eddig miért nem sikerült megállapodni ez ügyben. "Lehet, már akkor sem ment a színházi ingatlanokkal való elszámolás. Amiért most megrekedt az egyeztetés: a Nefmi nem akarta kifizetni a színházi ingatlanok árát, bérleti díjat sem akart fizetni. Igaz, a kérdés megoldható ingatlancserével, de a Nefmitől még nem kaptunk értékbecslést a három színházról. Valószínű, e három teátrum épületeinek értéke összesen nem éri el a tíz éve felújított, nagy nézőterű Operettszínház értékét. A Pesti Magyar lelakott, adóssággal terhelt, a Játékszín, a Kamaraszínház kicsi. Gond az is, ki tudja a teátrumok további működésének feltételeit garantálni. Szükséges, de nem elégséges feltétele a színházak átvételének, hogy valamennyi fővárosi fenntartású színház az előadóművészeti törvény szerinti kiemelt kategóriába kerüljön. Mindez azért nem elégséges feltétel, mert számításaink szerint kevesebb lesz a fővárosi színházak állami támogatása, szükséges lesz további kiegészítő támogatás, aminek forrását viszont nem látjuk. Igaz, utóbbi hiányában is át lehet venni a színházakat, de ugyanazzal a mozdulattal be is lehet zárni őket, mert nem lesz elég pénz a működtetésükre. Bár a Nefmitől nem kaptunk adatokat arról, hogy a Kamara, a Játékszín és a Pesti Magyar mekkora támogatást kap vagy kapott a tárcától, és milyen pénzügyi lehetőségeik vannak, valószínű, a fővárosnak annál a támogatási összegnél többet kellene fordítania e három színházra, mint amennyit jelenleg képes biztosítani együttesen az Operettre és a Trafóra" - árulta el Csomós Miklós, aki szerint reális a veszély, hogy ezek az intézmények akár be is zárhatnak.
"Egy fokkal jobb a teljes bizonytalanságnál"
"A közszolgáltatási szerződés, mint amilyet a főváros például a Merlin Színházzal kötött, egy kulturális intézmény életében csak egy fokkal jobb a teljes létbizonytalanságnál. Egy ilyen szerződés teszi lehetővé, hogy egy művészeti együttes - a főváros felé vállalt feladatokat teljesítve - számíthasson bizonyos állami támogatásokra, különböző pályázati forrásokra mint regisztrált színház vagy zenekar. Nem szeretnék riogatni: ám ha a főváros pénzügyi helyzete még rosszabb lesz, minden jó szándékunk ellenére a Merlinnel kötött közszolgáltatási szerződés is veszélybe kerül, hasonlóan a Budapesti Fesztiválzenekar támogatásához. Igaz, egy színház közszolgáltatási szerződés nélkül is működhet" - közölte Csomós Miklós.
Vezetőváltásokról
Az utóbbi idők vezetői pályázatairól is szólt. Úgy vélte a Centrál, a Madách, az Örkény, a Radnóti és a Katona József Színház esetében nem volt probléma, a Thália és a Mikroszkóp összevonása, az új vezető, Bereményi Géza személye ellen sem volt kifogás. "A József Attila Színháznál kényszerű csere történt az igazgatói poszton. Bár Horgas Péter pályázata szakmailag erősebb volt, mint a szakmai bizottság által második helyre sorolt Nemcsák Károlyé, Horgas koncepciója pénzügyileg megvalósíthatatlan lett volna, míg Nemcsák megbízhatóbb működést vázolt fel. A Trafónál Szabó György igazgatói megbízatását korábban egy évvel meghosszabbítottuk, hogy lehetővé tegyük, a vezetői pályázatot már új fenntartóként a Nefmi írhassa ki. Mivel erre még várni kell, e feladat a fővárosé maradt. A szakmai bizottság többsége Bozsik Yvette pályázatát támogatta. Érdekes módon azok a szakmai körök, amelyek Dörner György kinevezését az Új Színház élére ellenzik, ez esetben arra akarták rávenni Tarlós István főpolgármestert, hogy a szakmai bizottság ajánlása ellenében a korábbi vezetőt nevezze ki újra. Dörner vezetői pályázatát lehet kritikával illetni, de a benne rejlő lehetőségek miatt - magyar drámák és külföldi klasszikusok bemutatása - támogatta azt a főpolgármester úr. Dörner György az utóbbi évtizedekben a perifériára került a színházi szakmán belül, ha ennek politikai okai vannak, az helytelen. A művészeket nem szabad a politikai szimpátiájuk alapján megítélni, amiatt őket félreállítani. Nem foglalkozunk a fővárosi színházak vezetőinek világnézetével, de azért nem gondolnám, hogy mindegyikük elkötelezett jobboldali volna. Angliában, Franciaországban, Németországban sem firtatják, hogy egy színházvezető szélsőbalos vagy maoista elveket vall-e" - indokolt Csomós.
Forrás: Magyar Nemzet
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.