"Megpróbálkoznánk egy sütödével" - Interjút adott Dörner György

Kifejezetten magyar problémákat akarunk felmutatni, olyanokat, amelyek az egész nemzetet érintik - fogalmazza meg művészeti ars poeticáját az Új Színház igazgatója. Dörner György az új műsorterv mellett a Brüsszelig elhangzó botrányokról, a hagyományos színjátszásról és Csurka István örökségéről is beszélt a Demokratának.

A Demokrata interjújából:

"Az emberek lelkében voltak kisebbfajta felindulások"

“Az emberek lelkében voltak kisebbfajta felindulások, amik kívülről annyira nem látszódtak, és a megérkezésünkre szépen el is múltak. Megtörtént a színészek szerződtetése is, és lám, nem ürült ki az Új Színház, mint ahogyan azt az előzetes sajtóinformációk gondolni engedték. Én pedig mindenkinek elmondtam, hogy számítok rá, és március végéig megkapják a jövő évad szereposztásait.(…) Pokorny Liának lejárt a még az előző vezetéssel kötött szerződése, Gáspár Sándor pedig biztosan elmegy, de ezt a szándékát írásban felém még nem jelezte, így én őt egyelőre a társulat teljes jogú tagjának tekintem” – fogalmazott az új igazgató a lapnak. A kérdésre Galkó Balázst kirúgta-e úgy felelt: “Galkó Balázst? Ugyan már”.

Az első bemutató kapcsán elmondta, Kodolányi János Földindulását Csurka István javaslatára teszik közzé. “ Egyrészt mert megérdemli, másrészt mert ez a mű a legfontosabb problémáról szól, arról, hogy utódok nélkül nem tervezhető a jövő. Lehet itt hosszú távú, közép távú, rövid távú tervekről beszélni a legbriliánsabb módon, ha nem születik ember, aki mindezt kivitelezze, majd a gyümölcsét élvezze. Ennél a magyarság egésze számára kézzelfoghatóbb és fájóbb mondanivaló nem is készülhetne az Új Színházban” – magyarázta Dörner György, aki szeretné, ha a művészek látnák, mit hogyan szeretnének játszatni.

"Már az egyszerűség nem is olyan egyszerű"

“Egyszerűen. De ma már az egyszerűség nem is olyan egyszerű, mint hinnénk. Lehet mondani persze, hogy ez egy divatjamúlt, idejétmúlt elgondolás, de én akkor is hagyományos, konzervatív módon képzelem el a különböző darabok színpadra állítását. Hogy azok a nézőnek elsősorban az érzelmeit mozgassák meg, nem úgy, mint egy reklám, ami a látáson keresztül csak az agy egyik részét ingerli. Az emóciókra szeretnék hatni, mert az embernek sírni kell, mert az ember ilyen: zokog, nevet, szánakozik, drukkol, izgul és természetesen rácsodálkozik dolgokra. Ezt a fajta játékstílust viszont a mai színészek nagy része - főleg a fiatalabbak - nem biztos, hogy ismerik” – fejtette ki Dörner, aki szerint az ifjabbak a kísérletinek vagy alternatívnak nevezett darabokra, színjátszásra szocializálódtak.

“Fontos lenne, hogy egy hagyományosabb színjátszásból is legyen lenyomat az ember lelkében - amit természetesen fiatalon mindenki fel akar rúgni. Régen én magam is lázadtam a fönnálló színházi stílus és struktúra ellen, de azért megmaradt bennem néhány nagyon jó színházi élmény a hetvenes évekből, például Illyés Gyula Kegyence Vámos László rendezésében. Ez egy nagyon jó előadás lenne a mai nap is, pedig nagyon szerény díszlettel, egyszerű eszközökkel dolgoztak, mindenféle hókuszpókusz nélkül. Ez utóbbi is kell persze, rengeteg színház megcsinálja. Nekünk viszont nem ez a dolgunk, mi egy más színház vagyunk. Kifejezetten magyar problémákat akarunk felmutatni, olyanokat, amelyek az egész nemzetet érintik. Mert az egyéni konfliktusokkal rengeteg játszóhely foglalkozik, mi a magyarból haladnánk az egyetemes felé, és nem fordítva. Bár az is igaz, hogy abban az utcában, ahol négy rövidáruüzlet megél, talán hasznot hozna még egy ötödik is, mi most mégis inkább megpróbálkoznánk egy sütödével” – jelentette ki Dörner György, aki hozzátette idővel azért biztosan elő fognak venni klasszikusokat.

Gondolkodnak új színészekben

Arra, hogy gondolkodnak-e új színészekben igennel felelt. “A Földindulás két főszereplője, Böbék és Böbékné Koncz Gábor és Bordán Irén lesz, de gondolkodunk többek közt Szakács Tiborban és Koncz Andreában, illetve a Mert a mamának így jó című előadásban Gergor Bernadett játszik majd. És szeretnénk idehozni egy olyan fiatal férfi színészt is, aki nemcsak sok mindenre képes, hanem már a megjelenésében is valamiféle tartalmat képvisel. Ebből szerintem ma nagy hiány van a szakmában, pedig a lázadó huszonévest nem játszhatja el egy középkorú színész” – mondta Dörner György, aki azt is elárulta, a színházban már régóta működő színészképző Stúdióról tárgyalásokat folytatnak, mert szükségük van a fiatalokra. “Nem is értem, miért kellett őket ilyen helyzetbe hozni. (…) A hazugság nem ismer határokat. Lehet-e véletlen, hogy a Keleti István Művészeti Iskolával az előző vezetés éppen februárban bontotta fel a szerződését, pontosan a mi érkezésünkre időzítve? De ezek csak pitiánerségek, kisszerű emberi gyarlóságok, amiket talán még a Jóisten is meg fog bocsátani. Most csak nekünk nehezítették meg a dolgunkat, és valószínűleg ez is volt a cél: hogy feltornyozzák elénk a megoldhatatlannak látszó feladatokat. Nem baj, szépen megoldjuk majd ezt is, ahogyan a szerzői jogokkal kapcsolatos vitákat is” – közölte az igazgató.

Drámaíró pályázatot hirdetnek

“Rengeteg olyan darab és film készült már a közelmúltban is, ami a valóságot mutatja be, de mindig csak lent, a csőlakók, a lecsúszottak, a világ szegényei, a külvárosiak, a kosz, a pénztelenség szintjén. Ugyanakkor a mai királydrámák nem születtek meg, senki nem beszél azokról, akik ezt a nagy-nagy szegénységet okozták ott fent, az uralkodók szintjén. Ezért is fogunk majd egy drámaíró-pályázatot hirdetni, ami erről a magyar felső rétegről szólna, az ország sorsának irányítóiról” – részletezte terveit Dörner.

Arról is szót ejtett, hogy vajon törekvések találkoznak-e a közönség igényeivel: “Egy biztos: az Európai Parlament már foglalkozott velünk, amit más hazai színház nemigen tud elmondani magáról. Persze jobban örültem volna, ha egy fergeteges előadás kapcsán teszik ezt, és pozitív előjellel, de hát ahogyan mondani szokták, a negatív reklám is reklám”.

Megviselték a támadások

Elárulta, hogy megviselték a támadások. “Azt gondoltam persze, hogy lesz majd valami habverés, de arra azért nem számítottam, hogy egészen Brüsszelig, sőt még a tenger túloldalára is elhangzik. És hát voltak a magyar történelemben olyan időszakok, ahol ilyen vádakért, amivel most engem illetnek, halálra is ítéltek embereket. Pedig nem ártana egy picikét csínján bánni a szavakkal, hiszen ha olyan hatásfokkal nem is dolgoznak már a vádaskodók, mint az ötvenes években, mégis súlyos károkat okoznak - nemcsak nekem, hanem az egész országnak. És erre semmi szükség nincsen. Egyébként könnyen megfigyelhető volt, hogy ez az Új Színházas kinevezéssel kapcsolatos vádaskodás nagyjából párhuzamosan haladt az egész ország megvádolásával. De, amióta láttam a rólunk szóló közvetítést az Európai Parlamentből, minden tiszteletem a magyar kormányé, sőt, ez alapján azt kell mondanom, hogy mi itt fényévekre vagyunk Európa előtt” - szögezte le a frissen kinevezett igazgató.

"Minden döntés politikai döntés"

Úgy látja, minden döntés politikai döntés. “De a politika egy demokráciában úgy néz ki, hogy a népakarat négyévenként megváltoztatható. Vele szemben pedig nem érdemes menni, ha az ember ezt találta ki egy állam működési formájának. Természetesen, amikor önérdek ütközik a közérdekkel, illetőleg a demokráciával, az, aki helyzetben van, acsarkodik és ordibál. Aki soha nincs helyzetben, sosem tudja ezt megtenni, legyen akár egy világraszóló tehetség, vagy a legnagyobb igazsággal bíró ember. Arról nem is beszélve, hogy én nem az önjelölt, egyfajta ízlést követő szakmának, nem az utcaseprőnek és nem is a pékeknek írtam a pályázatomat, hanem annak, aki hivatott arra, hogy felelősséggel döntsön. Minden más hiba lett volna. Egyébként voltak már más próbálkozásaim is, például előző évben Pécsett, ahol alulmaradtam. Nagy tanulság volt. De a nyertesnek gratuláltam, és nem kezdtem el acsarkodni rá. Sajnos az én esetemben ez nem így működött, pedig elegánsabb lett volna, ha nemtelen vádak helyett kézfogásokat kapok” – nyilatkozta Dörner György.

Csurkáról és arról, amit nem mernek kimondani

“Ezt a színházat én most is Csurka Istvánnal képzelem el, e tekintetben semmi nem változott. Ő egyébként sem lett volna alkalmazásában, szellemi társként vett volna részt a munkánkban. És ez most már így is marad: szellemi társként él tovább, akár a drámáin keresztül is. Mert úgy lehet a leginkább életben tartani, ha minél több színház játszik Csurka-darabokat, főleg, mert ezek egy még ma is tartó korszak lenyomatai. És persze lehet mondani, ahogyan én is olvastam egy jeles nyilatkozatban, hogy talán már nem is olyan frissek, inkább avíttasak ezek a művek, és talán már a közönséget sem érdeklik. Én viszont ennek éppen az ellenkezőjét gondolom. A Karinthy Színházban például nem is olyan régen mutatták be az Eredeti helyszínt, ami úgy hajaz tökéletesen a mára, hogy egy grammot nem kellett változtatni rajta. És persze azt is tudni kell, hogy a Csurka-darabok színészi szempontból is kiválóak, fürödni lehet bennük a jobbnál jobb szerepekben. Ezért is sérelmezem nagyon, hogy azok, akik azelőtt óriási sikereket arattak Csurka-drámákban, elhallgatják, kínosan titkolják mindezt, amikor a nagy alakításaikról kérdezik őket. Pedig nem kellene félni kimondani Csurka István nevét. De tudja, mi a szörnyű? Hogy még én sem merek kimondani sok mindent. Például a rendezők nevét. Mert ők még mindig félnek vállalni engem. Az egzisztenciális rettegés pedig nagy úr. Így természetes, hogy respektálom a kérésüket. Már csak azért is, mert tudom, hogy idővel büszkén beszélhetnek majd az Új Színházban végzett munkájukról.” – fogalmazott a színész-rendező.

Forrás: Demokrata