Sokan kérdezték az elmúlt időszakban: mi értelme van a színházigazgatói pályázatnak, ha a döntésben úgysem a szakmai érvek a mérvadóak? Mi lenne az ideális, transzparens pályáztatási módszer? Erről nyilatkozott többek közt Csizmadia Tibor, a Magyar Színházi Társaság elnöke a Nol.hu-nak.
A Magyar Színházi Társaság elnöke, Csizmadia Tibor a legnagyobb problémát abban látja, hogy a fenntartóknak általában fogalmuk sincs arról, mit várnak a színházuktól. Erre jó példa volt pár éve a szolnoki eset. Ott sem az volt a gond, hogy Balázs Péter kinevezését ellenezte a szakma, hanem hogy a kiírás progresszív színházról, az elődök által elindított út folytatásáról szólt. Erre azonban sem a színészrendező dolgozata, sem a megvalósítás nem utalt.
Az elnök egyébként úgy véli, a fenntartó nem feltétlenül tudja előre, ki lesz a befutó, erről inkább a pályázati procedúra közepén, a tárgyalások alatt dönt.
A másik nagy probléma az lehet, hogy az úgynevezett szakmai javaslattevő bizottságba - az előadó-művészeti törvény szerint - négy szakmai delegált és öt "egyéb" ember kerül: a helyi önkormányzat és a minisztérium képviselői, a színházszakszervezetének és közalkalmazotti tanácsának tagjai. Ezt függetlennek semmiképpen sem lehet mondani, inkább predesztináltnak. A törvény módosításával ez annyiban változott: a szakembereket a miniszter által felkért színházi bizottság delegálja, tehát ez sem politikától mentes.
Csizmadia Tibor (fotó: 168 óra.hu)
Csizmadia szerint olyan független színházi szakmai bizottságot kellene felkérni, amelyik csak kérdezi a jelölteket, mondjuk a fenntartó humánpolitikai osztályának jelenlétében. A válaszok nyomán pedig az önkormányzat említett osztálya javasolhatna jelöltet a képviselő-testületnek.
Arra a felvetésre, hogyan lehetne független bizottságot összehozni, hiszen - tisztelet a kivételnek - eddig is egymásról szavaztak a színigazgatók, Csizmadia azt válaszolta: ez gyakorlatilag lényegtelen, hiszen nem lennének döntési pozícióban. Ők olyan szakemberek, akik tudnak célirányosan kérdezni. Volt erre példaértékű eset a tatabányai Jászai Mari Színháznál, bár nem a mostani direktorválasztáson, hanem az eggyel korábbi esetében.
A Népszabadság munkatársa, Szemere Kati arról is kérdezte Csizmadiát, hogy már másodszorra nem tudtak igazgatót kinevezni Székesfehérváron. Az elnök ezt nem szakmai kérdésnek tartja, hanem a helyi és az országos politika csatájának. Mert hiába lokálpatrióták a vidéki polgármesterek, kettős kötődésűek, akik egyben országgyűlési képviselők is.
Tizenhárom évig vezette Szabó György a nemzetközileg is elismert Trafót. Szabó, akit nyártól Bozsik Yvette követ ezen a poszton, sokat járt külföldön, belelátott több ország pályáztatási szisztémájába. - A francia és kanadai rendszer szerint lenne érdemes az intézmények önállóságát átértelmezni - mondja. A budapestiszínházak például nonprofit kft.-ként működnek, mindegyiknek évről évre változik a költségvetése. Ez a tervezhetőséget teljesen lehetetlenné teszi. Szabó azt javasolja, a fenntartó kössön három-ötéves szerződéseket, és kaphasson hangsúlyosabb szerepet az intézmények felügyelőbizottsága.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.