Kepes Andrást látja vendégül a Maladype

Balázs Zoltán rendező és Kozma András dramaturg a február 26-i Szabad Akadémián a „kommunikációs értékeink” témakörébe kalauzolja a résztvevőket. Az Akadémia 12 órakor kezdődik és -19 óráig tart. Vendégük, ez alkalommal, Kepes András lesz.

"Nem tehetem meg, hogy úgy fessek tájképet, hogy közben nem veszek tudomást arról, ami körülöttem zajlik." 
Oskar Kokoschka
A Maladype Színház, 2010 októberétől, ennek a mottónak a jegyében indította útjára új, „Szabad Akadémia”címet viselő előadássorozatát, mely mindenféle akadémikusságtól mentesen szeretné vizsgálni látszat és valóság állandó helycseréjét a (színház)művészetben. Ebben az egész évadot átölelő sorozatukban azokra számítanak, akik kíváncsiak a színház közösség- és tudatformáló erejére, az alkotógondolat teremtő-aktusára, a felesleges részletektől megtisztított emberi reakciókra és a tiszta, világos impulzusokra. Tervezett témáik és kapcsolódó programjaik, nyilvános párbeszédek formájában, alkalmat teremthetnek mindannyiunk számára, hogy kicseréljük gondolatainkat, hogy beszéljünk önmagunkról és a világról, és új tartalmakat, új azonosságokat találjunk a színházi valóság számunkra még ismeretlen fogalmaiban.

Kepesről röviden

Kepes András a magyar szellemi élet, televíziós újságírás egyik kiemelkedő egyénisége műsorszerkesztő és tanár, az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett magyar-esztétika szakos diplomát. Posztgraduális tanulmányokat folytatott az Amerikai Egyesült Államokban, a Syracuse-i és a Stanford Egyetemen. Doktori fokozatát a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerezte. 1985-ben elnyerte a kaliforniai Stanford Egyetem nemzetközi ösztöndíját, majd meghívták Fulbright kutató-tanárnak a New York Egyetemre. Számos más amerikai egyetemen is tartott előadást. Első cikkei 17 éves korában jelentek meg. Nevéhez fűződik a Magyar Rádió Gondolatjel című műsorának elindítása. 

kepesandrasA Magyar Televízió Stúdió ’80 című magazinjának alapító-főszerkesztőhelyettese és egyik műsorvezetője volt. Számos rangos nemzetközi kulturális eseményről tudósított. Az ő mikrofonja előtt szólaltak meg először világsztárok a magyar képernyőn. Igényessége, felkészültsége, nyitottsága, őszintesége a közszolgálati televízió és a kereskedelmi csatornák egyik legsikeresebb alkotójává emelte: az Apropó, a Desszert, a Világfalu, a Különös történetek csak néhány a műsorai közül. Nagysikerű tévéműsora, a Desszert évekig a legnézettebb műsorok egyike volt. Így ír a Desszertről egyik könyve előszavában: "Eleinte főként olyanokat invitáltam az asztal köré, akik egyébként aligha vacsoráztak volna együtt, mert különböző társadalmi rétegekből, kultúrából érkeztek vagy annyira különböző volt a világképük. Így került egymás mellé belügyminiszter és szemetes, konzervatív kanonok és liberális szociológus. Arra voltam kíváncsi, képesek vagyunk-e, a vállalt különbségek ellenére, szót érteni egymással, megtalálni azt, ami közös".
Jelenleg visszavonult a rendszeres szerepléstől, kizárólag igényes tv-sorozatokat készít és könyveket ír és tanít. A Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola dékánja.

Gondolatok Kepes Andrástól

1. Naponta általában egyszer ébredek fel, legfeljebb kétszer, a tükör előtt is aránylag keveset időzök… Fene tudja, gyerekkoromban koravén voltam, most meg úgy tűnik későfiatal vagyok, de tény, hogy valóban nem törődtem bele a koromba…

- Mindig úgy éreztem, hogy, ha a feleségem szeretne gyereket, akkor én is szeretnék. Ha kettőt, akkor kettőt. Könnyű kiszámolni, három házasságnál az hat gyerek.

2. Én, mint én nem vagyok annyira érdekes önmagam számára, ugyanakkor meg az ember minden figurába bele írja magát. (...) Mindig megvolt bennem az igény az elmélyülésre. Hogy végiggondoljam, hogy kifejtsem, ha valami nem tetszik, kihúzzam, újraírjam. Egy riport-, vagy egy dokumentumfilmben nem tudsz belenyúlni a történetbe, miközben gyakran azt gondolod, hogy a másik ember életét jobban tudnád alakítani az agyadban, mint ahogy az valójában történt. Bosszantott a tehetetlenség, és úgy éreztem, egyszerűbb dolgom van, ha fikciót írok.

3. Valahol olvastam a múltkor egy álláshirdetést, ami körülbelül így hangzott: „17 éves médiadizájner 8 éves szakmai tapasztalattal álláslehetőséget keres.” Erről szól a világ. A kilenc éves kisgyerek már ott ül a számítógép előtt, és szinte mindent tud róla.

4. A szórakoztatás már az ókor óta népszerűbb volt, mint a magvas gondolatok. Sokkal több ember ment el az arénába megnézni, hogyan tépik szét az oroszlánok a gladiátorokat, mint ahányan elmentek a kőszínházba megnézni egy drámát. Ez a fajta különállás nyilván megmarad, a felszínes szórakoztatás továbbra is a kereskedelmi televíziók vadászterülete lesz.

5. Azt tudni kell, hogy akkor még olyan írók dolgoztak Hollywoodban, mint Thomas Mann vagy Brecht, és ő nevetve azt felelte, hogy „az írók és a színházi emberek mindig lenézték minket, filmeseket, de szerencsére közben feltalálták a televíziót, így most már nekünk is van, akiket lenézhetünk”. Mindegyik műfajban van jó és gyenge alkotás. Egy kereskedelmi termék is lehet értékközpontú. Nem véletlen, hogy a szakma legnagyobbjai, mint mondjuk Fellini, kitűnő reklámfilmeket készítettek, a legkiválóbb operatőrök, képzőművészek egyaránt dolgoznak művészeti és kereskedelmi területen.

6. Vitát nem kell provokálni, tele vagyunk vitákkal. Én mindig azt provokálom, hogy próbáljunk a másik fejével is gondolkodni. Erről szólt a Desszert.

7. Ha az ember végignézi a különböző civilizációkat az ókortól napjainkig, akkor azt találja, hogy azok a civilizációk tudtak megerősödni, amelyek nyitottak voltak másfajta kultúrákra, vallásokra, gondolkodásmódokra, befogadtak különböző embertípusokat, és egy nagy közös kohóban megpróbáltak összeolvadni, és együtt élni. Németország például egy zárt kultúrának tűnt, de azóta vált gazdasági nagyhatalommá, mióta nyitottak a világra. Ugyanez áll az amerikai gazdaságra is, ami most ugyan – más okból – válságban van. A dél-amerikai kultúrák közül az egyik legerősebb az argentin, ahol a kamaszkoromat töltöttem. Erre szintén jellemző volt a befogadás. A magyar kultúra szintén alapvetően befogadó, csak mi magyarok nem vagyunk néha azok.