2012. március 8-9-én a Szabadkai Kosztolányi Dezső Színház vendégszerepel a József Attila Színházban. 8-án Tolnai Szabolcs: Éljen a szerelem! című darabját, 9-én pedig Béres Márta "One-girl show"-ját láthatja a fővárosi publikum.
Az Éljen a szerelem!ről
Az Éljen a szerelem! az Osztrák–Magyar Monarchia végóráinak korába viszi vissza nézőjét. Miloš Crnjanski drámaszövege, Rilke versei, és Csáth Géza novellái a Csárdáskirálynő dallamaival keverednek, próbára téve kulturális emlékezetünket.
Tolnai Szabolcs a darabról:
„Az előadás a valamikori szabadkai színháznak és egyáltalán a Színháznak, a valamikori operettek cukormázas, hamisan csillogó világának és színészeinek állítana emléket. A szereplők már csak a régi szerepek árnyképei – becketti véglények, a csendben emlékek kavarognak, előadás- és szerepfoszlányok, az operett világából. Találkozás az ürességgel a sötét űrben, kutatunk egy emlék, egy tánc, egy szín, egy kacaj után.
A kérdések melyekre a választ keressük – az idő múlása, az ember rendeltetése, helyzete, sorsa a Mindenségben, hívó szavára figyel-e valaki a múlandóságon túl? Mi az, ami a maradandóan a mienk e földi létben, mi marad más, mint ahogy a görög sztéléken egy-egy lágy emberi mozdulat vagy hang, halk fuvalom… kik élik teljesebben, az átlagosnál intenzívebben az emberi életet; a szerelem mint a teljesebb lét elérésének eszköze, egyik lehetősége; élet és halál összefüggése ebben a teljességben… Viszont a szerelemben valami ősi, az egyéntől szinte független »rémület tör ránk«…Mert »Iszonyú minden angyal«.”
Tolnai Szabolcs: Éljen a szerelem!
Béres Márta One-girl Showjáról
Béres Márta szólóelőadása egy csodálatos vajdasági színésznő életének mozaikképeit tárja elénk. Reális és szürreális, vagány és üde színfoltja a Kosztolányi Dezső Színház repertoárjának – egy szerethető, izgalmas utazás a túlzások és realitások talaján.
Béres Márta az előadásról:
„Nincs izgalmasabb, mint egy emberi történet, egy ember élete. Bárkié. Azt mondják, mindenki a saját regényét írja. Miért kellene extrém életeket venni példának, amikor mindenki élete egy hihetetlen történet, amit érdemes meghallgatni? (…) Nagy levegőt kell venni és… Nagyon jó pillanat, amikor megérzed, hogy nincs mitől félned, mert akik ott vannak, ugyanolyan emberek, mint amilyen te vagy. Hasonló félelmekkel, hasonló örömökkel… Egyébként a színpad, mivel feljebb van, azt sugallhatja, hogy az odafönn egy külön világ. De mi van, hogy ha átnézel a rivaldán? Nem olyan borzasztó az, nem olyan félelmetes dolog.” (Béres Márta, Magyar Szó)