Elsötétítés Miskolcon

Újabb Spiró-dráma bemutatójára került sor a Miskolci Nemzeti Színházban szerdán: Spiró György Elsötétítés című színművét Bozóki Mara díszletében és jelmezeiben, Korognai Károly rendezésében láthatja a közönség. A darab ősbemutatóját 2002-ben tartották a Pesti Színházban. A dráma sikerét jelzi, hogy még ugyanebben az évben bemutatták a Pécsi Nemzeti Színházban is, majd a szegedi Pinceszínházban, és németre fordítva Bécsben is nagy sikerrel játszották.

Darabtörténet

A történet 1941 nyarán kezdődik, azon a júliusi napon, amikor közzéteszik a lapok a harmadik zsidótörvényt. A főszereplő férfi zsidó származású, a felesége keresztény, és van egy gyerekük, aki ettől a naptól kezdve megbélyegzett félzsidó. A gyermekét féltő apa ésszerűnek látszó tervet gondol ki: elválik feleségétől, aki így házasságot köthet egykori keresztény rajongójával, aki majd adoptálja a kislányt. Az asszonyt megdöbbenti férje javaslata. Úgy érzi, kész tények elé állították és elárulták. A szerelem a nézők szeme láttára alakul át zsigeri gyűlöletté.
„A felvilágosodásból elsötétülés lett. Szabadság, egyenlőség, testvériség – ez a hármasság meg volt hirdetve, aztán radikálisan vissza lett vonva, és ez a helyzet kedvez az ordas indulatok elszabadulásának...” – írja kíméletlen éleslátással Spiró György.

Spiró György a drámaírásról

Kiből lesz drámaíró?

„Édesanyám színésznő volt, de születésem után már nem ment vissza a színpadra. Elmondhatom, hogy nem szerencsés, ha valakinek színésznő az anyja. Mert a színészek nemcsak este, a színpadon színészek, hanem mindig és mindenhol, és még akkor is, ha már nem játszanak. Szóval ő inkább elriaszthatott volna a színháztól. Osztályfőnököm és magyartanárom, Bada tanár úr folyamatosan lebeszélt az írásról, mert tehetségtelennek tartott. Igaza is volt. Beadott kis írásaimra ilyeneket írt: „jó igyekezet”, „ujjgyakorlat”, és azt javasolta: „Legyél te csak mérnök, mint az apád!” Ráadásul zeneszerző szerettem volna lenni. Ahhoz pedig zongorázni kell, de nekünk arra nem volt pénzünk, így csak hegedülni tanulhattam. Tizenhat éves lehettem, amikor egy barátommal a Margitszigeten sétáltunk, és latolgattuk miféle művész lehetne belőlem: a lírához tehetség kell, egy regényt végigolvasni is nehéz, nemhogy megírni. Maradt a dráma.”

Radnóti és „Önkényi”

„A ’70-es évek elején történt, úgy huszonkét éves lehettem. Már volt két drámám, egy leányzó pedig elvitte őket Radnóti Zsuzsához, a Vígszínház dramaturgjához. Tetszettek neki az írások, és nagyon szeretett volna engem „felfedezni”. A török időkben játszódó Balassi Menyhárt címszereplője arról volt nevezetes, hogy hol a Habsburg császárt, hol az erdélyi fejedelmet árulta el, és az árulás díjaként tarthatta meg a birtokát, miközben az ország tönkrement. Ez a témaválasztás a kádári konszolidáció idején nem volt szerencsés. A másik darab, a Hannibál nagyon tetszett Horvai Istvánnak, a Víg rendezőjének, de azt mondta, nem lehet bemutatni, mert mindenki tudja, hogy Róma az Egyesült Államok, amely legyőzi Karthágót, vagyis a Szovjetuniót. Én persze ártatlan képet vágtam, és úgy tettem, mintha erre nem is gondoltam volna… És lám, jóval később, még igazam is lett. Radnóti Zsuzsa ezek után sem engedett el, és más írásokat kért tőlem azzal, hogy megmutathatja-e azokat a férjének. Fogalmam nem volt róla, ki a férje. Egyszer csengett a telefon, és anyám mondja, hogy valami „Önkényi” keres. A telefonáló Örkény István volt, aki bevitte írásaimat az Új Írás szerkesztőségébe. Így jelent meg az első novellám.”

Dráma vagy darab?

„Ifjúkoromban sokféle elméletet gyártottam, és akkor tettem ezt a különbségtételt: a dráma az irodalmilag nemes anyag, amit a színház nem tud eljátszani a maga korában, a darab viszont játszható. Ez tehát nem értékítélet volt. Aztán később mondtam azt – és ezt ma is fenntartom –, hogy a dráma megkövült színház. A szerzők ugyanis olyan darabokat írnak, amilyen színházi világba és formába – a gyerekkori élményektől fogva – belenőttek, és azt akarják, hogy a színházak elő is adják a műveiket. Ezért minden darab tükrözi a kor színházi állapotát, és értő szemmel kiolvasható belőle, milyen volt megírásakor a színház ízlése, technikája, technológiája, a színészi játék módja…”

Az író felelőssége

„Az Esti műsor kétszer is megbukott, egyszer a Nemzetiben, egyszer Békéscsabán. Elképesztő terhet pakoltam rá a színészekre, amit akkor még nem tudtam. A darab arról szólt, hogy egy házaspár vacsorára megy a szomszéd házaspárhoz. Egy ideig semmi sem történik, csak úgy vannak, beszélgetnek, aztán bekapcsolják a tévét, és ott a színpadon fél nyolckor elkezdték nézni az aznapi híradót. A színészeknek – ahogyan az otthon lenni szokott – kommentálniuk kellett a híreket, de azt nem mondhatták, hogy menjetek a kurva anyátokba, szemét kommunisták, bár életszerű lett volna. Ne feledjük, 1982-ben jártunk, a Kádár-kor kellős közepén. Szóval ez sem volt könnyű. De ennél is nehezebb volt a semmit eljátszaniuk. Ehhez ugyanis olyan színpadi jelenlétre lett volna szükségük, amilyet csak a német és az orosz színészek tudnak, a magyarok meg nem. Ez nem tehetség kérdése, hanem a hagyományé. A magyar színész kétféle hagyományból táplálkozik: a naturalizmusból és az operettből. A két bukás rádöbbentett: íróként nem tehetem meg a színésszel, hogy olyan helyzetbe kényszerítsem, amit nem tud megoldani.”

Színészre szabni

„A színészek segítik az írót. Munka közben lelki színpadomon hallom a hangjukat, látom az arcukat. A nagy színészek pedig valójában archetípusok, és ha archetípusra írok szerepet, nagyot nem tévedhetek, mert az valóban létezik. Így írtam a Csirkefejet Gobbi Hildára. Major Tamás pedig megkért, hogy Az ikszekből írjam meg neki Bogusławski szerepét, így lett a regényből Az imposztor című dráma, amelyet a budapesti Katona József Színház mutatott be. Írás közben magamban kiosztottam a szerepeket. Amikor Zsámbéki Gábor igazgatóval megbeszéltük a szereposztást, kiderült, hogy az egy kivétellel azonos az enyémmel. És azt az egyet végül meg is bánta.”

2009, szeptember 21-én, a Magyar Dráma Napján Jenei László beszélgetett Spiró Györggyel a Miskolci Nemzeti Színházban.

A szöveg ennek a beszélgetésnek a rövidített, szerkesztett változata.

ELSÖTÉTÍTÉS
színmű

Férfi - KOROGNAI KÁROLY
Nő - SZIRBIK BERNADETT
Barát - CSERVENÁK VILMOS
Apa - SZEGEDI DEZSŐ Jászai-díjas
Fiú - KRISTON MILÁN

Játéktér-Jelmeztervező: BOZÓKI MARA
Szcenikus: PINDUR ISTVÁN
Dramaturg: KOROGNAI KÁROLY
Színpadmester: SZOBONYA FERDINÁND
Súgó: BÍRÓ KLÁRA
Rendezőasszisztens-Ügyelő: KRISTON SZABOLCS
Rendező: KOROGNAI KÁROLY

Bemutató előadás:
2012. február 22.
Miskolci Nemzeti Színház
Játékszín

Forrás: Miskolci Nemzeti Színház