Kocsis Gergely: kevésbé érzem magam biztonságban

A Katona József Színház művésze a magamutogatás egyre csökkenő vágyáról, a színházak fenyegetettségéről is mesélt a Magyar Narancsnak.

“Valóban sok pipogya figurát játszottam már - lehetséges, hogy az alkatom hív valami ilyesmit. Szeretném hinni, hogy amilyen én vagyok, az nem egyenlő a pipogyasággal, de kétségtelen, hogy nem sugárzok üvöltő magabiztosságot magamból. Sokszor nem tudom, merre tovább, és olyankor inkább figyelek. Ez talán egészséges kételkedés, de hogy aztán ebbe ki mit lát bele” – mondta Kocsis Gergely a lapnak.

gergo

Kocsis úgy véli vannak nála mániákusabb színészek. “A pályaválasztás idején akartam ezt igazán megszállott módon. Az ilyen szintű akarás nagy szerencse, függetlenül attól, mit szeretne olyan nagyon elérni az ember. Még akkor is, amikor teljesen reménytelennek tűnt, hogy valaha színész lehetek, egy kicsit örültem, hogy én legalább akarok valami lenni” – emlékezett a Katona József Színház színésze, akit harmadikra vettek fel a Színművészetire, ráadásul úgy, hogy a felvételin áttanácsolták bábszínész szakra. “Természetesen nagyon roszszul esett, meg valamelyest persze kedvemet is szegte, de úgy voltam vele, az a lényeg, hogy az intézmény falain belül lehessek. Szerencsém volt, mert akkoriban még nagyon is volt átjárás, vagy inkább átgondolkodás a színész- és a bábszínészosztály között” – mesélte Kocsis.

“Jellemző, hogy akkor - fiatal, elégedetlen süvölvényként - a "saját hangon megszólalás" volt a vágyam. Nyilván mert képtelen voltam rá. Magamat pedig biztosan nagyon érdekes embernek gondoltam. Pedig nem mindig azok a jó szerepek, amik közel állnak az ember egyéniségéhez, sőt!” – árulta el a színész egy régi interjú kapcsán. Úgy látja belőle annyi az érdekes, ami a színpadon látszik. “Az utóbbi években teljesen kikopott belőlem az a fajta kitárulkozási kedv, ami annak a régi interjúnak az idején még biztosan jelen volt. Talán kezd benőni a fejem lágya. (…) Kezdem egyre kevésbé szeretni az olyan alkalmakat, amikor én Kocsis Gergelyként kiállok, és ott valamit produkálok. Már istenigazából csak szerepekben, előadásokban érzem jól magam. Valamiféle önismétlés és ebből fakadó önunás lett ebből a komédiázásból. Vagy egyre kevésbé érzem magam biztonságban olyan helyzetekben, ahol önmagamként kell állni egy pódiumon” – tette hozzá.

Arról is mesélt, hogy régebben szándékosan kirekesztette a külvilágot, és boldoggá tette, hogy a színházon kívül szinte nem is létezett más a számára. “Most már nem tudok nem figyelni a külvilágra, főleg, hogy az egyre nagyobb befolyással van a színházra, pontosabban fenyegeti annak létét. Ma egy színházban dolgozó ember nem engedheti meg magának, hogy ne tudjon semmit a körülötte zajló eseményekből; muszáj így vagy úgy, de reflektálnia.(…) A pénzmegvonás csak a végső megnyilvánulása ennek a folyamatnak, ami azért bonyolultabb annál, hogy kapunk-e pénzt, vagy sem. Egyre kevésbé vagyunk fontosak - nemcsak a színház, hanem a kultúra úgy általában. Ezt azért nehezen éljük meg” – nyilatkozta Kocsis Gergely.

A teljes interjút a Magyar Narancs nyomtatott számában olvashatják.