Futótűz - Udvaros Dorottyával az Ódryn

Futótűz címmel tartanak bemutatót az Ódry Színpadon pénteken. A kanadai Wajdi Mouwad drámáját először mutatják be Magyarországon, szerepeiben Udvaros Dorottya mellett Gergye Krisztián, Szalontay Tünde, Terhes Sándor, valamint Kerkay Rita és Rada Bálint egyetemi hallgató látható. A produkció Erdeős Anna IV. éves rendező szakos hallgató vizsgamunkája. A premierről Udvaros Dorottya és Erdeős Anna mesélt.

A darabról

A 2002-ben Kanadában kezdődő darab története szerint egy ikerpár az életének utolsó öt évére némaságba burkolódzó anya végrendeletéből megtudja, hogy létezik egy bátyja, akiről nem tudott és halottnak hitt apja is él. Az ikrek anyjuk végakaratát teljesítve nyomozni kezdenek, kívánsága szerint el kell juttatniuk egy-egy levelet apjukhoz és bátyjukhoz, akikről semmit sem tudnak. A jeleket követve mindketten a Közel-Keletre utaznak. Külön-külön, magányosan kell végighaladniuk azon az úton, amely a halott édesanya ismeretlen múltjába vezet. Az ő élete és az azon keresztül elénk táruló évtizedek háborúi át-átszakítják a jelent. A tér- és idősíkok összefolynak, a titkokra folyamatosan fény derül.

Udvaros Dorottya a produkcióról

Udvaros Dorottya a produkció kapcsán elmondta, hogy a szerepet azért vállalta el, mert egy színművészeti egyetemista kérte fel. "Ha szüksége van egy rendezőhallgatónak az én munkámra, akkor azt gondolom, hogy támogatni kell őt" - fogalmazott. Arról szólva, hogy mennyiben más ez a munka, arról beszélt: még inkább betartja a rendező és színész viszonyában a színház klasszikus szabályait. "Számomra nem az a fontos, hogy én itt színészként megvalósítsam önmagamat, hanem az, hogy egy vizsgaelőadás szolgálatába állítsam a tudásomat" - fogalmazott. Szerepéről szólva elmondta, hogy 14 éves korától egészen a haláláig látjuk az általa megformált figurát. Kitért arra, hogy a rendező szcenikailag is egyszerűre és tisztára szeretné fogalmazni a rengeteg helyszínen játszódó, sok szereplőt felsorakoztató történetet. A Libanonon keresztül söprő, családokat szétziláló, életeket elvevő, embereket érzelmileg tönkretevő háborút nagyon egyszerűen kell megjeleníteniük. "Ez egy klasszikus színházi tér, és nekem úgy kéne megjelenítenem szituációkat, mintha közeliben mondanék el egy filmen valamit, ez nagyon nehéz színészileg" - mondta. Udvaros Dorottya szólt arról is: az ember mindig elgondolkozik azon, hogy kell-e egy ilyen szélsőséges háborús szituációban játszódó történettel foglalkozni, hiszen mi most egyfajta biztonságban élünk. Közben ez mindig egy hajszálon múlik, történhet valami semmiség, valahol a világban, amely egyszer csak megszünteti ezt a biztonságot - mutatott rá.
Hozzátette: a jelenlegi gazdasági problémák miatt az emberek a mindennapi kenyerüket érzik veszélyben, ez olyan szituációt jelent, amikor egy gyufaszál elég, hogy robbanjanak a dolgok - erről tehát soha nem lehet eleget beszélni. "Úgy tűnik, hogy az emberiség nincs túl azon, hogy erről beszélni kelljen" - fogalmazott a színésznő.

Erdeős Anna, fotó: Népszabadság

Erdeős Annáról és a Futótűzről:

Hogy lehet egyszerre rendezni, iskolába járni és gyereket nevelni?

Ezt csak az tudja megcsinálni, akinek olyan jó dolga van, mint nekem. A férjem itthon dolgozik, ő mostanában többet tud együtt lenni a kislányunkkal. Bemutató előtt mindig felgyorsul az élet, nehezebb megszervezni a napokat, ráadásul Misi a díszlettervezőm is, és néha be kell jönnie a próbákra. Most például már el kellett volna indulnom itthonról, de várom a váltást.

Este fél 10 van. Most térsz vissza a munkához?

Igen, 11-re be kell érnem az egyetemre, ’lemegyünk egyben’. Még lenne dolgom, Szilágyi Lenkével válogathattunk volna fotókat az előadásról, de Rózára vigyázok. Nem baj, majd e-mailben lebonyolítjuk a dolgot.

Hogy vetted rá Lenkét, hogy fotózzon nektek?

A legtöbb eleme ennek a produkciónak úgy állt össze, hogy telefonáltam, kértem és igent kaptam. Szerintem sokan nagy szívvel segítenek, csak nem kell tartani attól, hogy visszautasítanak.

Mióta van bátoságod kérni?

Azóta, hogy kiszakadtam az otthoni burokból, és elvégeztem Kaposváron a színész szakot. Utána feljöttem Pestre, nem volt munkám, jött a szabadúszás, és a felsimerés, hogy azt éred el, amit magad megépítesz, hogy csak kedvvel lehet elkezdeni bármit, és másoknak is kedvet kell hozzá csinálni. A Spinoza Házban készítettem egy önálló estet Etűdök a NŐről címmel. Miközben készültem a produkcióra kiderült, hogy kéne bele tangóharmónika. Egy zenész ismerősöm megemlítette, hogy Magyarországon a legjobb tangóharmonikás Ernyei László. Fogtam magam, bementem egy órájára, és megkérdeztem, lenne-e kedve együttműködni. Igent mondott, és együtt dolgoztunk. Persze az embernek sokszor nemet is mondanak, de egy nemből is lehet később igen. A Futótűz kapcsán több színésszel kerültem napi kapcsolatba, arról beszéltünk megkapták-e az anyagot, tetszik-e a szöveg, hogy érnek rá, mikor érkeznek vissza a turnéról, próbálnak-e még vagy már. Van, aki végül nem tudott szerepet vállalni a darabban, mégis számít, hogy felvettük a kapcsolatot, hallottunk egymásról, ideig-óráig volt egy közös ügyünk.

A Kaposvári életedben mennyire voltál elszánt?

A Kaposvári időszak nagyon hasonlít az utolsó két gimnáziumi évemre, amikor már tudtam, hogy a színházi érdekel és elkezdtem dolgozni egy cukrászdában, hogy tanulhassak táncolni, énekelni, balettozni. Kaposváron is kialakult a heti rutin, amibe illeszkedett a mozgás, az ének, a mesterség óra, a próba, és a magánélet. Amikor végeztem, a megszokott ritmus eltűnt, ezzel együtt az elszántság is átértelmeződött. Mindennél fontosabbá vált, hogy kezdjek magammal valamit. Nehéz, amikor az embernek el kell adnia magát. Miközben ezzel próbálkoztam, vendéglátóztam is. Annyi tányért és poharat egy élet alatt sem tört még össze senki, mint amennyit én néhány hónap alatt...

Hogy jutott eszedbe, hogy bábrendező szakra jelentkezz?

Ebben a szabadúszós évben rájöttem, hogy jobban érdekel egy előadás egésze, a koncepciótól a színészvezetésen át a dramaturgiáig. Nem arról ábrándoztam, milyen jó lenne játszani, hanem arról, hogy lehet kitalálni egy előadást. Színházrendező szakra szerettem volna jelentkezni, de megnyugtattak, hogy a bábrendező szak is az, plusz nyitott a bábos-gondolkodásra.

Amikor színészként végeztél, nem tobzódtál a lehetőségekben. Az ember azt gondolná, hogy ez csalódottságot okoz. Miért érezted, hogy sikerülhet a rendező szakos felvételid?

Egyszer egy pszichológus megfejtette, hogy olyan ember vagyok, aki csak az előremenekülést ismeri. Ezt találónak érzem. Amikor becsukódik egy kapu, gyorsan körülnézek, hol nyílik egy másik. Miután végeztem, nem voltak önértékelési problémáim, tisztán láttam, nem biztos, hogy megy nekem a színészet. De addigra már egy csomó darab körülvett, ami érdekelt, és tudtam, hogy lesz hozzájuk közöm. Továbbra is azt gondoltam, hogy színházban a helyem, csak nem jó pontot választottam ki egy sokszögben.

A sokszögekről a Futótűzben is szó esik...

Hiszek abban, hogy az élet sokszögekből áll, és néha csak az a gond, hogy egy bizonyos pontból nem látunk egy másikat, pedig vezet hozzá út. Amikor a színház mellett döntöttem, csak a színészeket láttam a színpadon, de ahogy közel kerültem hozzá, megtaláltam, hol lehet a helyem.

Nemrég egy rendezőnő arról mesélt nekem, mennyire ’más dolog’ nőként rendezni. Az ember férfiasodik, ugyanakkor azt is látja, nem úgy jár az agya, mint egy férfinak. Te mit gondolsz erről?

A női rendezők helyzetét párhuzamba állítanám a színész-rendezőkével, bizonyos értelemben nagyobb érzékenységgel bírnak. Szerintem minden rendezőnőnek fel kell fedeznie magában a férfiasságot. Amióta rendezek, én is sokkal határozottabb és keményebb lettem, ennek persze megvan a rossz oldala is.

Mi a rossz oldala?

Ha nem vigyázok megbánthatok másokat. Amikor az ember elkezd nagyon intézkedni – a produkció háttérét megszervezni, különböző tranzakciókat lebonyolítani, próbálni -, akkor sokszor nincs idő arra, hogy szépen fogalmazzon meg egy kérést. Viszont egy-egy instrukció rosszul is elérhet egy színészt – aki nem tud azzal foglalkozni, hogy mennyi dolgod van, milyen lelkiállapotban vagy – így egyszerűen megbántod őt. Jó esetben ezt azután megbeszéli veled, rossz esetben pedig útnak indul egy konfliktus. Tanulnom kell vigyázni.

A férjed – aki most a díszletterveződ – hogy viseli azt hogy rendezel, és miként tudtok együttműködni?

Jól. Ő építész. Én ugyan mindig izgalmasnak tartom a munkáját, de ő valószínűleg a sokéves tapasztalat után úgy érzi nem meríti ki teljesen a kreativitását. Fontosnak tartja, hogy én színházzal foglalkozom, ez őt is inspirálja, hiszen be tud kapcsolódni. Az első találkozásaink egyikén azt mondta: „Annyira szeretnék valamit veled csinálni”. Kérdeztem, hogy érted? Azt felelte, hogy szeretne egy közös ügyet. Azóta rengeteg közös ügyünk van.

Térjünk rá a Futótűzre. Hogy született ez a darab?

Az a feladatot kaptuk, hogy rendezzünk egyfelvonásos darabot. Rengeteget elolvastam a nyáron, de nem találtam meg a magamét. Nem vonzott a műfaj, ennél monumentálisabb vállalkozások érdekelnek. Bőven október volt, amikor rátaláltam erre a Wajdi Mouawad darabra, Upor László tanárom segítségével, aki dramaturg. Elképesztő szenvedélyek tombolnak a darabban. Egyetlen téves döntés miatt futótűzszerűen lángra lobbannak olyan problémák, amelyek tragédiához vezetnek. Egyfajta görög sorstragédiaszerű történet bontakozik ki a néző szeme előtt, egy ikerpár keresi családtagjait. Ez egy brutális darab .... szerintem.

Több kisebb munkádat láttam már. Szerinted miért nem lep meg, hogy a szenvedély és a brutális szó előkerül a mostani rendezésednél?

Egy ideje elkezdtem analizálni, mi érdekel a leginkább a színházban és arra jutottam, hogy a vágy és a szenvedély megjelenési formái. Tetszik, ha erősen megrajzolt tulajdonságokat hordoz egy figura, ha tisztán kirajzolódnak a szándékai, ha szélsőséges, jól megfogható vágyak mozgatják. Ezek közé tartozik például a szexuális vágy, az erős szeretetvágy, honvágy vagy akár az alkoholizmus, bármilyen függőség.

Ezt elmondtad Udvaros Dorottyának is, amikor meggyőzted arról, hogy szerepeljen a Futótűzben?

(Nevet.) Nem. A Dorottyával való történetünk ennél mókásabban alakult. Ha röviden mesélném, csak annyit mondanék, hogy elküldtem neki a darabot és ez meggyőzte őt. Valójában sokáig nem tudtam elérni. Felhívtam Pécsi Júliát, a KÉK Művészügynökség vezetőjét, átküldtem neki a darabot, és ő továbbküldte. Visszajelzett, hogy Dorottya elolvasta, és hogy valamikor keressem meg a színházban. A második próbálkozásomra elcsíptem, akkor beszélgettünk negyed órát és abban maradtunk, hogy még találkozunk. Elutazott Budapestről. Ezután tudtam meg a számát, és mire újra találkoztunk úgy tűnt elvállalja a főszerepet. Igaz, ezt nem mondta ki. Elég nagy őrület volt a színészek összehangolása körül, de amint találtunk egy alkalmas időpontot, megtartottuk az olvasópróbát. Szerettem volna ha a FÜGE mögénk állna, mert jó visszhangjuk van a szakmában.

Gergye Krisztiánnak miért szántál prózai szerepet?

Vonzanak a kihívások. (Nevet.) Kihívás olyasvalakivel dolgozni, aki még nem játszott nagyobb prózai szerepet, ugyanakkor egy végtelenül megbízható színházi ember, pontos érzékekkel és önkritikával. Mindig minőség, amit ő képvisel.

Mire számíthatnak a nézők? Mennyiben bákeveredik a báb- és a prózai színház a produkcióban?

Egy kicsit. Tárgy-animáció használunk. Olyankor adok bábot a szereplők kezébe, amikor fel kell dolgozniuk egy új fordulatot, vagy az önmagukban levő konfliktust.

Volt olyan szakasza a próbafolyamatnak, amikor hullámzott az előadásba vetett hited?

Nem, de még bármi bekövetkezhet a következő 1 napban. Most zakatol bennem a kérdés, vajon kész leszünk-e a bemutatóra és vajon mi lesz a sorsa a produkciónak. Elhívtam néhány intézményvezetőt, szeretném, ha befogadnák a darabot.

A saját jövőd hogy látod?

Semmit nem tudok a jövőről, de ez nagyon izgalmas. Nyilván rengeteg ember küzd a bizonytalansággal, de én megpróbálom pozitívan felfogni.

És közben újra babát vársz.

Bizony, babát is várok. Május vége felé érkezik. Két gyereket terveztünk. Bármi történjék is, ez az alapkoncepció. Nem nagyon szoktam azon rágódni, hogy sikerül-e egyensúlyban tartani a munkát és a magánéletet, mert egyszerűen nincs erre időm. Talán ez az ami magától alakul az életemben. Addig jó, amíg így van.

Tóth Berta / Színház.hu