Kövesdi László az írója és szereplője a …hogy mi az a Majomtőr… című darabnak, mely február 28-án kerül bemutatásra a Szkénében. A darabról vall cikkünkben.
Kövesdi László a darabról:
45 éves vagyok, színész. Úgy mondják, ez az a kor, amikor egy komédiás pályája csúcsára ér, tudásban, tapasztalatban egyaránt. Ekkor ébred fel, az összegzés, leltár készítésének igénye.
A „majomtőr kifejezéssel” Robert M. Pirsig A zen, és a motorkerékpár ápolás művészete című könyvében találkoztam, és rádöbbentem, ennek az „eszköznek” a működése pontosan leképezi mindazt, ami életem során előrevitt és gátolt.
Hosszú, egyéves munka előzte meg portréjátékom színpadra vitelét. Nagy segítségemre volt Kassák Lajos és Csontváry Kosztka Tivadar, akikkel ugyan nem találkozhattam, de szellemi jó barátaimnak, példaképeimnek tartok. Így hát portréjátékom valójában hármas életrajzi mű, remélem, tisztelettel veszik, ha odafönt „fény-kocsijaikon” száguldozva megállnak egy pillanatra.
Külön köszönetet szeretnék mondani Cseh Juditnak, Tana Kovács Áginak, Kulcsár Vikinek, Wittek Bélának, Vida Zolinak, Jánosnak, Fabók Endrének és persze szüleimnek és húgomnak valamint a Szkéné Színháznak és a Fügének.
Az előadás mindazoknak szól, akiknek valaha játszottam, akik tapsoltak, és akik nem, mert ellenállhatatlan vágyat érzek arra, hogy megmutassam mindazt, amit megtanultam, és amivel még adós maradtam.
Gondolatok a darabból
Kinyitjuk a tenyerünket és azt mondjuk: ami benne van, röpüljön föl a szabad levegőbe.
Tudnunk kell, hogy egy világkonstrukció részei vagyunk, minden a mi belső, vérbeli rokonunk,
Minden csak a mában van, és a mi részünkre van. A világ mai képén rossz, naturalista festők dolgoznak.
Végre ki kell jelenteni, hogy mi is itt vagyunk. A pont azért van, hogy az ember leejtse a hangot,
De mi nem teszünk pontot semmi után. Pont.
Amely nemzetben nincs eredeti művészet, amely országban a művészet, utánzatokból fejlődik,
amely országban a művészetek élén utánzó egyedek állanak, ott más pályán is tehetségtelen, protekciós egyedek uralkodnak.
Tehetséges művész az, aki a mozgó képekkel szemben az élő perspektívát meg tudja csinálni.
Mert a művész eleven tükör, és ha szemeid vannak, átadja neked a világot.
De van úgy néha, hogy az ember átlát az éjszakán és van úgy néha hogy a napban megvakul…
És vannak tüzek amik mindnyájunkat megégetnek: a legveszedelmesebbiket tavasznak hívják, a szív fiatalon elporlad ha találkozik vele.
Kövesdi László: …hogy mi az a MAJOMTŐR…
zenés portréjáték Csontváry Kosztka Tivadar és Kassák Lajos írásainak felhasználásával
Bemutató: 2012. február 28. 20h
További előadás: 2012. február 29. 20h
Akárki: Kövesdi László
Zene: Wittek Béla
Dramaturg: Fabók Endre
Fényterv, szcenika: Vida Zoltán
Rendezte: Cseh Judit
Bemutató: 2012. február 28. 20ó További előadás: 2012. február 29. 20ó
Támogatók: Mozdulatművészeti Stúdió, Szkéné Színház, Füge