Egy női Hamlet Szegeden - Hedda Gabler

Henrik Ibsen Hedda Gabler című drámáját 2012. február 24-én mutatja be a Szegedi Nemzeti Színház, Keresztes Attila rendezésében. A főszerepben Danis Lídia és Pataki Ferenc játszik.

Részlet Henrik Ibsen leveléből- München, 1890. december 4

„ A darab címe Hedda Gabler. Mikor ezt a címet adtam neki az volt a szándékom, hogy jelezzem Hedda, mint személyiség inkább apja lányának, mint férje feleségének tekintendő.
Nem igazán akartam úgynevezett problémákkal foglalkozni ebben a darabban. Elsősorban arra törekedtem, hogy embereket ábrázoljak, emberi érzelmeket, emberi sorsokat, napjaink bizonyos társadalmi viszonyaira és alapelveire építve. Ha majd az egészet elolvassa az alapötletem világosabbá válik, mintha most további magyarázkodásba bonyolódnék.”

Hedda gondolataiból

"Néha úgy érzem, hogy csak egyetlen dologhoz van tehetségem ezen a világon…Hogy halálra unjam magam.”

„Egyszer az életben döntő befolyással akarok lenni egy ember sorsára”
.

Darabtörténet

Hedda Gabler egy arisztokrata tábornok leánya, aki nem rég tért vissza nászútjáról kristianiai villájába. Férje Jorgen Tesman, egy törekvő, fiatal tudós, egy igazán unalmas és szürke egyéniség, aki fél évig tartó nászútjukat is képes volt arra felhasználni, hogy adatokat gyűjtsön következő könyvéhez. A darab során nyilvánvalóvá válik, hogy Hedda nem szerelemből ment Tesmanhoz, hanem házasságától csupán anyagi biztonságot remélt.
A cselekmény akkor kezd bonyolultabbá válni, mikor megjelenik Tesman akadémiai riválisa, Lövborg, (Hedda egykori szeretője), egy másik író, aki rendkívül rossz hírnévnek örvend. Azt tarják róla, hogy alkoholista, aki akkorra már teljesen elvesztegette tehetségét. De a pletykáknak ellentmondani látszik, hogy Lövborg épp egy világsikernek ígérkező alkotással rukkol elő, melynek szellemi ihletője egy nő, Hedda régi iskolatársa, Thea Elvsted, aki pont Lövborg miatt hagyta el férjét, és Heddát teljesen bizalmába fogadja.
Hedda a féltékenységtől szinte eszét veszti. Nehezen emészti meg, hogy a férfi, akihez egykor szenvedélyes viszony fűzte egy másik nőt ennyire őszintén tud szeretni. Emellett pedig hatalmában tartja a félelem, mivel tisztában van vele, hogy férje tehetsége nem elegendő ahhoz, hogy megszerezze az akadémián mindkét férfi számára felajánlott helyet. Így sötét és fondorlatos játszmába kezd.
Minden női csáberejét bevetve ráveszi a régóta józan életet élő Lövborgot arra, hogy újra inni kezdjen.

Ez sikerül is neki. Így a férfi egy mámoros éjszakán elveszíti a remekmű kéziratát, melyet Thea Elvstedt-el közös gyermeküknek tartottak. A sors fintorából azt épp Hedda férje találja meg, amit azután feleségére bíz, hogy a következő találkozás alkalmával visszaadhassa jogos tulajdonosának. De a nőnek más tervei vannak. Ahelyett, hogy elmondaná a kétségbeesett Lövborgnak, hogy kézirata minden bizonnyal előkerül pár nap múlva, Hedda úgy irányítja a beszélgetést, hogy Lövborg számára a halál tűnjön az egyedüli kiútnak. Hedda, mintegy könyörületből még fegyvert is ad a férfi kezébe, azt a fegyvert, amelyet egyszer már ellene fordított, a kéziratot pedig elégeti.
Hedda számításai beválnak, a férfi meghal. De mégsem lehet tökéletesen elégedett, hiszen férje és Thea Lövborg iránti tiszteletükből elhatározzák, hogy megpróbálják rekonstruálni a férfi alkotását. Így a gyűlölt és irigyelt nő most a férjével dolgozik. Ráadásul Brack bíró a család bizalmasa és egyben Hedda rajongója leleplezi a nő mesterkedéseit, és zsarolni kezdi. Így az asszony a bíró személyében találkozik azzal a férfival, aki megtöri büszkeségét. Most az ő sorsa kerül más kezébe. Mindez elviselhetetlen Hedda számára. Lövborghoz hasonlóan teljesíti be végzetét.

Darabtörténelem és a női Hamlet

A Hedda Gabler nyomtatásban először 1890-ben jelent meg Norvégiában. Ősbemutatójára 1891-ben, Németországban került sor, ahol a darab fogadtatása a kritikusok körében inkább negatív volt. Az első elismerésre 1902-ig várni kellett, amikor a darabot, mint a klasszikus realista dráma jelentős alkotását bemutatták a Brodway-n.
Ibsen és ez már kortársainak, és kritikusainak is feltűnt nemcsak a polgári élet problémáinak első nagy drámai ábrázolója volt, de egyúttal a nőalakok, a női sorsok specialistája is. Hedda Gabler című darabja elsősorban a címszereplő nőalak miatt számított jelentős műnek, olvasóit, nézőit főként az foglalkoztatta, hogy a gyönyörű, erélyes, büszke Hedda, aki a biztonságos életért, a nyugodt, fényűző életmód kedvéért ment hozzá szinte szolid, szakmájában jelentéktelen, de ügyes leendő professzor férjéhez, vajon milyen női típust, milyen női sorsot jelképez.
Vannak, akik Hedda Gablerben az emancipáció-mozgalom mártírját látják, mások az erős, ám végül is összeomló nőt fedezik fel benne, ismét mások a női sors árulójának, az otthonteremtésre képtelen, anyaságra nem is vágyakozó hisztérikának tartják.
 A kritikusok szerint az egyik legnagyobb drámai szerep. Sokan a „női Hamlet-ként” tartják számon. A szakemberek a mai napig nem tudták eldönteni, hogy Hedda valójában egy idealista hős, aki folyton viaskodik a társadalommal, egy egyszerű nő, aki a körülmények áldozata, vagy esetleg a feminista asszony prototípusa. Ez a feltevés az akkori moralista nézetekre épül, melyek szemében Hedda tipikus alakja az akkor társadalomellenesnek számító nőmozgalomnak, amely megelégszik azzal, hogy a nőt kiragadja azon kötelékek alól, melyeket hitvesi és anyai hivatása szabna számára, ahelyett hogy ezek kiteljesítésével új feladatokat teremtene. De azt sem tartják kizártnak, hogy Hedda csupán csak egy manipulatív gazember.

HEDDA GABLER

Jörgen Tesman, művészettörténész Pataki Ferenc

Hedda Tesman, a felesége Danis Lídia

Juliane Tesman, Jörgen nagynénje Fekete Gizi

Elvstedné Erdélyi Timea

Brack bíró Jakab Tamás

Ejlert Lövborg Kedvek Richárd

Berte, Tesmanék szobalánya Markovits Bori

Díszlettervező Fodor Viola

Jelmeztervező Bianca Imelda Jeremias

Súgó Almási Gyöngyi

Ügyelő Kertész Zsolt

Rendezőasszisztens Gáspár Erzsébet

Rendező Keresztes Attila

Forrás: Szegedi Nemzeti Színház, Fotók: Dusha Béla