A kétszereplős darab - Tennessee Williams a Kománál

Csupán egy évet késett Tennessee Williams születésének századik évfordulójához képest, így a százegyedik évfordulója előtt tiszteleg 2012 márciusi, magyarországi ősbemutatójával a KOMA. Két szereplő, végtelenségbe tűnő szerepek, egy történet.

"Számomra a titkok a lelki élet nagy gyűjtőmedrei, a titkok, amiket az ember magában hordoz, a szeretet, az üdvösség..." /Fellini/

Az alkotók a bemutatóról

A KoMa (kortárs magyar) célja, hogy kortárs témákkal foglalkozik, aktuális problémákat vet fel színházi formában, amely a társadalom minden rétegét megszólítja. A Társulat fejlődéséhez azonban nélkülözhetetlen, hogy olykor olyan örökérvényű klasszikus művekkel is foglalkozzon, amelyek amellett, hogy hordoznak a mai magyar társadalomra is jellemző helyzeteket, érzéseket, gondolatokat, ”pusztán” a színházi műfaj művészi és esztétikai szépségét is megmutatják. Az alkotók fontos, dolgos műhelymunka után tűzik repertoárra Tennessee Williams művét, egyfajta klasszikus színházi élményt kínálva - az eddig megszokott stílusukban - nézőiknek és az őket figyelemmel kísérő szakmai közönségnek.

Darabtörténet

A darab szereplői egy színész testvérpár. Felice, a fiú és Clare, a lány. (Nem véletlen a nevek feminin hangzása sem.) Ők ketten egy nem túl sikeres hakni társulattal a vidéki városokat járják. Egyszer csak egy nevesincs helyen, a semmi közepén egy lerobbant, elhagyatott színházban találják magukat. Színésztársaik cserbenhagyják őket egy rövid üzenet kísértében: ”Te és a húgod őrültek vagytok!” Ezután már csak egymásra számíthatnak. A színházban, egy félig felépített színpadon, a szórakoztatásra vágyó helyi közönség előtt kell megfelelniük. Felice és Clare ekkor megpróbálják eljátszani A kétszereplős darab című művet, melyet Felice írt erre az alkalomra. Egyfajta színház a színházban születik, ahol elmosódnak a képzelet és a valóság határvonalai. A történet folyamán a szereplők sorsa magával ragadó és izgalmas. A végső leszámolás, egy csőre töltött pisztoly kíséretében, hátborzongató pillanatokban végződik, ahol bátorság és gyávaság keveredik, a testvérpár pedig szinte egy személyiséggé válik.

A darab hátteréről

Tennessee Williams tíz éven át dolgozott A kétszereplős darab című művén. Ez volt a leghosszabb idő, amit egy mű írásával töltött, és ez bizonyul talán a legszemélyesebb és legbensőségesebb színpadi darabjának, hiszen a néhol igencsak sötét hangvételt Williams saját életéből merítette.

Rose, Tennessee Williams nővére skizofréniában szenvedett. Az ő sorsa kísérte és kísértette végig életét. Személyisége átitatta korábbi műveinek nőalakjait is. A kétszereplős darab című kései művében Tennessee azonban már elmozdult a megszokott költői realizmustól, korábbi drámái után, melyek nézői és szakmai elismertséget szereztek neki, most egy sokkal elvontabb, talán néhol abszurditásba forduló figurákkal és darabbal állt elő, amely igencsak megosztotta akkori közönségét. Meg kell jegyezni, ebben a korszakában Beckett, Ionesco, Pirandello is igen komoly hatással voltak rá.

Polgár Péter rendező a munkáról

Első bemutatód lesz rendezőként a szombati, hogy vagy?

Meglepő módon egészen jól. A főpróba hét a színházban általában a pánik, a kapkodás, és a teljes elbizonytalanodás időszaka, amit a premier zár le vagy így, vagy úgy. Most azonban nincs az a megszokott nyomás rajtunk. Még persze van pár nap, úgyhogy nem kiabálom el.  Azért a premierre egy ügyeletes orvost hívtam, mert nem bízom az idegrendszeremben.

Milyen volt végigélni egy próbafolyamatot a "színpad" másik oldaláról?

Nagyon izgalmas volt. Az egyetemen már volt olyan érzésem, hogy nem csak a színészi munkát élvezem, hanem már az osztálytársaimat is folyton instruálom, és szinte megrendezek jeleneteket vizsgára. Egy idő után már mindenki bíztatott, hogy próbálkozzak meg a rendezéssel, de eddig nem volt rá módom. Ez egy igazi kihívás volt, és minden percét élveztem. A Beát és a Mohát kéne megkérdezni, hogy ők milyennek láttak, hiszen szerintem itt a legfontosabb a színészi munka, így csak abban bízom, hogy jól tudtam őket vezetni. Nyilvánvalóan sok rendezői hibát követtem el, és miután most csinálok ilyet először, sok hiányosságomra derült fény. Mindent egybevetve nagyon jó érzés a túloldalon állni. Most kezdtem el érezni a főpróbahéten, hogy kicsit sajnálom, hogy nem én játszom mindkét szerepet.

Beával egyetem óta együtt dolgoztok, Mohai Tamással is két éve nagyon intenzíven. Felfedeztél bennük valami újat, ami meglepett?

Rengeteg mindent. Teljesen más a színpadon létezni egy színészkollégával, mint rendezői szemmel figyelni egy színészt. Apróságok, de mégis újdonságokat láttam meg bennük. Hibákat is fel tudtam fedezni, de inkább pozitívabban látom most őket. Valahogy jobban megértettem, hogyan működnek, hogyan jár az agyuk. Újra kellett egyeztetni a nyelvünket. Nem mindig tudtam úgy fogalmazni, hogy megértsék, mit szeretnék, de ahogy egyre hasonlóbb nyelvet használtunk, már egy félmondat is tökéletesen elég volt.

Hogy akadtál erre a darabra?

Először egy jelenetet találtam a darabból az interneten, és nagyon megtetszett a stílusa, így megrendeltem Amerikából a teljes darabot, ugyanis Magyarországon még nem adták ki. Hihetetlen izgalmasnak találtam, és nagyon sok mindent elindított bennem.

Az előadásban elhangzik: a színház, börtön. Az?

Sokszor éreztem az egyetemen magamat rabnak. Szinte az iskolában éltem, és semmi kapcsolatom nem volt a külvilággal. Itt a  Kománál is akadnak időszakok, amikor megszűnnek a valós világ hatásai, és szinte a színház lesz a világom, de azért közel sem érzem annyira börtönnek, mint a darabban. Sok embernek viszont azt gondolom, hogy valóban börtön. Sokszor csak a színházban tud kiteljesedni valaki, és tudatosan bezárkózik a fantáziavilágába. Nagyon veszélyes színházbetegség.

Kiknek ajánlanád a darabot?

A politikailag korrekt válasz a mindenkinek lenne, azt hiszem. Inkább azt mondanám, hogy ez nem egy felhőtlen kikapcsolódásra alkalmas darab. Szükség van a néző agyára, és nem mindent kínálunk neki ezüsttálcán. De ugyanakkor szerintem könnyen bele tud merülni bárki, aki nyitott a színházra.

Az interjút Vékes Csaba készítette.

Polgár Péter

Tennessee Williams: A kétszereplős darab

Fordította: Upor László

Clare – Lass Bea

Felice – Mohai Tamás

Műszaki vezető: Mervel Miklós

Asszisztens: Jaskó Bálint

Rendező: Polgár Péter

Bemutató: 2012. március 3. 19.30 óra, Koma Bázis

További előadás: 2012. március 4. 19.30 óra, Koma Bázis