Jelenetek egy kivégzésből - Ráckevei Anna határontúl játszik

Howard Barker angol drámaíró Jelenetek egy kivégzésből című darabját mutatja be március 2-án a nagyváradi Szigligeti Színház, Ráckevei Anna főszereplésével.

Barker és a katasztrófaszínház
Howard Barker (1946) az egyik legjelentősebb kortárs drámaíró, már-már kultikus rajongással körülvett szerző, jól mutatja ezt, hogy szülővárosában, Londonban a színházról alkotott sajátos felfogásán alapuló társulat alakult The Wrestling School (Birkózóiskola) néven, amely a nyelv, az előadó és a befogadó közötti kapcsolatrendszer feltárására törekszik. 

Barker alkotta meg az úgynevezett katasztrófaszínház fogalmát. Műveiben gyakran jelenik meg az erőszak, szexualitás, a hatalom utáni vágy és az emberi viselkedés problémája. Visszautasítja azt a vélekedést, miszerint a közönség tagjainak egyetlen közös választ kell kapniuk egy-egy előadás után, a színpadon látottak alapján. Barker célja épp ellenkező, az egyetlen lehetséges válasz széttördelése, a néző arra való ösztökélése, hogy egymaga küzdjön meg az előadással. A színház számára nem a közösségi élmény tere: „Az együtténeklés, banális dallamok együtt hümmögése nem jelenti azt, hogy egy közösség vagyunk”. Míg egyes drámaírók arra törekszenek, hogy egy-egy jelenetet leegyszerűsítsenek, addig Barker azon dolgozik, hogy mondanivalója minél komplexebb – akár kétértelmű – legyen. A komédia népszerűsége abból ered, hogy egyesíti a nézőket a „konszenzusos megértésben”, Barker ezzel szemben a tragédia reneszánszában hisz, a színház célja szerinte inkább az, hogy a különbözőségekre rávilágítson, hogy problémákat okozzon, a közönség zavartan, megosztottan távozzon. A tragédiának ez a renesszánsza vezethet oda hogy a szépség és a költészet megjelenjen a színpadon: „A tragédia felszabadítja a nyelvet a középszerűségből és így lesz a költészet beszéd ismét” - vallja.A birodalom és a művész
A Jelenetek egy kivégzésből című dráma központi alakja Galactia, a velencei festőnő, akit a dózse azzal bíz meg, hogy megörökítse a lepantói csatát (1571 - az Oszmán Birodalom ellen vívott háborúk egyik híres tengeri csatája, amely során a Velencei Köztársaság, az V. Piusz pápa által vezetett Pápai Állam, Spanyolország, a Genovai Köztársaság, a Savoyai Hercegség és a Máltai Lovagrend szövetsége döntő csapást mért az oszmán flottára). Galactia azonban öntörvényű művész, aki a a „fényes diadalt” szörnyű mészárlásnak tekinti és akként is ábrázolja. A képet a megrendelők egy „előre kitervelt, obszcén provokációnak” tartják. Galactiát bebörtönzik és a szeretőjét, Carpetát bízzák meg egy „ellenfestmény” megalkotásával. 

Mekkora szabadsága van a művésznek? - Egy sajtótájékoztatóról
A tájékoztatón elsőként Czvikker Katalin menedzserigazgató fejezte ki örömét, hogy sikerült neves vendégművészeket meghívni: az előadás főszereplője Ráckevei Anna Jászai-díjas, Érdemes Művész, a Debreceni Csokonai Színház társulatának tagja, aki egyfajta szellemi kapocs szerepét töltheti be a két színházi intézmény között – mondta. A művésznő ehhez kapcsolódva kifejtette, számára is élmény itt, Váradon, ezzel a társulattal együtt dolgozni, már a próbafolyamat miatt is megérte elvállalni ezt a felkérést. Mint mondta, nagyon örülne neki, ha elő tudná mozdítani a két színház közötti szorosabb kapcsolat kialakulását, hisz Váradon és Debrecenben is vannak olyan értékek, amelyeket érdemes megmutatni egymás közönségének.

Theodor Cristian Popescu rendező elmondta: izgalmas feladat egy nemrég alakult intézmény első évadában előadást létrehozni. Howard Barker darabja elsősorban “rólunk szól, művészekről”, mondta, a hatalom és a művészet viszonyát járja körül, erre vonatkozóan tesz fel kérdéseket, hiszen a művész feladata az, hogy kérdéseket fogalmazzon meg: “Mekkora szabadsága van a művésznek? Viszonyulhat-e kritikusan a hatalomhoz, amikor azt kérik tőle, hogy dicsőítse, ünnepelje azt? Lehet-e úgy ábrázolni egy jelentős tengeri csatát, amely 'megmentette' Európát, mint egy közönséges mészárlást? A megrendelés nem csak a témát határozza meg, egy adott látásmódot is a művészre kényszerít?” Meglátása szerint a nagyváradi magyar társulat egy fontos korszakába lépett, amikor újraértelmezi saját szerepét és hamarosan fontos helyet foglal el a színházi térképen.

Ráckevei Anna szavaival

(…) „Az a nehéz, hogy az ember mindig nulláról kezdje, és legyen bátorsága minden előző tapasztalatot elhagyni, valami újat keresni és építgetni. Nagyon kiszolgáltatott helyzet ha nem használod a meglévő sablonokat, eszközöket, és kockázatos is, mert nem biztos hogy találsz mást. Olyan mintha semmit se tudnék, mintha semmi sem lenne a tarsolyomban.”
(…) „Szabó K. István megkeresett és miután elolvastam a darabot nem az volt az élményem, hogy ez az én szerepem, hanem kihívást éreztem benne. A gondolati részét, ahogy körbejárja a nő-férfi kapcsolatot, a művészet és hatalom kapcsolatát, nagyon izgalmasnak találtam, de őszintén szólva a főszereplő milyenségét, hogy ez belőlem hogyan fog létrejönni – hát erről fogalmam sem volt. A személyiségjegyei erősen különböznek az én személyiségjegyeimtől. De éppen ez benne az izgalmas: azt hiszem mindenféle lehetőség ott van bennünk, az a kérdés, hogy mit használunk ebből.”
(…) „Vannak helyek a világon, amelyek akkor is ismerősnek tűnnek, ha nem tartózkodtál ott huzamos ideig, mert annyi történet, irodalmi utalás kötődik hozzá, hogy nem tűnik idegennek. Így voltam Debrecennel is, és így vagyok Váraddal is...”

Howard Barker     
Jelenetek egy kivégzésből     

Galactia, velencei festőnő     Ráckevei Anna
Carpeta, velencei festő     Pál Hunor
Urgentino, a velencei dózse     Kardos M. Róbert
Suffici, tengernagy     Dimény Levente
Ostensibile, püspök     Dobos Imre
Prodo, ember nyílvesszővel a fejében     ifj. Kovács Levente
Rivera, kritikusnő     Tóth Tünde
Supporta, Galactia lánya     Ababi Csilla
Dementia, Galactia lánya     Gajai Ágnes
Sordo, velencei festő     Csepei Róbert
Pastaccio     Szotyori József
Hivatalos személy, egy ember     Hunyadi István
Az ember a szomszéd cellából     Csatlós Lóránt
Börtönőr, az albán     Kiss Csaba
Lasagna     Varga Balázs
Rendező     Theodor Cristian Popescu m. v.  
Színpadi mozgás     Florin Fieroiu  
Zene     Vlaicu Golcea  
Díszlet, jelmez     KIss Borbála  
Ügyelő     Joó Emilia  
Súgó     Körner Anna  

Bemutató: 2012. március 2. 19 óra

Szigligeti Színház, Nagyvárad