"Súlyos szakmai, etikai" kérdésekről - Karsai György írt POSZT-ügyben

Karsai György arra kéri Csizmadia Tibort és Márta Istvánt, hogy ne fűszerezzék (mű)durcáskodással-(ál)duzzogással megszólalásaikat és arra hívja fel a figyelmet, hogy a jövő évi POSZT-válogatók személyének kijelölésével váratlan, súlyos szakmai és etikai kérdéseket felvető lépést tettek. 

Előzmények:

- Február 23.-án a pécsi önkormányzat képviselő-testülete úgy döntött: júliustól Stenczer Béla és Révész Mária közösen vezeti majd a POSZT-ot. 

- Február 27.-én hétfőn a két színházi társaság közölte, hogy a POSZF Kft-ben a Színházi Társaságéval megegyező tulajdonrészt szerzett a korábbi tulajdonosok egyetértésével a Teátrumi Társaság, így a Kft tulajdonosi szerkezete jelenleg a következő: Pécs városa 66,8%, Magyar Színházi Társaság 16,6%, Magyar Teátrumi Társaság 16,6%. A Felügyelő Bizottság összetétele nem változik. A két társaság megállapodott abban is, hogy közösen jelöli ki az idei versenyprogram zsűrijét, és tesz javaslatokat az OFF programra illetve a szakmai programokra, a hazai és külföldi meghívottakra.

- Február 28.-án a Színházi Kritikusok Céhe levelet írt Csizmadia Tibornak, a Színházi Társaság elnökének és Márta Istvánnak, a POSZT igazgatójának, miszerint megdöbbenve olvasták sajtóközleményüket, amelyből kiderül, hogy 2012-ben már nem tartanak igényt sem a Színházi Kritikusok Céhével való konzultálásra, sem színikritikus tagot nem kívánnak látni a válogatói csapatban. "Reméljük, hogy a politikailag "kiegyensúlyozott" válogatás, és ennek megfelelően a politikai alapokon összeválogatott zsűri majd megfelel mindenki elvárásainak" - fogalmaztak.

- Március elsején a Színházi Társaság válaszolt a kritikusoknak: "Vannak olyan helyzetek, amikor elveink érvényesítése érdekében a megszokottak mellett más, új utakat kell járni. Ezek az évek olyan helyzeteket hoznak nap, mint nap. A Színházi Társaság Elnöksége is folyamatosan keresi az új helyzetekhez való alkalmazkodás lehetőségét. Éppen azért, hogy legfontosabb szempontjait, a szakmaiság, a szakmai kompetencia elvét mindig érvényesíthesse. Ez látható a következő Találkozóra felkért két válogató személyénél: mind Solténszky Tibor, mind Szigethy Gábor olyan tekintélyes, megkérdőjelezhetetlen tudással rendelkező szakemberek, akikkel kapcsolatban mi kérjük ki magunknak az állítólagos szociális és politikai szempontokat" - írták.

- Stenczer Béla a fesztivál ügyvezetője kifejtette, még nem tudja hogy fog együttműködni a társául kinevezett Révész Máriával és kifejtette, házon belül kellett volna megoldani a felmerülő gondokat

Karsai György levele:

Kedves Tibor és István, mindenekelőtt arra szeretnélek kérni Benneteket, hogy a folytatásban – merthogy őszintén remélem, lesz e „beszélgetésünknek” folytatása! - ne ez legyen a színvonal: ne fűszerezzétek (mű)durcáskodással-(ál)duzzogással megszólalásaitokat. Az Irántatok érzett, hosszú évek során megalapozott, őszinte megbecsülés mondatja velem, hogy méltatlan Hozzátok ebben - az egyébként általatok előidézett - súlyos, szakmai diskurzusban hosszú bekezdéseken keresztül azon borongani, hogy hányadikán, ki, mit, kinek, milyen felületeken, miért, hová, stb! Vagyis azt kérem, a továbbiakban ne beszéljetek mellé! Hiszen nem tételezhetem fel Rólatok, hogy ne lennétek pontosan tisztában azzal, mi történt: a jövő évi POSZT-válogatók személyének kijelölésével váratlan, súlyos szakmai és etikai kérdéseket felvető lépést tettetek 1) a Kritikus Céh és úgy általában a kritikusok ellen, 2) egy jogállamban két fél között létrejött szerződések érvényességébe vetett hit ellen.

A szikár tény: felrúgtatok egy két éve kötött megállapodást (élénken él ma is bennem a POSZT-válogatás új rendszerének kidolgozására összehívott egykori szakmai megbeszélés a Színházi Társaság helyiségében, hiszen a Céh nevében delegált tárgyalók egyike voltam, így az akkori, - kemény, de mindvégig korrekt hangnemű vita lezárásaként megszületett – megállapodás most végrehajtott, az egykori tárgyaló felek közötti megbeszélés nélküli megsemmisítése kétszeresen is fáj. Mert nem csak arról van szó, hogy döntésetek a kritikus szakma számára nyilvánvalóan elfogadhatatlan, hanem arról (is), hogy ha már ezt megtettétek, kutyakötelességeket (lett volna) döntéseteket érvekkel alátámasztva indokolni. A két évvel ezelőtti, „három válogató, ezek egyike kritikus”-megállapodással kapcsolatban úgy tenni, mintha a Színházi Társaság és a POSZT képviselői ennek nem lettek volna részesei, mi több, úgy tenni, mintha az egész meg sem történt volna, hát - hogy is mondjam, hogy ne tűnjek udvariatlannak?! -, nem fair lépés. S nem a kötözködés szándéka vezet, amikor innen kezdve a leveletekből idézek. Ha most csak annyit mondanék, válaszleveletek riasztó színvonaltalansága elszomorító, még azzal vádolhatnátok, a levegőbe beszélek. Úgyhogy arra kérlek Titeket, vizsgáljuk meg együtt – harag és elfogultság nélkül, ahogy Tacitus mondta egykoron -, legalább néhány, fontos ponton, mit tartalmaz (a fentebbi duzzogásaitoktól ha eltekintünk) leveletek: „Vannak olyan helyzetek, amikor elveink érvényesítése érdekében a megszokottak mellett más, új utakat kell járni. Ezek az évek olyan helyzeteket hoznak nap, mint nap.” Ezt olvasva Dódóna jóspapjait bizonyosan elemésztené a sárga irígység, de minimum állást ajánlanának annak, aki ezt a két mondatot ki bírta ötleni, le bírta írni! Mondjátok, milyenek azok az olyan helyzetek? Hogy helyzet van, azt Virág elvtárs óta jól tudjuk (és ha nem tévedek, még fokozódni is fog), na de azért mégis! – azt gondolom, hogy a vitapartner megbecsüléséhez az is hozzátartozik, hogy ilyen mondatokat komolynak szánt (válasz)levélben nem írunk le. Vagy nem így gondoljátok? De még nem késő: tisztelettel kérem, töltsétek meg párbeszédre alkalmas tartalommal mondataitokat! A szakmaiság és a szakmai kompetencia (mint legfontosabb szempontok!) közötti különbségre idő- és helykímélés céljából nem térek ki, pedig a megfejtés nagyon érdekelne – egyszer majd erre is térjünk vissza! De leveletek lezárását már idéznem kell: ’Sajnáljuk, hogy „sérelmeteket”: a színházi kritikus, mint olyan kimaradását a jövő évi válogató csapatból, a háttér ismerete nélkül, és velünk, az Elnökséggel nem tárgyalva rögtön a nyilvánosság elé tártátok.’ Mint cseppben a tenger..., ez sajnos egy borzasztó, az adott kérdéskörrel kapcsolatos minden csúsztatásotokat összefoglaló mondat: 1) úgy tesztek, mintha a színházi kritikusoknak itt valamiféle „sérelmük” keletkezett volna. Hát nem az történt, hogy egy létező, tehát érvényes megállapodást rúgtatok fel a másik féllel történt, bármiféle előzetes egyeztetés, megbeszélés nélkül? 2) Ugyan hogyan ismerhettünk volna meg eleddig bármiféle „hátteret”, ha senki szóba sem állt velünk? (ad notam ajánlott olvasmány: Phaedrus: A farkas és a bárány); 3) Nem tárgyaltunk az elnökséggel (pardon: Elnökséggel), ehelyett azonnal a nyilvánossághoz fordultunk! Tényleg csúnya dolog. Fejbe verlek, megköpdöslek, erre te ezt elmondod a többieknek, ahelyett, hogy – legalább utólag! – elbeszélgetnél velünk (miről is?!).

Végezetül: én nem nevezem polémiának ezt a párbeszédet, mert az idegen szó jelezte tartalom valamiféle harcot feltételez. Én nem akarok harcolni Veletek/Ellenetek: normális párbeszédet (dialógust) szeretnék folytatni Veletek, megérteni és elfogadni nyilván nagyon komoly, megalapozott érveiteket, amelyek alapján ezt a durva, minden előzményt nélkülöző szerződésszegést elkövettétek. És ha ez megtörtént, az elsők között leszek, aki „a Társaság fórumain segítek abban, hogy a dolgok mindnyájunk számára megnyugtató módon folyjanak, és megfelelő mederben haladjanak.” (brrrr, mennyire redundáns, modoros fogalmazás, de a tartalma nemes, üdvözlendő!)

Üdvözlettel

Karsai György

Budapest, 2012. március 1.

Színház.hu