Madeleine - Hitchcocki világ a Trafóban

Különös, sejtelmes, hitchcocki világ érkezik a Trafóba egyenesen Olaszországból! A Muta Imago csapata nem első ízben látogat Budapestre, 2010-ben (a+b)3 című előadásukat a Képek Ideje – Temps d’Images fesztivál keretében láthatta a magyar közönség. Most a Madeleinet mutatják be.

Alkotók ajánlása:

Madeleine – egy egyszerre szomorú és édes hangzású név.

Madeleine – egy különös, rejtélyes nő, aki az emlékein és álmain keresztül van jelen a nevét viselő előadásban; karakterében a prousti madeleine-élmény és Hitchcock Vertigo című filmjének központi nőalakja tükröződik vissza, aki egy titkot rejteget arcának hideg szépsége mögött.

Madeleine – a várakozás története. A lassú megfigyelésé.

Közeledés, megállíthatatlan visszaszámlálás, kérlelhetetlen zuhanás a nyilvánvaló végzet felé.

Frontvonalban érezzük magunkat, tudjuk, hogy valami szörnyű dolog készülődik, és nem tudjuk, hogy hogyan reagáljunk minderre és így bezárjuk magunkat papírfalú házainkba, és azt reméljük, hogy a falak kibírják a kívülről érkező csapást. Félünk. Megpróbáljuk a jeleket figyelmen kívül hagyni, saját érzékeléseinket csökkenteni. A múltat inkább elfelejtenénk; a jövőről nem tudunk gondolkodni; túl aggasztó a jelent megőrizni az állandó fenyegetettség alatt. Félünk a veszteségtől, az elhagyástól, az extrém és kétes szenvedélyektől.

Madeleine from Mario Raoli on Vimeo.

Az előadásban egy nő vár a visszatérésre. Nem tudja, hogy mikor és hogyan fog ez megtörténni. De tudja, hogy meg fog történni, hogy megjósolhatatlan, ellenállhatatlan, romboló lesz. Fel fog borítani mindent, amit ő korábban felépített. Az álom és a félelem a Madeleine világának két legfontosabb alkotóeleme… az alkotókkal, a vetítésből, trükkökből, visszatükröződésekből álló díszlettel, a köddel, a füsttel és a széllel együtt.

Három fiatal művész, Claudia Sorace, rendező, Riccardo Fazi, dramaturg, és Massimo Troncanetti, díszlettervező 2004-ben hozta létre a Muta Imagót, amely ma az olasz kortárs színház egyik meghatározó társulata. Érzékenyen és magával ragadó darabjaikat Európa olyan rangos fesztiváljai és színházai mutatták be, mint a Santarcangelo dei Teatri, a Romaeuropa vagy a Berlini Sophiensale.

Kritikus szemmel:

Egészen újfajta színház születik.”

(Rodolfo Di Giammarco, La Repubblica)

„Ez a fiatal társulat birtokában van annak a csodálatos és ritka képességnek, hogy önálló, autonóm színházi nyelvet teremtsen, tökéletesen használva az irónia és varázslat eszközét. A két szereplő ki-bejár a fikció legkülönbözőbb rétegei, szintjei között, egyszerre látható, hús-vér színészek, a fényforrások és díszletelemek mozgatói és testek, formák, sziluettek…” (Lorenzo Donati, Hystrio)

http://www.mutaimago.com

A Képek Ideje - Temps d’Images Fesztivál keretében:

Muta Imago (IT): Madeleine

2012. március 2-3. 20:00

Dream is black as death.
(
Theodor W. Adorno)

Rendező és fényterv: Claudia Sorace
Iró és hangtechnika: Riccardo Fazi
Díszlet: Luca Giovagnoli, Massimo Troncanetti
Jelmez: Fiamma Benvignati
Színpadkép: Luigi Angelucci, Laura Arlotti

Szereplők: Glen Blackhall, Chiara Caimmi