Március 8-án, csütörtökön mutatja be a Centrál Színház Peter Shaffer Black Comedy című darabját. Az Amadeus és az Equus szerzőjének világhírű bohózata az első néhány perctől eltekintve egy vaksötét szobában játszódik. Míg a szereplők a sötétben tapogatóznak, addig a közönség fényesen mulat – a színpadon ugyanis akkor van világos, amikor a történet szerint a helyiségben sötét.
Darabtörténet:
Az ifjú szobrász, Brindsley Miller, és menyasszonya, Carol Melkett néhány drága, antik bútort kölcsönöznek engedély nélkül szomszédjuktól, hogy lenyűgözzék egyrészt Carol katonatiszt édesapját, másrészt a Brindsley munkáinak megtekintése végett egyazon estére vendégségbe hívott milliomos műgyűjtőt. Ám egy váratlan áramszünet, a szomszéd idő előtti visszatérése, valamint a fiú ex-szeretőjének hirtelen felbukkanása révén a dolgok kicsúsznak Brindsley és Carol irányítása alól, és a helyzet egyre katasztrofálisabbá válik.
A Black Comedy ősbemutatóját 1965-ben tartották a londoni National Theatre-ben. A bohózatot öt kategóriában is jelölték a legrangosabb színházi kitüntetésnek számító Tony-díjra, köztük a legjobb darabra is. Azóta gyakran látható a New York-i Broadway és a londoni West End műsorán is, Budapesten azonban már régen találkozhatott vele a közönség.
fotó: Dudás Ernő
A rendező, Puskás Tamás a produkcióról:
„A főhős szobrásznak elege van küzdelmes életéből, és azt gondolja, hogy mi lenne, ha kicsit megalkudna, kompromisszumokat kötne, hogy kicsit könnyebb legyen. És ki ne értené meg ezt? Csakhogy mindez önbecsapással és önfeladással jár. Nem szeretném túlságosan aktualizálni, de úgy érzem, hogy áthallásos a történet. Ha sikerül ennek minden komikus és tragikus ízét megmutatni, akkor a nézőket elbűvöli majd az előadás” – mondja az előadás rendezője, Puskás Tamás. A Centrál Színház mostani előadása megtartja az eredeti helyszínt és időt, így az alkotók mind vizuálisan, mind hangulatában a hatvanas évek Angliájába kalauzolják a nézőket. Ennek az időszaknak elmaradhatatlan jellemzője a Beatles – amelynek tagjai korban közel állnak a darab főhőséhez –, ezért minden előadást egy „mini-koncert” vezet fel élőben. A koncerten olyan emblematikus dalok lesznek hallhatóak, mint a She Loves You, a Help, a Can't Buy Me Love vagy a Yesterday, vagyis igazi koncerthangulat tölti be a Révay utcai színházat.
fotó: Mészáros Csaba
Liptai Claudia adott interjút a darab kapcsán:
A premier előtt hét nappal, fotózás előtt, a fodrászatban mesélt a Black Comedy című előadásban Cleát alakító Liptai Claudia, miközben Brigi, a színházi fodrász éppen a haját sütötte be.
– Kicsivel több, mint egy éve volt utoljára premiered. Most jobban izgulsz, vagy kevésbé, mint a Pletykafészek bemutatása előtt?
Liptai Claudia: Az az igazság, hogy ez egy szörnyű szakma. Lehetne azt mondani, hogy nem izgulok annyira, hogy minden alkalommal újra úgy érzi az ember, hogy „na, hát ezt már csináltam”, de pont azt mondtam a barátaimnak és a szerelmemnek is, hogy „ez borzalmas, hogy úgy érzem: úristen, milyen vagyok, nem fog sikerülni, ennek semmi értelme, miért is csinálom ezt, annyi minden mást is csinálhatnék, amiben nem kéne kitennem magam annak, hogy hátha megbukom”... Szörnyű érzés, de így a premier közeledtével már azt érzem, hogy hátha... Hátha átvergődöm ezen a dolgon.
– Clea, akit ebben a darabban játszol, közelebb áll hozzád, mint Claire Ganz a Pletykafészekben? Melyikőjüket szereted jobban?
Liptai Claudia: Ha karaktert kell választanom, akkor ez jóval inkább én vagyok. Nagyon jól mondja a Schmied Zoli által játszott főszereplő a darabban kettőnkről, hogy: „Nem volt más a kapcsolatunk, csak szexelés a főinkvizítorral”. Kicsit magamra ismertem, mert bennem is megvan, ami szerintem egyébként a nők sajátja, hogy azért kicsit türelmetlenebbek, erőszakosabbak vagyunk a mai világban. De mindig arra kell rájönnöm, hogy azért csak jól tudjuk ezeket a dolgokat! Azért egy csaj mindig realista, annyira átlátja, hogy ki hazudozik. Clea is tudja, hogy igazából neki is hazudozott ez a férfi, de közben van benne valami nagyon szeretni való, és ezért illenek össze. Ez a karakter közelebb áll hozzám, de én soha nem szoktam eszerint mérni a szerepeimet. Egyszerűen csak ez van, most ezt kell megoldani.
– Simon Kornéllal és Schmied Zolival már együtt játszottál a Pletykafészekben, viszont itt vannak új kollégák, akikkel eddig még nem. Milyen a hangulat, hogy érzed magad köztük?
Liptai Claudia: Pont a ma délelőtti próbán történt, hogy állt „a három kis nőcike” a színpadon: Pokorny Lia, Kovács Patrícia meg én, és egyszer csak azt vettük észre, hogy magánéleti probrémákról dumcsikázunk. Előtte Puskás Tamás rendező éppen instruált, azt hiszem, Blaskó Péterrel beszélgetett, és hirtelen éreztük, hogy csend van, tehát valószínűleg minket figyelnek, így talán abba kéne hagyni a csevegést. Csakhogy épp egy nagyon érdekes résznél kellett befejeznünk, mondta is Lia: „Ne haragudj Tamás, de mi most pont egy nagyon fontos dologról beszéltünk, bár tudjuk, hogy a darab alakulása szempontjából teljesen lényegtelen...”
– „De kikérjük magunknak, hogy te most félbeszakítod ezt a beszélgetést?”
Liptai Claudia: Hú, nagyon imádom ezt a két csajt! Blaskó Péter is édes, drága, Borbás Gabi is fantasztikus, Papp Janót is imádom. Vári-Kovács Péterrel még alig találkoztam, őt majd az előadás eleji Beatles-koncerten fogom érzékelni, de nagyon boldog vagyok köztük! Olyan szerencsém van, minden alkalommal azt érzem, hogy nem csak próbálok, hanem tök jól érezhetem magam, akár a büfében is.
– Kiknek ajánlanád a Black Comedyt? Kiknek fog tetszeni és miért?
Liptai Claudia: Alapvetően nehezebb darab – bár prózai, mégis olyan, mint egy zenemű. Egy koreografált sztori, aminek a nehézsége – hogy ez egy sötétben játszódó történet – visszahat: nem szabad lebuknunk a nézők előtt egyetlen pillanatra sem! Volt olyan, hogy néztem a kollegám játékát, mert olyan fantasztikus volt, hogy belefeledkeztem. Patríciával beszéltünk arról, mennyire fárasztó, hogy nem nézhetünk egymásra. Agyilag iszonyatosan elfárad az ember abban, hogy nem nézhet a másik emberre, hanem állandóan mellé kell néznie. Ez nagyon megnehezíti a dolgunkat, mert a színész gyakran a másikból, a másik tekintetéből dolgozik, itt meg nincs tekintet, itt csak az érzés van. Úgyhogy én mindenkinek ajánlom, aki fogékony a humor egy másik oldalának érzékelésére is, tehát hogy itt nem mindig az egy az egy, hanem mélységek vannak. Puskás Tamás éppen ma délelőtt mondta – és annyira igaza van –, hogy nem véletlenül az a címe a darabnak, hogy „Sötét komédia”. (Szöveg: Kántor Nóra, kép: Mészáros Csaba)
fotó: Mészáros Csaba
Peter Shaffer
Black Comedy
- bohózat egy felvonásban -
Fordította:
Baráthy György
Brindsley Miller Schmied Zoltán
Carol Melkett Kovács Patrícia
Melkett ezredes Blaskó Péter
Miss Furnival Pokorny Lia / Borbás Gabi
Harold Gorringe Simon Kornél
Clea Liptai Claudia
Schuppanzigh Papp János
Georg Bamberger Vári-Kovács Péter
Zenekar: Dobos László Hoffmann György Simon Kornél Vári-Kovács Péter
Dramaturg: Baráthy György
Díszlettervező: Horesnyi Balázs
Díszletfestő: Pallós Nelli
Jelmeztervező: Andó Ildikó, Marton Diana
Mozgás: Méhes Csaba
Zenei vezető: Lázár Zsigmond
Rendezőasszisztens: Hollósi Katalin
Rendező: Puskás Tamás
Bemutató: 2012. március 8., csütörtök 19 óra
Forrás: Színház.hu, Centrál Színház
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.