Koncz Gábor Dörnerről, Alföldiről és a Lófütty Jankókról

Szavalt Kádár sírjánál, részt vett Csurka István temetésén, mostantól az Új Színházban játszik, ráadásul Orbán Viktort támogatja. Koncz Gábor ma is baloldalinak vallja magát, noha állítja: kivételezett helyzetéért 1990 előtt semmit sem adott a kommunistáknak. Lapszemle.

A Heti Válaszban jelent meg Stumpf András interjúja:

A kérdésre, Dörner György megkérdezte-e tőle, hogy hisz-e Istenben, Koncz Gábor úgy felelt: „Dehogy. Ezer éve ismerjük egymást. Amikor hívott, nem volt kérdés, megyek-e. Mi, színészek, szeretjük, ha szeretve vagyunk, azt pedig nem értem, miért kell azokat szeretnem, akik engem nem szeretnek. Engem sosem fognak hívni a Merlinbe, Alföldi sem fog a Nemzetibe. Egyik se vagyok, ami neki kell. Tehát oda megyek, ahol kellek.

Pozsgai Zsolttal három filmet is forgattam, Csurka Istvánnal rengeteget pókereztünk a Fészek Klubban, a színházban is ott volt mindig, és nemrég játszottam a Döglött aknákban. A Házmestersiratóval Firenzétől kezdve mindenhol jártunk. Csurka száz év múlva is benne lesz a lexikonokban. Néztem körbe a temetésén, és alig volt ott színész. Nem voltak ott, akik a darabjaiban lubickoltak, akiknek sikerük volt miatta. Akik tartoztak volna neki ennyivel” - fogalmazott a színész, aki Csurka Istvánról is szót ejtett. „Mondjanak róla bármit, a testamentuma mégiscsak az, amit az Új Színház első társulati ülésére levélben üzent. Hogy mindenki gondoljon a politikáról, amit akar, egy a fontos: szeressétek egymást” – nyilatkozta Koncz Gábor a Heti Válasznak.

Arról számolt be, hogy remek a hangulat az ÚJ Színház próbáin. „Igaz, a régi tagokkal nem nagyon találkozunk. Aki engem szeret, azt mindenesetre én is szeretem. Akivel együtt ittam, csajoztam, és most elfordul, ha meglát, odamegyek ahhoz is, és megkérdem: velem van bajod vagy a világgal? Tőlem tartozhat bármilyen párthoz, lehet kommunista, fasiszta, nem érdekel. Az ember érdekel, nem az, milyen ideológiai áramlathoz tartozik” – mondta a színész.

A felvetésre, miszerint sokan nem fogják szeretni azért, mert az Új Színházhoz szegődött úgy reagált: „Mindenki barátja nem barátom nekem - vallom Moliére-rel. Milyen ember már, akit mindenki szeret? Semmilyen. Amikor érdemes művész lettem, az első távirat Pager Antaltól érkezett: "Még több ellenséged lesz." Ha irigyeltek-irigyelnek valamiért, az ez: egész életemben azt tettem, ami nekem jó. Nem kell, hogy tízmillióan szeressenek. Elég, ha kilenc és fél millió szeret, de az nagyon. Soha nem fogom tehát megtagadni Csurkát, ahogy Várkonyit, Fábrit vagy Ádám Ottót sem” – közölte Koncz. 

„Jól el kell játszani a darabokat, amelyeket nagy írók írtak, ennyi a feladat. Hogyan lehet belekötni Németh Lászlóba, Illyés Gyulába? Őket hol játsszák? Zilahyt hol játszanak? Tudják, mekkora darab Herczeg Ferenc  Bizánc című drámája? Nem tudják. Legalább lesz színház, amely játssza ezeket, és Csurkát is játszik. Az Új Színház tehát konzervatív színház lesz, ahol prioritása van a magyar szellemnek. A Nemzetinek lenne a feladata egyébként, hogy a Bánk bánt, Az ember tragédiáját műsoron tartsa.

(...) Volt olyan Tragédia a Nemzetiben, amelyben nem jelent meg az Úr! Vetítették. Kihagyták a mondatot, amiért a darab íródott: „Ember, küzdj, és bízva bízzál!" Utálom az avantgárdot, a lilát. Nem akarom, hogy az én unokám ilyeneken nőjön fel. Nőjön fel azon, amit Madách megírt. (...) Együnk tehénszart, mert ötmilliárd légy nem tévedhet? Minket arra neveltek: az a dolgunk, hogy befolyásoljuk a közönség ízlését. Jó irányba. Mert van jó irány. Ha pedig van, akkor van rossz irány is. Létezik egy ellencsapat, amely szintén dolgozik” – fejtette ki Koncz Gábor. 

Kérdésre válaszolva arról is beszélt, nem sérti, hogy Alföldi nem hívja a Nemzetibe. „Csak tudják, én azért leszek benne a lexikonokban, mert tévéfilmekkel együtt 348 filmet forgattam, mert 15 évig voltam a Vígszínházban és a Madáchban, s nagy formátumú hősöket játszottam. A kislányom mondta is: apa, te majdnem minden darabod végén meghalsz. „Tudod, hány színész van, aki örülne, ha egyszer meghalhatna a színpadon?" - magyaráztam neki. Azt nem lehet beleírni a lexikonba, hogy valamilyen show-műsorban szerepelt” - vélte Koncz Gábor, aki szerint a kettő nem megy egyszerre. „Othello nem szteppel" – tette hozzá. 

Koncz Gábortól, aki nem csak Csurka temetésén, hanem Kádár János sírjánál is szavalt azt kérdezték: „Hogy megy a kettő egyszerre?” A színész ennek kapcsán elmondta, ha Napóleon, Hitler, Sztálin vagy bárki hívja el József Attilát szavalni, elmegy, és József Attilát szaval az embereknek. „A baloldaliságomat pedig sosem fogom letagadni: engem néznek azok, akik küldtek, akik közül jövök. Az egyszerű parasztemberek” – közölte.

Kivételezett helyzetét a Kádár-rendszerben azzal magyarázta, hogy csak azt adta, amit a színpadról mindenkinek, az emberségét, a művészetét, és ezt észrevették. „Örülök, hogy Kádár engem hívott el szavalni, meg Pécsi Ildikót. Az állam vezetői ugyanis akkoriban még jártak színházba, a mostaniaknak meg rengeteg dolguk van, nem érnek rá... Kádár rengeteget járt a József Attilába, tudta, melyik vezető színész hol tart, bejött az öltözőbe és gratulált” – árulta el Koncz Gábor, aki úgy látja, azért tehette meg, hogy a minisztériumban papírt írat arról, hogy bárhol tarthat lovat, mert szerette a közönség.  

„Régen nem volt ennyi tévécsatorna, helyzeti előnyöm volt, kétségtelen. Ha ki akartam menni Nyugatra, szolgálati útlevéllel kimehettem; ilyet minden vezető színész kapott. De megtapasztalhattam a rendszer árnyoldalait is. A völgy című film főszerepét én játszottam, a bemutató előtt egy nappal Aczél György letiltotta. Tizenöt év múlva Londonban megnyertük a legjobb film díját, én a legjobb alakításét, Karel Reisz pedig meghívott egy filmje főszerepére. Várkonyi Zoltán kiadott, gratulált. Aztán Aczél titkársága hívott: „Művész úr, holnap tízre jöjjön be, hozza az útlevelét is.” Azt hittem, Aczél jó utat akar kívánni. Ehelyett közölte: „Tegye ide az útlevelét! Még nem fizette vissza, amibe nekünk került, márpedig most lehetősége lenne kint maradni. Ezt nem engedhetjük meg magunknak.” Ha akkor valaki felajánlotta volna, hogy bújjak be a csomagtartóba, disszidáljunk, mentem volna, könnyes szemmel" – mesélte Koncz.

Azt, hogy Kádárral szalonnázott, most pedig Orbán Viktorral rokonszenvez azzal magyarázta, hogy mindig az egyéniségeket szerette. „Orbán Viktorban viszont a tartását díjazom. Hogy nem esik össze, nem tartja föl a kezét. Szeretem a bátor embereket. A bátor ember sem él örökké, a gyáva viszont sosem él. Az olyan apróságok is tetszenek, hogy elintézték végre: a lányaimnak ne kelljen kifizetniük a házam után az örökösödési adót, és ne reszkessen már a fajtám, hogy jön a finánc, ha leszedi a saját almáját és megfőzi pálinkának” – mondta Koncz Gábor, aki szerint semmi más nem számít az életben, csak az, hogy ki legyél békülve magaddal, jól érezd magad a bőrödben.

„Én tehát a saját mércém szerint mérek, nem aszerint, hogy ki mit ír. A problémázást nem is értem Dörner Gyuri körül. Miért ne kapta volna meg a színházat? (...) Minden bizottságot utálok. A színházi világban az ember egy életen keresztül építi fel a hitelét, látszik, mit tud - nevezzék ki, ne pályáztassák, hogy aztán Lófütty Jankók döntsenek arról, aki náluk százszor értékesebb! Amikor Csukraj Magyarországra jött, én kísérgettem. Kérdeztem, miért nem dolgozik, hiszen a Ballada a katonárólt tátott szájjal néztük főiskolásként. Mondta, hogy dolgozik, csak éppen már az ötödik darabját nem fogadták el. Ki az, aki téged felülbírál? -kérdeztem elképedve. Elmosolyodott, és azt mondta: a bizottság. Azt hittem, a kommunizmus után nem lesz ennyi bizottság, erre ma még több van” – közölte Koncz Gábor. 

A teljes interjút a Heti Válaszban olvashatják.