Kálmán Eszter rendhagyó, hangokból, kellékekből, fényekből rendezett Hamupipőke-interpretációját a Képek Ideje Fesztivál keretében, a TÁP Színház mutatja be a Trafóban március 14-én.
Alkotók ajánlása:
Mi az első kép, ami eszünkbe jut Hamupipőke történetéből? A cipő? Egy seprű? Csupa tárgyi elem, kellékek. A lépcső, a palota...Helyszínek, díszletek. Szolgasors, varázslat... Csupa színházilag megjeleníthető fogalom. Már csak az ember hiányzik...
Hogyan mesélnél el egy történetet színészek nélkül? El tudnád-e mesélni csak fénnyel? Hanggal? Elég közérthető-e a színpad nyelve, és egyenrangú fél tud-e lenni a színésszel szemben?
Mi történik, ha kivesszük a színészt, az embert a színpadról, és rábízzuk a mesélő szerepét a színházi gépezetre? Képes-e a színházi eszköztár helyettesíteni az embert és önálló életre kelni?
Eléri-e célját a technika, és rá tudja-e venni a nézőt, hogy más megközelítésből nézzen egy előadást?
Ez a Hamupipőke: színház. Egy színészek nélküli színház próbatétele, amelynek középpontjában mégis az ember áll. Hiánya a színpadon és jelenléte – mint néző, mint befogadó. Vajon rá tudja-e venni a néző saját érzékszerveit, hogy máshogy és másra figyeljen, mint szokott?
Tíz kérdés Kálmán Eszterhez:
1., Mit gondolsz, mi az a 3 szó, ami először eszébe jut rólad, a munkáidról az embereknek?
Kálmán Eszter: Most megkérdeztem valakit, és ezt mondta: szigorú, határkereső, spontán
2., Mi az, amire pillanatnyilag nagyon vágysz, amit feltétlenül meg szeretnél valósítani a karrieredben vagy a magánéletben?
KE: Szabadság.
3., Ha nem azt csinálnád, amit most, mi lenne a hivatásod?
KE: Fodrász.
4., Mi életed legelső emléke?
KE: Az öcsém születése.
5., Mi vagy ki inspirál, inspirált vagy hatott rád a leginkább az eddigi munkád során?
KE: Az elektromos szerszámok, Anglia és Robert Lepage
6., Mi az, amitől félsz?
KE: A saját belső kudarcaimtól. Azok megviselnek.
7., Mire vagy a legbüszkébb az alkotói pályádon vagy az életedben?
KE: Nem előadásomra vagy díszletemre vagyok a legbüszkébb, csak a bátorságomra és a döntéseimre velük kapcsolatban.
8., Mikor érezted legutóbb, hogy rossz döntést hoztál?
KE: Naponta több apró rossz döntést is hozok, de nem bánom. A legapróbból is tanulok mindig.
9., Mit (milyen darabot, kiállítást, filmet) láttál legutóbb, ami nagy hatással volt rád?
KE: Robert Lepage 9 órás Lipsynch című előadása évek óta hat rám.
10., Mit olvasol éppen és milyen zenét hallgatsz mostanában?
KE: Egy válogatást litván írók novelláiból, és Yoyoma-t hallgatok amikor itthon dolgozom.
A Hamupipőkéről így mesélt a rendező a www.kikotoonline.hu-nak:
Azt hiszem elsősorban az a kérdés inkább, hogy miért választottam azt, hogy színészek nélkül akarok dolgozni. Abból ered az egész. Mi jut eszedbe, ha azt mondom, Hamupipőke?
-Lencse, éjfélt ütő óra, tökhintó, üvegcipellő...
-Látod, csupa tárgyi dolog, amelyek önmagukban képesek a történet elmesélésre. Ezen kívül Hamupipőkében benne van az ártatlanság maga, ami bepiszkolódik, áldozattá válik, a környezete teszi azzá. Hatalmasat zuhan a legelején, ahonnan nagyon szépen vissza lehet hozni. Ezt az ívet ki tudom használni, megkönnyíti a munkámat.
-És miért éppen színészek nélkül?
-Angliában látványtervezést is tanultam, és elkezdtem ott dolgozni az egyik helyi színházban mint technikus. Produkciós asszisztensnek hívták a titulusomat, de az ott mást jelent, mint itthon, gyakorlatban kellett tudnom dolgokat, akár fűrészelni vagy lámpákat ledugni, meg hasonlókat. Nagyon benne voltam, a gyakorlati területeken éreztem magam otthon, és elkezdett érdekelni, hogy hogyan lehet csak ezekkel a színházi eszközökkel elmondani valamit. Például mi van akkor, ha a Peter Brook-i elméletet, az egyetlen színész az üres térben gondolatát megfordítjuk., és nincs színész, a tér meg nem üres. A diplomamunkámat is erre az elméletre és kísérletre tettem fel, egy Andersen-mesével. Amikor a Trafó megkért, hogy csináljak valamit, akkor abból tanulva kezdtem el dolgozni a Hamupipőkén. Egyébként elég bonyolult technikailag, egy teljes napig tart majd csak az építése.
-Honnan jött az ötlet?
-Tulajdonképpen szimplán a technikai érdeklődésemből. Amikor rendezést tanultam, akkor is a színészvezetés ment a legnehezebben, de nem kibúvónak érzem amit csinálok, hanem csak a többi területet szeretném még jobban boncolgatni. Mindig is technikai oldalról közelítettem meg minden feladatot, ezért nekem a stáb és a technikusok fontos helyen szerepelnek. Nem is szeretem azokat a munkákat amikor ők csak a főpróbahéten vannak ott és akkor kell megrendelésre összehozniuk valamit. Ennél én ezeket a színházi eszközöket sokkal fontosabbnak tartom. Hiszek abban, hogy ezek olyannyira kreatív területek, amikről most kiderül majd, hogy tudnak-e saját életet élni. Azt kértem a stábom minden egyes tagjától, hogy gondolkozzon, hogyan mesélné el a Hamupipőkét a saját eszközével. Mindenki előrukkolt valamivel, elkezdtük összerakni, hogy mi mit erősít, mi az, ami felesleges. Csütörtökön meglátjuk a végeredményt. Folytatás itt.
HAMUPIPŐKE
Szereplők: NINCSENEK
Alkotók:
Videó: JUHÁSZ ANDRÁS Díszlet: KÁLMÁN ESZTER
Jelmez: JUHÁSZ DÓRA Kellék: NÉMETH FRUZSI
Zenei szerkesztő: VAJDAI VILMOS Hang: BELÉNYESI ZOLTÁN
Fény: VÍGH PÉTER
Munkatársak: BÁLINT GÁBOR, BOTKA ZOLTÁN, FÁBIÁN GÁBOR ZOLTÁN
Grafika: LAKI ESZTER
Produkciós Manager: KULCSÁR VIKTÓRIA
Rendező munkatársa: FAZEKAS ANNA Rendezte: KÁLMÁN ESZTER
Köszönet: Barda Bea, Dunai László, Gerlóczi Judit, Haraszti Zsolt, Karcis Gábor, Roder András, Rembeczki János, Sipos Krisztina, Vermes Kata és a teljes Trafó műszak.ekinteni.
JEGYEK: A TRAFÓ JEGYPÉNZTÁRÁBAN (IX. ker. Liliom u. 41.) Tel: (+36-1) 215 1600
JEGYVÁSÁRLÁS INTERNETEN: trafo.jegy.hu
Forrás: Színház.hu, Trafó.hu, www.kikotoonline.hu