“Hallották már énekelni Balla Esztert? Tegyék meg. Hamisítatlan ötérzékszerves élmény” – írja az Elle Magazin. A színésznő a kezdetekről és a közelmúltról mesélt a lapnak. Részletet olvashatnak az interjúból.
(...)
Elle: Most egy szerepfachban vagy. Elégedett vagy vele?
B.E.: Ha ezekben az években kapom a csinosnaiva-szerepeket, azzal nincs semmi bajom, sok jó példa áll előttem, hogyan lehet hozni ezt a figurát harminc pluszosan is. A színésznőknél inkább a negyvenes évtized a kérdés, nagyon kevés az erre a korra írt szerep. Szeretnénk még gyerekeket, ha tehát szülök, sanszos, hogy éppen a harmincas éveim javarésze marad ki, de semmiképp nem jön szóba, hogy emiatt lemondjunk a nagyobb családról. Általában szeretem és elfogadom a helyzetemet. Mielőtt anya lettem, egészen szélsőséges szakmai helyzetekben találtam magam. Musicalekben énekeltem a Madáchban, prózai szerepet kaptam a Játékszínben, operettprimadonnát hoztam Kecskeméten, gyerekdarabban léptem fel a Nemzetiben, és még a Krétakörrel is dolgozhattam a Jégben. Hát ezt imádtam. Hogy ennyi mindenbe belekóstolhatok, és még Mundruczónak is tetszik, amit csinálok. A szívem pedig ezek közül mindegyikhez húzott. Jelenleg a Madáchban és a Centrálban játszom nagyon izgalmas szerepeket.
Elle: Miért lettél színésznő?
B.E.: Amikor gimnáziumot keresgéltem, a nővérem ajánlotta a kaposvári drámatagozatot, azt mondta, vagány és vicces. Jelentkeztem, és nagyon megtetszett. Igen ambiciózus drámatanárt kaptam, ő terelgetett. Kicsit mintha nem is én döntöttem volna el, hogy megpróbálom. A Színművészetire korkedvezménnyel vettek fel.
Elle: Akkor ezért voltál olyan rettentően fiatal a Kontrollban...
B.E.: Huszonhárom, a Moszkva térben pedig húsz. Ennek a korai kezdésnek előnyét is, hátrányát is láttam már.
Elle: Hátrányát például miben?
B.E.: Nem teljesen ésszel jártam oda, nem tudatosan ügyködtem, picit éretlen voltam. Remek helyekre kerültem, egyfajta naiv tehetséget láttak bennem, sokszor voltam jó időben jó helyen. Aztán ez elmúlt, és egyre inkább nekem kellett kitalálni, mit is akarok. Egyáltalán nem én irányítottam, inkább megtörtént velem a pálya. (…)
Elle: Mit jelent ma, hogy valaki a Madách Színház művésze?
B.E.: Most úgy állunk, hogy a Madách Színházba bárki eljön játszani. Szervét Tibor kétszer is vendégszerepelt nálunk, eljött Udvaros Dorka, Nagy-Kálózy Eszter, Kovács Lehel... Mindig telt házasak az előadások. Fantasztikusan jól működik, még ha picit iparinak tűnik is, mert sok előadásunk van, és legalább kétszáz színész dolgozik itt. Azt se hallgassuk el, hogy normálisan fizet. Számomra döbbenetes élmény esténként nyolcszáz ember előtt játszani. Különösen olyan darabban, mint mondjuk a Csoportterápia, amelyen tényleg vinnyogva nevetnek az emberek. Mámorító, nagyon vonzó. De talán a legfontosabb válasz ez: lehet sokféleképpen zenés színházat csinálni, ismerünk példát arra, amikor kiválóan eléneklik az énekelnivalót, de semmi nem történik a jelenetben, vagy csak a tánc profi, amikor kiszaladunk a színházból a prózai részeknél, és amikor remek színészek buknak bele a hangi feladatokba. Úgy látom, a Madách Színháznak a legnagyobb az esélye arra, hogy ezt a fajta összművészetet képviselje. Épp a már említett Csoportterápiában például mind a zenei, mind a prózai vonal nagyon fontos.
(…)
Elle: Szilveszterkor veszítette el ez az ország egyik nemzeti kincsét, Garas Dezsőt. Ígérem, ha ez nem ad neki szomorú aktualitást, sosem hozom szóba interjúban, hogy az apósod volt. De ha már megteszem, elmondom, az a benyomásom, nagyon jó kapcsolat lehetett köztetek.
B.E.: Nemcsak jó, hanem egyre jobb. Tizenegy évig tudtuk ismerni egymást. Ha találkoztam Dani szüleivel, az utolsó három évet leszámítva így köszöntem nekik: "Szia, Ági, jó napot, Dezső". Hiába voltam kolléga. Nem bízta a véletlenre, hogy befogad-e a családba. Már Emmát vártam, amikor Danival összeházasodtunk, bár korábban is többször szóba jött, csak nem szerveztük meg. Dezső az ünnepi ebéden ajánlotta fel a pertut. Amikor családtaggá váltam. Attól kezdve igazán bizalmas kapcsolatban álltunk. Mindig csodáltam őt, mindig elraktam, amit mond. Emmát pedig a rajongásig szerette. Ha három napig nem láthatta, elkezdett intézkedni.
Elle: Beszélgettetek a pályáról?
B.E.: Igen, egyre többet. Mindig megmondta, ha valami nem tetszett, mindig megnézett, olykor évekre visszamenőleg emlékezett előadásokra. Hihetetlenül friss maradt szellemileg, rengeteget olvasott az utolsó percig. Nagyon fontos dolgokat tanultam meg tőle szakmailag is.
Elle: Te nagyon erős vagy. Ilyen voltál, vagy ilyen lettél?
B.E.: Ezt sokszor megkapom... de nem érzem így. Inkább szerencsésnek látom az életem. Nekem sem jött össze minden, és például 2011 rettenetes volt, megborultam. De nagyon hálás vagyok a sorsomnak. Boldog a házasságom, van egy gyönyörű kislányom, élnek a szüleim, vannak barátaim, anyagilag nem nélkülözünk, imádom a munkámat és rengeteget dolgozom.
Balla Eszter jelenlegi szerepei a Madách Színházban:
Stroppel: Sors bolondjai - Bonnie Sparks
Bolba-Galambos-Szente: Csoportterápia - Jetti
Forrás: Elle, Imedia
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.