A POSZT válogatókkal készült interjúnkra nem csak a Független Előadók Szövetsége, hanem Pintér Béla is reagál.
Részlet a POSZT-válogatókkal készült interjúból
Zappe László így nyilatkozott a Színház.hu-nak: „Valóban hiányzik a független terület, viszont nem tülekedtek a jobbnál jobb alternatív előadások. Azok a műhelyek, ahol éveken át holtbiztosan termett izgalom, most derék, középszerű, érdekes, de nem a POSZT ajtaján dörömbölő előadásokkal rukkoltak elő. Ennek az okát nem a mi dolgunk felderíteni.”
A FESZ így reagált a cikkben elhangzottakra
"Lőrinc Katalin– aki maga is tagja a FESZ-nek – fájlalja a függetlenek távolmaradását a POSZT versenyprogramjától, ugyanakkor jelzi, hogy előzetes elvárásként figyelniük kellett a fővárosi és vidéki előadások arányára, továbbá arra, hogy a tér-specifikus előadások „nem illeszthetők az adott körülmények közé.” Hozzátette még: „olyan darab, amire egyszerre csak harmincan férnek be, szóba sem jött.”
Természetesen sem okunk, sem jogunk nincs megkérdőjelezni a válogatók döntéseit, hiszen azok szubjektív szempontjai a jelen válogatási szisztéma elidegeníthetetlen tartozékai, ugyanakkor kénytelenek vagyunk feltenni a kérdést: ha ennyi „előzetes elvárásnak” kell megfelelniük a válogatóknak, az nem teszi-e lehetetlenné az eredeti és mindmáig legfőbbnek tekintett szempontot: a minőségit?" (Folytatás itt.)
Pintér Béla kérdezi Zappe Lászlótól
Tisztelt Zappe László,
Természetesen tudomásul vettem, hogy idei előadásunkat nem válogatták be a POSzT versenyprogramjába.
Szíve joga nyilatkozatában "középszerűnek", "legfeljebb érdekesnek" minősíteni a független szféra előadásait, melyek sorába a Kaisers TV, Ungarn is tartozik, csak azt nem értem, hogyha valóban így gondolja, miért írta októberi kritikájában a következőket:
"A szöveg, a szituációk sziporkázva játszatják egybe a múltat és a jelent." „Forognak a köpönyegekés a viselkedésminták, méghozzá szellemesen, leleményesen”? "De a legjobb bohózatok tempójában és technikájával száguldó események közben is remek, mélyen érző, a történelmet megszenvedő emberi alakok élnek a színpadon." Vagy éppen ezt: „A három időben egyszerre folyó játék sok vaskos tanulmánynál többet mond el a magyar történelemről és a magyar lélekről, amely korunkra sem változott sokat.”
Igaz ugyan, hogy ezek az idézetek a legelragadtatottabb mondatokat tartalmazzák, de bátran ajánlhatom mindenkinek az egész cikket, a többi részében sem találnak lesújtó, negatív kritikai észrevételeket. Szívmelengető újraolvasni e sorokat. Senkinek sem jutna eszébe, hogy egy középszerű előadásról van szó. Mostani megjegyzését olvasva felmerült bennem a kérdés:
Mi történhetett október óta? A fenti megállapítások közül melyik igaz? És ha valamelyik nem igaz, miért nem az?
Üdvözlettel, Pintér Béla
Részlet Zappe László kritikájából, ami a Nol.hu-n jelent meg
"Az igazán mai történet azonban 1848-ban játszódik. Amikor a grófnő a jussát rejtő széf kódját kutatva, a múltba követi szüleit, az éppen elhunyt, életében kiállhatatlan anyját és a „sukorói oroszlánként” elhíresült, ám a schwechati csatában eltűnt apját, egy korabeli tévéstúdió, a Kaisers TV, Ungarn élő adásába csöppen, méghozzá a forradalmi hatalomváltás kellős közepén. Kossuth és Petőfi éppen elfoglalja és nemzetiesíti a forradalmi időkben amúgy is halódó médiacéget.
A jelenben vagyunk természetesen, és nemcsak azért, mert televízió szerepel a történetben. Sokkal inkább azért, mert az emberi viselkedés, a változásra való reagálás lényegében azonos. Forognak a köpönyegek és a viselkedésminták, méghozzá szellemesen, leleményesen. Szinte minden motívum, minden mondat átível a korok között. A szöveg, a szituációk sziporkázva játszatják egybe a múltat és a jelent. A nemzeti élőkép vibránc, ahogyan Petőfi, a frissen kinevezett elnök hazafias és nyelvújító lendülettel átkereszteli a volt császári televíziót, valóban vibrál a korok között. De a legjobb bohózatok tempójában és technikájával száguldó események közben is remek, mélyen érző, a történelmet megszenvedő emberi alakok élnek a színpadon. Pintér Béla sápadt, fojtott politikai tűzben égő Petőfije és Thuróczy Szabolcs politikusi okossággal ügyeskedő Kossuth ja sem puszta karikatúra, hanem feladatát igyekezettel teljesítő férfi is." (A teljes kritikát itt olvashatja.)